A két óceán vize, amely színében jelentősen eltér egymástól, igazán festői látványt nyújt. Első pillantásra úgy tűnhet, mintha egy láthatatlan fal lenne ott, ami megakadályozza a vizek keveredését.

A fenti fotón a Csendes- és az Atlanti-óceán határa látható. Felmerülhet benned a kérdés: miért nem keverednek össze? A válasz a víz összetételében rejlik. A hidrológusok kutatásai azt mutatják, hogy a két óceán vize eltérő sótartalommal és sűrűséggel rendelkezik, ráadásul a hőmérsékletük is különböző. Pontosan emiatt nem képesek összekeveredni. Ezt a jelenséget a tudomány haloklinnek nevezi.

A haloklin az eltérő sótartalmú tengervízrétegek közötti határvonal. A víz sótartalmát ezrelékben (promille) mérik, amit a „‰” jellel jelölnek. A Csendes-óceán vizének egy literjében 34,9‰, míg az Atlanti-óceánéban 35,4‰ só található. Még ez a csekély különbség is megakadályozza, hogy a két óceán vize teljesen elkeveredjen egymással. Ennek eredményeként láthatod ezt a lenyűgöző látványt a találkozásuknál.

Hasonlóan lenyűgöző haloklin-jelenséget figyelhetsz meg a Dániában található üdülőváros, Skagen partjainál is. Ezen a ponton két tenger találkozik: a Balti- és az Északi-tenger. Mivel a két tenger vizének eltérő a sűrűsége – és ennek megfelelően a sótartalma is –, nem keverednek egymással. Ez a határvonal szabad szemmel is jól látható a partról. E lenyűgöző természeti jelenség miatt a helyiek „a világ végének” nevezik ezt a területet.

Skagen Dánia legészakibb pontján fekszik. Egy apró, a 18. század közepén épült templomot leszámítva a városban nincsenek különösebben figyelemre méltó látnivalók. Ennek ellenére a turisták és utazók a világ minden tájáról özönlenek ide, méghozzá egyetlen céllal: hogy saját szemükkel lássák a két tenger találkozását az úgynevezett „világ végén”.

Ezen a fényképen azt a részt láthatod, ahol a Földközi-tenger találkozik az Atlanti-óceánnal a Gibraltári-szorosban. A kémiai összetétel és a hőmérséklet különbségei miatt ezek a vizek sem keverednek egymással.
































