Amikor a párommal egy onszennel (termálfürdővel) rendelkező szállodában pihenünk, ő kora reggel, még reggeli előtt (ami általában 7:30 és 8:00 között van) mindig rohan is a fürdőbe. Én viszont sokkal jobban szeretek lustálkodni.

Így volt ez legutóbb is, amikor a hegyekben, a „Mikado” nevű rjokanban szálltunk meg. Reggel felébredtem, de őt már nem találtam az ágyban; elment megnézni a napfelkeltét a termálvízből.

Kinéztem: minden tiszta hó volt odakint! Elképesztően szép látvány!

Gondoltam, lecsekkolom a hóembert, amit még este építettem. Kiderült, hogy a párom időközben továbbfejlesztette, sőt még egy kis „kalapot” is nyomott a fejébe.

Azon a reggelen viszont gyanúsan hamar visszatért a fürdőből. Szomorú volt és szótlan.
– Mi történt? – kérdeztem.
– Semmi… Nem akarlak elszomorítani… – felelte.
De végül nem bírta magában tartani.
Kiderült, hogy egy férfi (ránézésre talán 50 körüli) kijött a vízből, összeesett, és elvesztette az eszméletét.
Pedig előző este még láttuk a feleségével vacsorázni a szomszéd asztalnál. Olyan vidám volt, viccelődött, nevetett.

Azonnal mentőt hívtak, és amíg kiérkeztek, a személyzet egyik tagja mesterséges lélegeztetést alkalmazott. De sajnos úgy tűnik, nem sikerült megmenteni.
Próbáltam nyugtatni a páromat: „Talán sikerült újraéleszteni. Kiértek a mentők, kórházba vitték. Rendőrök nincsenek, ugye? Akkor biztosan él!”
De aztán reggelizni menet rendőröket és a szálloda zaklatott tulajdonosát láttuk a fürdőnél.

A párom teljesen maga alá került: „Így éli az ember az életét: terveket sző, pihen a szállodában, eszik-iszik, jól érzi magát, aztán egy pillanat alatt – vége…”
Sajnos köztudott tény, hogy télen egyáltalán nem ritkák a halálesetek a japán fürdőkben. A statisztikák szerint Japánban nagyjából kétszer annyi ilyen eset történik, mint ahányan közlekedési balesetben halnak meg.

A hideg évszakban rengetegen fulladnak vízbe fürdőzés közben az országban. A japán orvosok nem győzik hangsúlyozni: „Kérjük, legyenek nagyon óvatosak, amikor télen onszenben fürdenek!”

De a híresen hideg japán házakban még az otthoni forró fürdő is veszélyes lehet – az emberek, különösen az idősek, gyakran elveszítik az eszméletüket és a kádba fulladnak. A szakértők szerint az ilyen balesetek egyik fő oka a hőmérséklet-ingadozás miatti hirtelen vérnyomásváltozás.
Például a bérelt házunkban néha csak +11°C van (bár a párom családja szerint ez még melegnek számít, náluk Tokióban reggelente +3°C van a házban!). Persze folyamatosan fűtünk klímával és hősugárzókkal, de a fürdőszobában így is farkasordító hideg van.

Ha az ember a fűtött szobából átmegy a jéghideg fürdőbe, az erek összehúzódnak, a vérnyomás pedig hirtelen megugrik. Ezután beülünk a forró vízbe, a test átmelegszik, az erek kitágulnak, a vérnyomás pedig bezuhan.

Ez a hullámvasút átmeneti keringési zavart okozhat az agyban, ami ájuláshoz vezet. Aki pedig a kádban ájul el, az sajnos könnyen belefullad a vízbe.

Az orvosok szerint különösen a krónikus betegeknek és az ingadozó vérnyomással küzdőknek kell vigyázniuk, illetve azoknak, akiknek a melegben olykor szédülni szokott a feje.
De a baj bárkivel megtörténhet, nem csak idősekkel.

A japán orvosok 6 tippet javasolnak a biztonságos fürdőzéshez:
1. Fürdés előtt fűtsük fel a fürdőszobát (a japánok ezt hősugárzóval oldják meg, vagy leveszik a forró vízzel teli kád fedelét, hogy a gőz járja át a helyiséget).

2. A víz hőmérséklete ne legyen több 38–41°C-nál, és ne maradjunk benne 10 percnél tovább. Ha valaki a 42°C-os vizet szereti, és 10 percig benne ül, a testhőmérséklete elérheti a 38°C-ot, ami drasztikusan növeli az ájulás kockázatát.

3. Soha ne pattanjunk ki hirtelen a kádból! A kád szélét fogva, lassan álljunk fel. A vízbe merülést is fokozatosan ajánlják, hogy a szívünk és a vérnyomásunk ne kapjon sokkot.

4. Kerüljük a fürdőzést közvetlenül étkezés, alkoholfogyasztás vagy gyógyszerbevétel után.

5. Időseknek csak akkor ajánlott fürdeniük, ha van otthon valaki más is.

Ha pedig a nagyi gyanúsan sokáig van bent, mindenképp rá kell nézni!

6. A legjobb időpont a fürdésre délután 2 és 4 óra között, vacsora előtt van. Ilyenkor a szervezetünk a legaktívabb, és jobban tolerálja a hőmérséklet-változás okozta terhelést.

Nem véletlen az orvosi intelem: a „hősokk” (japánul: hitoshokku, az angol heat stroke-ból) okozta hirtelen halál tényleg nem ritka Japánban. A szállodában is ez történhetett a párom szeme láttára. A férfi vidám volt, nem panaszkodott semmire, de a hőmérséklet-különbség végzetesnek bizonyult.
Tény, hogy télen csodálatos a forró termálvízben ázni. Ellazulunk, elfelejtjük a gondokat. De az időérzékünket nem szabad elveszíteni – nem véletlenül van mindig óra a japán fürdőkben.

Én is észrevettem már magamon: ha sokáig ülök a forró vízben, majd hirtelen felállok a hideg levegőn, azonnal forogni kezd velem a világ. Évente körülbelül 17 000 ember hal bele ebbe a jelenségbe Japánban. Úgyhogy mi is elég nehéz szívvel hagytuk ott a szállodát.

























