A feleségem robotporszívót szeretett volna, hogy kitakarítsa a házat és a műhelyt. Vettem. 3 év után többet tudok róla, mint az eladók

Amikor van három gyereked, két macskád, egy kutyád, nos, talán néhány egérke a padló alatt, nem tudom, miféle jószágok tanyáznak még egy faházban, és naponta 30-50 vendéged – a tisztaságról ilyenkor csak álmodozni lehet…

Pedig olyan jó lenne!

Szeretnéd, hogy minden szép, rendes, tiszta legyen, pormentes, és ne legyenek szanaszét hagyott holmik. Sajnos, néha a takarításra egyszerűen nem marad erő, például decemberben, amikor a munkahelyeken általában őrültek háza van, és este már csak az ágyig tudsz elkúszni.

És dőljön össze akár az egész világ… vagy menjen ahova akar, nem számít, csak csend legyen és alvááááás… Annyira jó lenne pedig, ha amíg alszol, valaki kitakarítana a műhelyben, felsöpörné a port, felmosná a padlót… Na, gondolom, érted, hova akarok kilyukadni: a feleségem robotporszívót akart. És vettünk is egyet.

Előre szólok: nem a legolcsóbbat vettük, de azért egy gazdaságosabb darabot. Akkoriban 50 ezer forintba került.

Nincs benne lidar szenzor, öntisztító funkció és egyéb drága csicsa, ami az árcédulát az egekbe repítené. A helyiségünk egyszerű, 42 négyzetméteres: egy konyhasarok, két kanapé, két asztal, egy kandalló. Ezért mindenféle intelligens üzemmód, térképkészítés és egyéb okosság mehet a levesbe. Nekünk az a legfontosabb, hogy amíg alszunk, addig szívja a port, lehetőleg fillérekért.

Eltelt három év. Ezalatt az első robotporszívó boldogan beadta a kulcsot. Becsülettel szolgált két és fél évig. A helyére pedig jött… pontosan ugyanaz, igaz, ő már 20 ezer forinttal drágábban.

1. A robotporszívó soha nem fogja helyettesíteni a nagytakarítást, de az életedet megkönnyíti. Igen, vele tényleg tisztább van, nagyon klassz érzés, amikor reggel bemész a műhelybe, és az egész padló fel van söpörve, nincs por, felszedte az összes mozaikdarabkát és üvegszilánkot… a kis segéd pedig már feltöltve alszik a bázisán.

Van nedves törlő funkciója is, sőt, még azt is meg lehet neki mutatni, hol van a szőnyeg, amit nem kell felmosnia. De az emberi kezet és a felmosórongyot soha nem fogja pótolni. Az ember mindig alaposabban takarít.

Ráadásul, ha valahol kiömlik a festék, vagy… egyszer, bocsánat, a macska odapiszkított, azt olyan dizájnos mintákban keni szét a padlón, hogy sírva fogod súrolni, miközben emlegeted az anyját, az anyja anyját és a feltalálója egész pereputtyát, egészen az emberiség kezdetéig visszamenőleg.

De ez csak egyszer fordult elő 3 év alatt!

Az összes többi időben sikeresen gürizik éjszakánként, hogy minden reggel… na de itt jönnek a csavarok.

2. Éli a saját kis életét. Ideális esetben úgy van beállítva, hogy hajnali 3-kor bekapcsoljon, mindent feltakarítson, és teli „hassal”, azaz portartállyal, visszavonuljon a bázisra. De ez az ideális eset, az élet azonban… sokszínű. A robot elakadhat a kanapé alatt, vagy dönthet úgy, hogy pihen egyet a szőnyegen vagy a küszöbön. Leesni nem tud, van benne leesésgátló, de egy fordulónál simán hasra tud feküdni. Ilyenkor a szoba fele tiszta, a másik fele meg nem.

Ráadásul idővel, ahogy az akkumulátor kopik, egyszerűen elalszik a szoba közepén. Ment-mendegélt, aztán elaludt. Ahogy öregszik, ez egyre gyakrabban fordul elő, látszik, hogy már nagyon készült a nyugdíjra.

Az akkumulátor mellett sok robotporszívónál a biztosíték is elkezd rakoncátlankodni. Nem, nem adja be rögtön a kulcsot, csak elkezdi elfelejteni a bázisra vezető utat a töltéshez, és ott alszik el, ahol éppen rájön az álom a szemére. Amint reggel ilyen látvány fogad, jobb azonnal szervizbe vinni.

3. A porszívó mozgó alkatrészei eltömődnek… Ha a családodban él legalább egy Aranyhaj, készülj fel rá, hogy a porszívó minden kihullott hajszálat magára fog csavarni. Az én családomban HÁROM Aranyhaj is van! És a mi „Zümzink” (így neveztük el) annyi hajat szed össze, hogy csodálkozom, hogy a csajoknak hogy lehet még egyáltalán hajuk.

