Az autósok általában azonnal két táborra szakadnak. Az egyik csoport hallani sem akar a dízel „traktorokról”, mondván, hogy a gázolaj drága, a minősége pocsék, télen nem indul, és a szomszédnak is ilyen volt – nézd meg, néhány éve csődbe is ment miatta. A többiek meg a halántékukat kocogtatják, és egyáltalán nem értik ezt az őrült „dízelfóbiát” a társaik részéről, mondván: „már X éve járok vele, és a kötelező szervizeken kívül hozzá sem kellett nyúlni”.
Ennek fényében (a benzinmotorok hívei szerint) elég furcsának tűnik az a tény, hogy az esetek 80%-ában a hirdetési oldalakon a dízelmotoros használt modellek drágábbak, mint benzines társaik, azonos feltételek mellett (gyártási év, váltó típusa, futásteljesítmény stb.). Minél nagyobb az autó (crossover vagy terepjáró), vagy minél németebb (a BMW-k nagyon jó példák erre), annál nyilvánvalóbb ez a tendencia.
Mik az egyes változatok előnyei és hátrányai, és végül is melyiket érdemes választani? Megéri többet fizetni egy használt dízelért?
Üzemeltetési szempontból, minden más tényező egyezése esetén, a dízelmotornak mindig nagyobb a nyomatéktartaléka. A dízel húz. Ez azzal függ össze, hogy a nehéz üzemanyag tovább ég hatalmas nyomás alatt. Ugyanakkor a dízelmotoroknak sokkal szűkebb a hasznos fordulatszám-tartománya. A legtöbb dízelnél a piros zóna már 4500-as fordulatnál kezdődik. A modern benzinmotorok 6-6,5 ezerig pörögnek.
Ha automata váltós az autó, akkor személy szerint neked ez a különbség fel sem tűnik, de ha kézi váltós a kocsi, akkor a váltókart gyakrabban kell majd rángatnod intenzív gyorsításnál, hogy elérd ugyanazt a sebességet, mint egy benzinmotorral. Az előnyök közé tartozik, hogy könnyebb elindulni vele, köszönhetően a jó alsó nyomatéknak. A benzinmotort viszont pörgetni kell, hogy menjen, és a kuplunggal is precízebben kell bánni.
Összességében a dízelmotor kényelmesebb lesz a városban, különösen azoknak, akik nem szeretik taposni a gázpedált. Vagy azoknak, akik gyakran járnak teljes terheléssel – ugyanis a nyomaték, és nem a csúcsteljesítmény felel azért, hogy az autódnak mennyire mindegy a plusz csomag vagy utas.
A dízelmotorok takarékosabbnak bizonyulnak a benzineseknél azonos hengerűrtartalom és vezetési stílus mellett. Ez annak köszönhető, hogy bizonyos üzemmódokban képesek szegényebb üzemanyag-keverékkel is működni, amit a benzinmotorok nem szeretnek. Az üzemanyag-fogyasztás jelentősen alacsonyabb, függetlenül a motor méretétől. A személyautók dízelmotorjai ugyanazon modell esetén legalább egyharmaddal kevesebb üzemanyagot fogyaszthatnak városban és autópályán is (mondjuk 7 liter gázolaj szemben a 11-12 liter benzinnel), ha pedig nehéz terepjárókról van szó, a különbség még jelentősebb lehet: 12-15 liter gázolaj szemben a benzines változat 25-30 literes étvágyával.
Ami a szerkezetet illeti, a modern benzinmotorokra már vagy 10 éve aggatnak környezetvédelmi rendszereket, amelyek hosszú távon csak ártanak az egységnek, valamint nagy nyomású befecskendező rendszereket drága porlasztócsúcsokkal, magasnyomású szivattyúval és turbókkal. Ugyanakkor a dízel fő szerkezeti elemeinek – mint a blokk, a hajtókarok, a dugattyúk – szilárdsága általában nagyobb.
Következésképpen az átlagos élettartamuk is magasabb. Azért csak átlagos, mert a dízelek között is vannak „hősök” és „szörnyetegek”, amelyek a tervezési hibák miatt képtelenek 150 ezer kilométernél többet futni. Ebben az értelemben a régi mondás, miszerint „a dízel nem spórol pénzt, csak kölcsönadja, hogy aztán óriási kamattal vegye vissza tőled”, részben elveszíti aktualitását. Egy modern autónál a kifulladt benzinmotor javítása sem lesz sokkal olcsóbb.
