Elsőre úgy tűnhet, hogy semmi gond sincs ezzel. Az autó áll az ablak alatt, pihen. Csak szombatonként mész vele a telekre vagy vásárolni és vissza, az idő többi részében hadd kímélődjön. Kevesebb kopás, kevesebb kilométer, hosszabb élettartam, igaz? Sajnos pont fordítva. Ez a fajta használat nem gondoskodás, hanem az autó csendes öregítése. És minél újabb a kocsi, annál gyorsabban megérzi ezt.
A baj az, hogy az autó nem egy dísztárgy és nem is hűtőszekrény. Ez nem egy olyan eszköz, amit hetente egyszer bekapcsolhatsz, hogy „járjon egy kicsit”. Az autó csak mozgásban él. Rendszeres munka nélkül a motor, a váltó, a fék, a futómű, de még az utastér is tönkremegy. Lassan, alattomosan, botrány nélkül – de biztosan.
Az akkumulátor az első áldozat
Először is az akkumulátor sínyli meg az állást. Főleg télen. Még ha új és erős is, a modern autók rejtett áramfogyasztói teszik a dolgukat.
5-7 nap állás után az aksi veszít a töltésből, és a következő hétvégén nem indulást kapsz, hanem csak egy kattanást és csendet. Először a fagyra fogod, aztán a riasztóra, végül az új akkura. Pedig valójában a rendszertelenség az ok.
A motornak a stabilitás kell, nem a sűrű indítgatás
De még ha fel is töltötted – ez nem jelenti azt, hogy minden rendben van. Beülsz, beindítod, mész a telekre. Fél óra az út. Bemelegedett a kocsi? Épphogy. A kondenzvíz kiment a kipufogóból? Nem volt rá ideje. Az olaj elérte az üzemi állapotát? Kétlem. És ez a fő tévhit: azt hisszük, a rövid úton dolgozott az autó. Valójában nem. Csak túlélt egy újabb stresszt.
Minden ilyen rövid út dús keveréket, fokozott kokszosodást, el nem párolgott nedvességet és az olajba került benzinmaradványokat jelent. Ez nem azonnal üt vissza. De egy év múlva észreveszed, hogy a motor lustább, az olaj gyorsabban feketedik, indításkor büdös szag jön. Két év ilyen „kímélő” használat után pedig már kigyulladhatnak a hibajelző lámpák, és kezdődnek a valódi gondok.
A fék akkor is rozsdásodik, ha nem mész vele
És ott vannak a fékek. Bármelyik autó, ami egy hetet áll, már rozsdásodik a féktárcsákon. Főleg, ha az utcán parkolsz. Főleg télen. Az első úton nyikorog, ráz, ropog – nem azért, mert elromlott, hanem mert a fékek nem tudtak megtisztulni. Ha rövid az út, legközelebb sem fognak. Így autózol majd az egyenetlen tárcsákkal a cseréig. És megint csak: nem a kopás, hanem az állás miatt.
A futómű mozgás nélkül öregszik
A futómű? Az sincs elragadtatva. Minden gumi – szilentek, perselyek, porvédők – kiszárad és berepedezik a tétlenségtől. Különösen hőségben és fagyban. Ha az autó áll, a gumialkatrészek nem dolgoznak. Vagyis nem kapnak kenést, nem „lélegeznek”, nem kompenzálják a mozgást. Aztán elindulsz, és máris nyikorog, zörög minden. Pedig kilométerben még a negyvenezret sem érted el.
A sebességváltó – különösen, ha fokozatmentes (CVT) vagy robotváltó – végképp nem szereti ezeket a szüneteket. Az olaj ebben is oxidálódik, a nyomás esik, a mágnesszelepek beragadnak. Főleg, ha egy hétig nem mentél, aztán rögtön dugóba kerülsz. Rángatás, ütések, késlekedés a váltásnál – ez nem „gyári hiba”, hanem annak az eredménye, hogy a váltó mozgás nélkül élt.
Utastér, klíma és dohos szag
Az utastér sem örül. Főleg, ha a kocsi a napon áll. Egy hét alatt a műszerfal 60-70 fokra hevül, a kárpit kifakul, a műanyag kiszárad. Nedves időben pont fordítva: a pára lecsapódik a hangszigetelésben, a szőnyegek alatt, a szellőzőben. Ha nem szellőzteted és nem fűtöd ki, hamar büdös lesz. A klíma használat nélkül begombásodik. Aztán jön az allergia és a rossz szag az utastérben, amit még az ózonos tisztítás sem visz ki.
A gumik és a geometria sem örök életűek
Még a gumik is tönkremennek. Ha az autó áll, a súly mindig ugyanazt a pontot nyomja. Egy hónap múlva lapos foltok jelennek meg a abroncson, főleg, ha a nyomás kicsit alacsonyabb a kelleténél. Aztán jön a rázkódás, és azt hiszed, „elment a centírozás”. Pedig ez csak a parkolás következménye.
Mit tehetsz, hogy ne tedd tönkre az autót?
Most azt gondolod: „Na és, hiszen semmi nem romlik el.” De a valóságban igenis elromlik. Csak nem azonnal. Először lemerül az aksi. Aztán elkezdi enni az olajat. Aztán nyikorognak a fékek. Aztán jönnek a hibakódok. És mindez nem a használattól, hanem attól, hogy nem használod.
Lehet így használni az autót? Persze. De akkor máshogy kell gondoskodni róla:
- Indítsd be legalább 3-4 naponta, járasd a motort, és menj vele egy rendes kört legalább hetente egyszer.
- Feltétlenül figyeld a töltöttséget, és kapcsold be a klímát télen is.
- Ellenőrizd a fékeket, a guminyomást, az olajat pedig idő (dátum) alapján cseréld, ne a megtett kilométerek után.
Konklúzió – az álló autó gyorsabban öregszik
Mert az az autó, amelyik minden nap megy – él. Amelyik áll – öregszik. És sajnos semmilyen alvázvédelem vagy kerámia bevonat nem segít ezen. Ez olyan, mint egy szervezet mozgás nélkül. Kívülről úgy tűnik, hogy minden rendben, de belül már semmi sem az igazi.
Szóval, ha hetente egyszer elmész a boltba és vissza, az nem „kímélő használat”. Az alulhasználat. A technika pedig megérzi ezt. És ha már van egy hétvégi autód, ne felejtsd el, hogy hétvégén is autó akar lenni, nem pedig egy fém virágláda az esőben.
