Segíteni a szegényeknek, házakat építeni a hajléktalanoknak, megetetni az éhezőket – vajon az ilyen tettek után a megsegített emberek a jótevő ellen fordulhatnak? A kínai milliárdos, Csen Sen története bizonyítja, hogy még a legjobb szándékok is szembetalálkozhatnak a telhetetlen emberi kapzsisággal.
Csen Sen úgy döntött, tesz egy nagylelkű gesztust szülőfaluja lakóinak: ingyenes lakhatást épít a rászorulóknak. De a hála helyett követelésekkel, pereskedéssel és vádakkal találta magát szemben.
Az emberek, akik fedelet kaptak a fejük fölé, többet akartak: jobb körülményeket, pénzbeli kártérítést, sőt, az ingatlan tulajdonjogának átadását is követelték. A segítség végtelen követelőzésbe torkollott, a kedvesség pedig a kapzsiság újabb hullámát váltotta ki.
Ez a történet elgondolkodtat: érdemes-e segíteni azoknak, akik a jót magától értetődőnek veszik?
Guanhu falu, Guangdong tartomány, 1970-es évek. Itt, a rizsföldek és a düledező házak között telt Csen Sen gyermekkora. A családja éhezett – a szülei reggeltől estig fillérekért dolgoztak, az étel pedig alig volt elég, hogy jóllakassák a gyerekeket. Azokban az években Kína még nem volt gazdasági óriás, és parasztok milliói, akárcsak Csen Sen családja, nyomorúságos életet tengettek.
De még a nyomorban is többről álmodott. Csen Sen már kiskorától tudta, hogy a szegénységből való kitörés egyetlen módja a kemény munka és a merészség. Az iskolában szorgalmasabban tanult, mint a többiek, tanítás után pedig ment segíteni a szüleinek a földeken. Később, tinédzserként építkezéseken dolgozott, egy tál rizsért cipelte a téglákat. Gyűlölte a szegénységet – és mindenre készen állt, hogy soha többé ne kelljen így élnie.
Az áttörés a 2000-es években következett be, amikor megalapította saját, alkoholmentes italokat gyártó cégét, a Tiandi No 1 Beverage Inc.-t. A vállalat almaecetet gyárt. Csen Sen 1997-ben találta fel a saját, jól bevált ecet receptjét, és elkezdte azt árulni a vásárlóknak.
Kína egyik leggazdagabb emberévé vált, ingatlanokkal, gyárakkal és nagyvállalati részvényekkel rendelkezett.
Látszólag ez egy igazi sikertörténet. De Csen Sen nem felejtette el, honnan jött. Emlékezett az éhes gyermekkorra, a megaláztatásokra és azok kétségbeesésére, akik hozzá hasonlóan egykor csak a túlélésről álmodtak. És akkor meghozott egy döntést, amiről azt gondolta, mindent megváltoztat: ingyenes házakat épít a szegényeknek a szülőfalujában.
Hitte, hogy a segítségével esélyt ad az embereknek – ugyanolyat, amilyet egykor ő is kapott.
De a valóság másnak bizonyult…
2013-ban Csen Sen úgy döntött, hogy a szülőfalujában egy valóságos földi paradicsomot hoz létre a földijei számára. 32 millió dollárt fektetett be háromszintes, öt hálószobás, két nappalis, garázsos és kiskertes házak építésébe.
Sen tervei között nemcsak a házak felhúzása szerepelt, hanem egy sertéstenyésztő telep és gyümölcsösök létrehozása is a falu mellett. Ez lehetővé tette volna a lakosok munkahelyhez juttatását. A helyi lakosok éves jövedelme elérhette volna a 32 ezer dollárt – ami hatalmas összeg a kínai gazdálkodók számára.
A falu lakói el voltak ragadtatva! Az építkezés megkezdésekor 190 család élt a faluban. Minden családnak külön házat kellett volna kapnia. Pontosan ennyi ház szerepelt a 2013-as beépítési tervben.
Amikor az építkezés híre elterjedt, más családok is elkezdtek visszatérni a faluba. Csen Sen ekkor úgy döntött, hogy további 68 házat építtet, hogy senki se maradjon otthon nélkül, és ne legyen sértődés. Ez a döntése azonban viszályt szított a lakosok között.
A falubeliek veszekedni kezdtek egymással! Pedig látszólag nem volt min vitatkozni, hiszen mindenkinek járt volna egy ház! De az emberek kapzsivá váltak, és elkezdték önkényesen eldönteni, hogy kinek jár ház és kinek nem. Néhányan egyenesen két házat követeltek.
Néhány család azzal állt elő, hogy nekik nagyobb családjuk lesz, ezért további lakásokra van szükségük. Azok a falusiak, akiknek hajadon vagy nőtlen gyermekeik voltak, azzal a kéréssel fordultak Senhez, hogy biztosítson villákat a jövendőbeli családjaik számára is.
Váratlanul olyan emberek is visszatértek, akik már évekkel ezelőtt elhagyták a falut. Ők is követelték a saját házukat. A helyzet kezdett egy belháborúra emlékeztetni.
Amikor Csen a faluba látogatott, emberek vették körül, akik házakat követeltek a családjaiknak. Mindenki ugyanazt a kérdést tette fel: hány ház jár az ő családjuknak?
Csen, aki jólelkű ember, annyira felháborodott az emberek kapzsiságán, hogy levetette az őrséget a már felépült házakról, és többé nem látogatott a faluba. A házak üresen maradtak, mivel nem lettek tulajdonosaik.
Csen Sen mélységesen megbánta a döntését. Guangdong tartományban most egy 258 házból álló luxusfalu áll, amely teljesen üres. Vandálok kezdték el rongálni a gyönyörű házakat, letépdesték a tapétát és betörték az ablakokat. Elloptak minden beépített berendezést. Csen valószínűleg soha többé nem fog semmit tenni a kapzsi falusiakért. Az álma csupán egy álom maradt…