A probléma a használt dízelautókkal az, hogy általában olyan emberektől kerülnek a másodlagos piacra, akik újonnan kifejezetten az üzemanyag-megtakarítás miatt vették őket a tervezett hatalmas futásteljesítmény miatt. A német dízel szedánokat kifejezetten szeretik azok az autósok, akik életük nagy részét az autópályán töltik – jó húzóerő az előzésekhez, mégis „nevetséges” fogyasztás. Ezért nem meglepő, hogy még a viszonylag fiatal dízel személyautók és crossoverek is gyakran 300 ezer km feletti futásteljesítménnyel bukkannak fel.
Ami a hátrányokat illeti, a dízelmotoroknál kettő fő hátrány van: nehezebb indítás hidegben alacsony hőmérsékleten, és a lassú bemelegedés, aminek következménye a hideg utastér is.
Az első kérdéssel kapcsolatban bátran állítható, hogy amíg a dízelben rendben van a kompresszió, megfelelően működnek az izzítógyertyák vagy a szívócső-fűtés, és folyik a gázolaj, addig mindenképpen beindul (a kíváncsiak kereshetnek videókat az interneten különböző motorok hidegindításáról, és személyesen is meggyőződhetnek erről). De ez a kérdés megoldható egy előmelegítő (állófűtés) beszerelésével és olyan adalékanyag tankba töltésével, amely megakadályozza a gázolaj besűrűsödését (emlékszem, az első generációs dízel Range Rover Sport tulajdonosai értetlenül álltak azelőtt, miért veszít az autó az erejéből 150 km/h felett kemény mínuszokban – egyszerűen megdermedt az üzemanyag a csövekben a jeges menetszél miatt).
A benzinmotornál nincs gond az üzemanyag megfagyásával, viszont jelen van a nehezített párolgás problémája. De összességében a benzinmotorokat előnyösebbnek tartják a téli üzemeltetéshez. Ugyanakkor a szerkezetükben ott vannak a gyújtógyertyák, a trafó(k) és a fojtószelep, amelyek potenciálisan elromolhatnak.
Ami az utastér hidegét illeti, vannak olyan benzines autók is, amelyekben a fűtés hatékonysága hagy némi kívánnivalót maga után (az első Qashqai tulajdonosai például tudnának erről mesélni). Igen, valóban, a dízel lassabban melegszik be – ezért, ha nagyon rövidek az útjaid, és megszoktad, hogy 15 percig melegíted a kocsit, és 5 percet mész vele, felejtsd el a dízelt, neked nem arra van szükséged. De a legtöbb modern dízel személyautóban a gyári kiegészítő fűtés nemcsak előmelegítőként működik, hanem a fűtésnek is besegít – így már 2-3 perc után, hideg motor mellett is nem csak langyos, hanem egyenesen forró levegő jön a befúvókból. Egyes gyártók pedig elektromos „hajszárítóval” (fűtőszállal) szerelik fel a dízeleiket, ami lehetővé teszi az utastér fűtését a motor hőmérsékletétől függetlenül.
Szóval melyik a jobb, a benzin vagy a dízel? Először is indulj ki abból, hogy milyen állapotú autók vannak a keresett modellből, és feltétlenül tanulmányozd át az adott márka legproblémásabb motorjainak listáját. A BMW-nél például a háromliteres dízel megbízhatóságával kevés dolog versenyezhet, míg a Mercedes legújabb generációinál pont fordítva: a tulajdonosoknak gyakran kevesebb fejfájást okoznak a benzines egységek (például a 2.0 benzin a W213-ban). Ugyanez a helyzet a Mazdánál is – a benzines Skyactiv anyagilag sokkal biztonságosabb, mint a dízel. Általánosságban: tanulj mások tapasztalataiból, hogy ne a saját pénzeden kelljen megtapasztalnod azokat.
És mik a további használati sajátosságok? Meleg éghajlaton, ahol télen nincsenek kemény mínuszok, gondolkodás nélkül számításba veheted a dízel opciót. Gyakran jársz autópályán, de nem szereted túllépni a sebességhatárt és sűrűn tankolni? Dízel. Ezzel szemben, ha a tiltott sebességek szerelmese vagy, és extázisba ejt a piros zónában remegő fordulatszámmérő mutatója, a te választásod a benzin.
Hideg régió vagy gyakori rövid utak? Benzin. Ha pedig a futásteljesítményed nagy része tisztán városi, fontold meg a hibrid hajtásláncot – a dugókban és az araszolásban pont ezek mutatják meg az igazi erejüket, lehetővé téve a maximális üzemanyag-megtakarítást. Ráadásul nincsenek problémáik a téli üzemeltetéssel, és nem igényelnek drága, magas tisztaságú gázolajat.
