Nem, nem őrült meg! Barr egyszerűen csak jobban meg akarta ismerni a krokodilok életét. És ha már ott van, egy érdekes tudományos-ismeretterjesztő riportot is szeretett volna készíteni a Discovery csatornának.
Rendkívül merész vállalkozás! A nílusi krokodilok a legnagyobbak Afrikában. Akár 6 méteresre is megnőnek. A bőrükről lepattannak a golyók.
A tudóst komoly veszély fenyegette – az óriási ragadozók elragadhatták volna.
Egy tudományos célért kockáztatott ennyit: jeladókat akart a krokodilokra erősíteni, hogy nyomon követhesse vándorlásukat és az odújukban uralkodó hőmérsékletet. Fontos feladat volt ez, hiszen a nílusi krokodilok a kihalás szélén állnak. Így hát Barr Tanzániába utazott.
A National Geographic mérnökeivel közösen a zoológus egy álcázó jelmezt készített. Elöl egy rögzített krokodilfej-protézis volt. Ő maga egy fém védőketrecben helyezkedett el, amelyet ponyvával borított be. A ponyvát átitatták krokodil- és vízilószaggal, hogy elfedjék az emberi test szagát.
Így felvértezve kúszott oda négykézláb a félelmetes hüllőkhöz. Kényelmetlen volt benne mozogni. Ráadásul pokoli hőség volt, a hőmérő higanyszála 48 Celsius-fok fölé kúszott! Maga a szerkezet pedig 36 kilogrammot nyomott.
Emlékeztetlek, a krokodiljelmezben nem egy fiatal, erős ejtőernyős kúszott, hanem egy 47 éves tudós.
Az első veszélyt az útján egy vízilócsorda jelentette. A tudós sikeresen átjutott közöttük, bár halálos közelségbe került ezekhez a veszedelmes állatokhoz. Az ál-krokodilra azonban ügyet sem vetettek.
Ezután odakúszott a „fajtársaihoz”.
Eleinte minden nyugodt volt, de aztán Barr hibázott: egy hirtelen mozdulatot tett. Egy másik krokodil erre megfordult, és farkasszemet néztek. A zoológus meg sem mozdult, nehogy támadást provokáljon. Eközben hátulról egy újabb óriási krokodil férkőzött hozzá közel.
„De a krokodil támadás helyett inkább elhelyezkedett mellettem, és lefeküdt. Azt hitte, én is egy krokodil vagyok” – emlékszik vissza a tudós.
„Azon a napon szó szerint krokodillá váltam; azzá az állattá, amelynek tanulmányozásának a pályafutásomat szenteltem.”
Végül a tudós várt 10 percet, majd sikeresen visszavonult. Az eset óta azonban többet nem kockáztatott ekkorát. Azt mondja, túl öregnek érzi magát az efféle küldetésekhez – már nincs meg benne az a fiatalos energia.
A tudós most 62 éves, és továbbra is a tudomány népszerűsítésével foglalkozik. Csakhogy ma már ezt egy televíziós műsorvezető kényelmes karosszékéből teszi.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
