Szókratész és Xanthippé házasságának közismert története röviden így hangzik: Az idős filozófus épp az athéni piacon sétálgatott, amikor hirtelen megpillantott egy fiatal, csinos kofát, aki hangosan dicsérte a portékáját. Nem teketóriázott, odalépett hozzá és megölelte, amiért egy pofon volt a jutalma.
Később azonban a lány megtudta, hogy a híres Szókratész tisztelte meg a figyelmével, akinek igen gazdag emberek voltak a tanítványai. Mivel azt hitte, hogy Szókratész sok pénzt kér a tanításért – ahogy azt az ókori görög filozófusok többsége tette –, sietve hozzáment feleségül. Ám csúnyán csalódnia kellett, mert kiderült, hogy Szókratészt nem érdekli a pénz. Ezért aztán folyton sanyargatta az idegeit, sértegette és gyötörte zseniális férjét.
A sztori valódi háttere azonban kissé más. Xanthippé nemesi családból származott. Akkoriban Athén folyamatosan háborúban állt, így nem jutott férj minden lánynak, emiatt kegyetlen versengés folyt értük. Amikor találkozott Szókratésszel, Xanthippé már körülbelül 20 éves volt, pedig a lányokat akkoriban már 12 éves koruktól férjhez adták.
Az ókori görög közvélemény elítélte azokat a férjes asszonyokat, akik maguk jártak a piacra ahelyett, hogy rabszolgákat küldtek volna bevásárolni. Egy arisztokrata lánya csak akkor állhatott be személyesen a pult mögé, ha ezzel valami különösen fontos célja volt. Az ő célja pedig Szókratész volt.
Az i. e. 5. században Athén nagy, de semmiképp sem hatalmas városnak számított. Szókratészt a városi piacon mindenki jól ismerte, hiszen állandóan ott lógott, és kötelességének érezte, hogy fogós filozófiai kérdésekkel nyaggassa polgártársait.
Még ha Xanthippé soha nem is hallott volna Szókratészről, az életmódjáról vagy a jövedelméről, a többi kofa azonnal és részletesen felvilágosította volna mindenről. De mivel Szókratész arisztokratákat is tanított – akiknek a körébe Xanthippé családja is tartozott –, biztosan hallott már róla a szüleitől és azok barátaitól.
Xanthippé tehát tudatosan és céltudatosan ment ki a városi piacra edényeket árulni, méghozzá egyetlen konkrét céllal: hogy felhívja magára Szókratész figyelmét, és rávegye, hogy elvegye őt feleségül. A terv pedig bevált, sikerrel járt.
De miért is kellett neki egy csóró filozófus, aki a családi élet helyett inkább a szümpozionokat, vagyis a baráti ivászatokat választotta? Először is tisztázzuk: Szókratész egyáltalán nem volt koldus. Diogenésszel ellentétben nem egy üres amfórában lakott; volt saját háza és némi jövedelme is, valószínűleg örökölt földbirtokból.
Szókratész anyagi helyzetéről árulkodik, hogy hoplitaként, azaz nehézfegyverzetű gyalogosként szolgált. A hopliták közé – akiknek a nem éppen olcsó felszerelést saját maguknak kellett megvenniük – csak a zeugitészeket sorozták be. Ők olyan polgárok voltak, akiknek az éves jövedelme elérte a 200 medimnosz (kb. 8 tonna) gabonát. Ez ugyan nem a kőgazdagok szintje, de egy meglehetősen jómódú polgáré.
Valószínűleg Xanthippét nem Szókratész szépsége, és még kevésbé a vagyona vonzotta. Valamiért ő vagy a szülei úgy ítélték meg, hogy ez a népszerű filozófus (kiről kortársa, Arisztophanész még a „Felhők” című komédiáját is írta) jó partinak számít.
Amikor megismerkedtek, Szókratész már 50 év körül járt. De mit csinált ez a korosodó férfi a nősülés előtti években a piaci sétákon és a baráti lakomákon kívül? Háborúzott.
I. e. 430-ban, Poteidaia ostrománál Szókratész egy sátorban lakott a később híressé vált hadvezérrel, Alkibiadésszel. (Alkibiadész mellesleg Periklésznek, Athén tényleges vezetőjének a házában nevelkedett.) Az egyik ütközetben Szókratész mentette meg fiatal bajtársa életét, i. e. 424-ben, a déliumi csatában pedig már Alkibiadész mentette meg Szókratészt.
I. e. 422-ben, 47 évesen Szókratész részt vett az amphipoliszi hadjáratban is. Tehát nemcsak filozófus volt, hanem háborús hős is, sőt, az athéni állam legbefolyásosabb embereinek harcostársa.
A sok csatározás után Szókratész valószínűleg úgy döntött, hogy visszavonul a nyugalmasabb életbe. Korábban biztosan ajánlottak már neki eladósorban lévő athéni lányokat, köztük fiatalokat és szépeket is.
Ő azonban ügyet sem vetett rájuk; csak a talpraesett Xanthippének sikerült becserkésznie, aki remek érzékkel választotta meg a találkozás helyét és idejét. Abból ítélve, hogy három fiuk is született, a családi életük kifejezetten jól működhetett. De akkor miért hordott össze mindenféle rosszat bálványa feleségéről Xenophón a „Lakoma” című művében?
Talán a fiatal tanítvány féltékenysége szólt belőle a mester felesége iránt, akire Szókratész túl sok figyelmet fordított – a tehetséges athéni ifjakkal való beszélgetések kárára.
