Azonban az epigráfia (feliratok tanulmányozása), a irodalom és az archeológia egyenesen beszélnek. A katonák erejük teljében lévő férfiak voltak, elszigetelve a családi élettől, fegyverrel a kezükben és hatalommal a helyi lakosság felett… Fiziológiai szükségleteik valósak voltak, a kielégítés módjai pedig sokfélék – a fizetett örömtől egészen az erőszakig.
Mit mondanak a források?
1. Prostitúció – igazolt gyakorlat

Források:
- Pompeji, lupanarium (bordélyház) – Az ásatások során egy bordélyházat találtak a laktanya mellett. Benne 10 szoba, freskók szexuális jelenetekkel, és olyan graffitik, mint a „Felix bene futuis” („Felix, jól du*sz”).
- Juvenalis, Szatírák, VI. könyv: „A katonák az első ügyfelek az olcsó putrikban…”
A prostitúció legális volt. Lupanariumok (bordélyházak) léteztek minden nagyobb helyőrségi városban. A légiók közelében szó szerint virágoztak. A prostituáltakat regisztrálták a magisztrátusoknál és adót is fizettek. Néhány város, mint például Köln (Colonia Agrippinensis), még hivatalos negyedeket is kijelölt a bordélyoknak a katonai táborok mellé.
2. Kapcsolatok a helyi nőkkel

Források:
- Veteránok diplomái (diploma militaria) gyakran említették: „…és megadatik neki a jog, hogy feleségül vegye azt, akivel a szolgálat alatt együtt élt.”
- Tacitus, Évkönyvek, XIII.32 – Leírja, hogyan éltek együtt a katonák a határon helyi nőkkel, gyermekeket nemzettek, és kérték ezeknek a kapcsolatoknak az elismerését.
A Septimius Severus reformjai előtt, a Kr. u. 197-es év előtt a katonáknak tilos volt hivatalosan házasodniuk. De a gyakorlatban „nem hivatalos feleségekkel” éltek – különösen a távoli provinciákban (Britannia, Szíria, Dunai határ). Még egész „családi negyedek” is kialakultak a táborok mellett – az úgynevezett canabae-k.

3. Rabszolganők

Források:
- Gaius, Institutiones, I.52: „A rabszolganő dolog. Az ura úgy használhatja, ahogy kívánja.”
- Ifjabb Plinius, Levelek, VIII.16 – Utal olyan esetekre, amikor gazdag katonák rabszolganőket tartottak maguk mellett a szolgálat idején.
Ha egy katona megengedhette magának, hogy rabszolganőt vásároljon (különösen egy sikeres hadjárat után), teljes joga volt használni őt testi örömök céljára. Senki nem tekintette ezt „kapcsolatnak”. Ez a tulajdonjog megnyilvánulása volt.
4. Élő hadi zsákmány

Források:
- Titus Livius, A római történelem, 5. könyv – Leírja Veii elfoglalását: a nők is a zsákmány között voltak.
- Plutarkhosz, Marius élete, 6. fejezet: Az ostrom után a rómaiak „minden szenvedélyüket kielégítették” az elfoglalt városban.
A legyőzöttek asszonyai elleni erőszakot a háború normális menetének részének tekintették. Néhány esetben a parancsnokok megtiltották ezt – például Caesar Galliában –, de legtöbbször szemet hunytak felette. Ez egy módja volt annak, hogy a hadsereg „levezesse a feszültséget”.
5. Homoerotikus kapcsolatok – tabu vagy valóság?

Források:
- Petronius, Satyricon – Nyíltan leír homoszexuális jeleneteket felszabadítottak és fiatal fiúk között.
- Seneca, A haragról, III.20: Bírálja azokat a katonákat, akik fiúkat vásárolnak élvezetekre.
- Graffitik Pompeiből: „Lucius amat puerum fortem” („Lucius szereti az erős fiút”).
A római társadalom nem ítélte el önmagában a férfiak közötti kapcsolatok tényét, ha a polgár „aktív” szerepet játszott. A hadseregben is kialakulhattak ilyen kapcsolatok, különösen nők hiányában. Bár a felnőtt katonák közötti nyílt kapcsolatokat elítélték, a fiatal rabszolgákkal (például apródokkal) létesített kapcsolatok tolerálhatóak voltak.
6. Amikor nincs más – csak saját magad maradsz

Források:
- Martialis, Epigrammák, XI.15: Kicsúfol egy katonát, aki „jobban elégedett a saját kezével, mint egy nővel”.
- Graffitik a laktanyákban (Vindolanda, Britannia): durva rajzok és feliratok, amelyek az önkielégítéssel kapcsolatosak.
Ezt ritkán tárgyalják, de az önkielégítés mindennapos jelenség volt. A rómaiak nem éreztek akkora szégyent e tett miatt, mint később a keresztények. A hadseregben, ahol nem mindig volt hozzáférés nőhöz, ez fiziológiai kérdés volt, nem pedig erkölcsi.