A nőkön kívül ott vannak még a macskák, a kutya, a vendégek, cérnaszálak, cipőfűzők, zsinórok, drótok…

Biztos lehetsz benne, hogy mindent, ami hosszú és felcsavarodhat, azt fel fogja tekerni. Még a fényfüzért is megpróbálja benyelni és megemészteni. És mivel erre képtelen, elalszik egyenesen a tetthelyen.

A porszívót állandóan „kozmetikázni” kell majd: tisztogatni, lefejteni róla a dolgokat, levagdosni, lenyisszantani, kifúvatni.

4. Kis portartályok. Ez minden robotporszívó rákfenéje. Nem arra tervezték őket, hogy nagy mennyiségű szemetet takarítsanak fel. Az a dolga, hogy felszedje a port a padlóról, és ennyi! Egy rahedli koszt még akkor sem fog elhordani a lakásból, ha nagyon szeretnéd.

Az olcsó modelleknél a tartály űrtartalma egy pohárnyi, a kicsit drágábbaknál fél liter körüli. A maximum, amit láttam, 0,75-ös volt. De az ilyen modelleknek gondot okoz beférni az alacsony bútorok alá. A mi Zümzinknek 0,46 literes a tartálya, és a műhely kitakarításához ez bőven elegendő. Körülbelül háromnaponta ürítjük.

5. Akaratlanul is rendre szoktat. Minden robotporszívó ki nem állhatja a padlón hagyott dolgokat. Az első éjszaka a mi Zümzink majdnem megfulladt egy zoknitól. A másodikon egy papucstól. A harmadikon megpróbált beszippantani egy fényfüzért. Mi mindent nem próbált már bekebelezni: kábeleket, kesztyűket, cérnaszálakat, köteleket, csomagolópapírt, alufóliát, még a karácsonyfát is… Még szerencse, hogy a robotporszívóknak nem szokott hasmenésük lenni.

Viszont ezek a „találmányok” szörnyen fegyelmeznek! Hogy reggel ne egy fulladozó gépet találj, kénytelen-kelletlen elkezdesz lefekvés előtt rendet pakolni: felemeled a székeket, feltekered a habszivacs szőnyegeket, elrakod a kisszékeket. Röviden: mindent, ami megakaszthatja a takarításban.

És még egy dolog: a működési algoritmusuk sajátosságai miatt a robotporszívók nem szeretik a zegzugos akadályokat, ahol sok a láb. Például, amikor a kanapé szorosan egy lábakon álló polc vagy szekrény mellett van. Ilyenkor bekattan, és képes banálisan eltévedni a három bútoláb között.

A padló szintkülönbségeit, a küszöböket, a kisebb-nagyobb lépcsőfokokat sem kedveli. Igen, van benne leesésgátló, de az nem mindig kapcsol be – attól függ, éppen melyik oldalával közelít a szintkülönbséghez.

Röviden, egy igazi tévelygő.

És végül…

6. A szeretettől csak egy lépésre van a gyűlölet. Őszintén szólva, elégedettek vagyunk Zümzi munkájával. Lehet, hogy butácska, sok mindent nem tud, de az életünket nagyon megkönnyítette. Még a magunk módján szeretjük is, ami nem mondható el házunk többi lakójáról. A kutyát mélységesen hidegen hagyja, ő felfogja, hogy ez csak egy szerkezet. Neki a legfontosabb, hogy ne zavarja az alvásban.

De a macskák… azok úgy tekintettek Zümzire, mint a pokol fattyára, aki azért jött a házhoz, hogy megkeserítse a paradicsomi életüket. Az idős macska az első találkozáskor még a mancsával is próbálta csapkodni, a fiatalabb pedig azonnal kiiszkolt a műhelyből, amint meghallotta a zaját.

És tudod mit? A robotnak is vannak viszontérzései.

Míg minket tisztel, a kutyával szemben ugyanolyan flegma, addig a macskákat őszintén szólva nem csípi. Egyszer, amikor ebédidőben kimentünk a műhelyből, és bekapcsoltuk Zümzit egy soron kívüli takarításra, megpróbálta beszippantani az idős macska hatalmas, bozontos farkát. Majdnem feltekerte a keféjére, és mivel nem bírta megemészteni, kikapcsolt.

Amikor visszatértünk az ebédről, szívszorító jelenet fogadott: a macska minden lábával próbálta lefeszegetni magáról a terminátor-kezdeményt, de nem bírta. Erejét vesztve, jajgatva, fújtatva és vadul forgatva a szemeit, próbált mászni a csúszós laminált padlón a kijárat felé.

A farkán pedig ott díszelgett büszkén a mi Zümzink.

Bosszút állt…