Ez alapvetően igaz is: a hagyományos, 3-4 sebességes automatával szerelt szedánok lassabbak voltak, néha zajosak és melegedtek, ráadásul megköveteltek bizonyos szintű felkészültséget a sofőrtől. Ezzel szemben kézi váltóval akár egy kezdő is el tudott indulni, feltéve persze, hogy nem keverte össze a fokozatokat és a pedálokat.
Ahhoz, hogy az automata váltó minden lehetőségét hatékonyan tudd kihasználni anélkül, hogy kárt tennél benne, éveket kellett vezetned, tapasztalatot gyűjtve. A nyomatékváltónak köszönhetően az automata jelentősen leegyszerűsítette a városi közlekedést, valamint az autópályán a sűrű forgalomban való manőverezést. Egyébként ez az egyik fő tényező, ami miatt az automata váltót gazdaságosabbnak tekinthetjük.
Megoszlanak a szakértői vélemények
A szakértők véleménye is eltérő ebben a kérdésben. A szakemberek egyik csoportja jogosan véli úgy, hogy a nyomatékváltó önmagában nem képes biztosítani az energia gazdaságos átvitelét a motortól a kerekekig. Emiatt a modern hidromechanikus automatáknál a legjobb esetben is elvész a forgatónyomaték akár 10%-a, rosszabb esetben pedig a mechanikai energia 14-15%-a.
Összehasonlításképpen: a kézi váltó hatásfoka 98%. Az automata váltónál az energiaveszteség főként a folyadék viszkozitásából és a hidraulikus áramlás belső súrlódásából adódik, ehhez jön még a szivattyú és a kapcsolómechanizmusok energiaigénye. A kézi váltónál az összes veszteség a fogaskerekek fogainak egymáson való súrlódásából ered. Mivel a mai váltóolajok már elég jó minőségűek, ezek a veszteségek összességében csekélyek.
A szakértők másik csoportja viszont úgy látja, hogy a kézi, sőt még a robotizált váltók is rosszul alkalmazkodnak a forgatónyomaték átviteléhez. Elsősorban az áttételek lépcsőzetes változása miatt. Egy modern személyautó kézi váltójában ritkán van hatnál több fokozat. 10-12 sebességfokozattal legfeljebb a nehéz tehergépkocsiknál találkozhatsz.
A lépcsőzetes váltás problémája
Egy személyautó benzinmotorjának fordulatszám-tartománya 800 és 3500 fordulat/perc között mozog. Ez átlagosan 400 fordulat/perc különbséget jelent egy-egy fel- vagy visszaváltásnál. A probléma az, hogy a kézi váltó miatt a motor főtengelyére jutó terhelés ugrásszerűen változik, gyakorlatilag azonnal 15%-kal nő vagy csökken.
Amikor kézzel váltasz, az égéstérben, valamint a szívó- és kipufogórendszerben a motor rugalmassága valamelyest kompenzálja a fordulatszám- és vonóerő-veszteséget, de az üzemanyag-fogyasztás ilyenkor 30-40%-kal is megugrik. Ezt követően a befecskendező-vezérlés a teljes rendszer működését hozzáigazítja az új helyzethez, és normalizálja a fogyasztást. Minél gyakrabban váltogatsz, annál jelentősebb lesz a benzin- vagy gázolaj-túlfogyasztás.
Az automata váltóknál a kapcsolás pillanatát a nyomatékváltó működése erőteljesen kisimítja. A forgatónyomaték egyenletesebb változása azt eredményezi, hogy a bolygóműves fokozatváltáskor a fogyasztás csupán néhány százalékkal növekszik. Sőt, a modern hidromechanikus váltók már régóta szélesebb áttételi tartománnyal rendelkeznek; ma már a 8 sebességes váltó számít szabványnak.
Az automatika előnyei
Ráadásul a fel- vagy visszaváltásról nem te döntesz, hanem a számítógép. És be kell vallani, hogy a motor terhelésének optimalizálásával az elektronika jobban boldogul, mint a legtapasztaltabb sofőr. A végeredmény az, hogy egy ilyen váltó jobban alkalmazkodik a motor működéséhez és a kerekek ellenállásához, ami jelentős üzemanyag-megtakarítást eredményez. Természetesen a felsorolt előnyök csak megfelelően beállított váltó esetén érvényesek.
A kézi sebességváltó viszont továbbra is teljesen a sofőr irányítása alatt maradt. Márpedig még a profik közül is csak kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy igazán gazdaságosan tudnak vezetni. A többiek pedig úgy váltanak és úgy nyomják a gázt, ahogy éppen kedvük tartja.
Emberemlékezet óta úgy tartják, hogy a leggazdaságosabb vezetést a legmagasabb sebességfokozat biztosítja. Ez nagyjából így is van, de manapság a szakértők azt mondják, hogy a kézi váltós autóknál fontosabb a fordulatszámot az optimális tartományban tartani. Természetesen fedélzeti számítógép nélkül elég nehéz takarékosságról beszélni. Valamikor, jó régen, a szovjet Zsigulikban voltak ilyen egyszerű műszerek, az úgynevezett „econométerek”.
Ezek a primitív műszerek nem mutattak mást, mint a szívócsőben uralkodó vákuum mértékét. Amint egy kicsit jobban odaléptél a gáznak, a mutató máris átkúszott a zöld mezőből a pirosba. Meglepő, de ez sokat segített a spórolásban, és abban, hogy ne nyomd feleslegesen a gázpedált.
Variátorok
Érdekes módon a legjobb gazdaságossággal a hidrodinamikus blokkal ellátott variátorok (CVT) büszkélkedhetnek. Ezeknek a váltóknak a hatásfoka eléri a 95%-ot; persze lehetne több is, de a hidromechanika gátat szab ennek. Éppen ezért elég sok olyan CVT-modell létezik, amiben nincs nyomatékváltó, bár ez jelentősen csökkenti a variátor előnyeit, és sérülékennyé teszi a hirtelen terheléssel szemben. Cserébe viszont az átviteli veszteség majdnem akkora, mint egy kézi váltónál.
