A Hold iránti megújult érdeklődés és az ember Holdra való visszatérésének tervei korában sokakban felmerül a kérdés: át lehet-e irányítani a már meglévő Nemzetközi Űrállomást (ISS) a Föld körüli pályáról a Hold körüli pályára, hogy aztán a Föld kísérőjének kutatására használjuk?
Az ötlet csábítónak tűnik, hiszen az ISS:
- Rendelkezik lakómodulokkal, laboratóriumokkal és modern létfenntartó rendszerekkel;
- Fel van szerelve mindennel, ami a legénység hosszú távú tartózkodásához szükséges;
- Van energiaellátó, kommunikációs és navigációs rendszere.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy egy már teljesen kész űrbázis áthelyezése a Holdhoz hatalmas összegeket és időt takarítana meg ahhoz képest, mintha a nulláról kellene létrehozni egy Hold körüli pályán keringő állomást…
A valóság szemben a fantáziával
Azonban a valóság az, hogy az ISS Holdhoz küldése számos ok miatt technikailag kivitelezhetetlen:
Sebesség és üzemanyag
Az ISS alacsony Föld körüli pályán (LEO) körülbelül 7,66 km/s sebességgel kering. Ahhoz, hogy a Hold felé vezető pályára álljon, ezt a sebességet körülbelül 3,1 km/s-mal kellene megnövelni. Figyelembe véve az ISS tömegét (kb. 420 tonna), ehhez a gyorsításhoz mintegy 600 tonna üzemanyagra lenne szükség! Ez közel másfélszerese magának az állomás tömegének.
Összehasonlításképpen: egy teljesen feltankolt teherűrhajó is csak néhány méter per szekundummal képes módosítani az ISS sebességét.
Szerkezeti korlátok
Az ISS-t nem úgy tervezték, hogy elhagyja a Föld körüli pályát:
- A napelemeket a Naptól 1 csillagászati egység (CSE) távolságban tapasztalható fényviszonyokra méretezték. Hold körüli pályán ez a távolság időnként megnőne, ami az energiaellátó rendszer hatékonyságának komoly csökkenéséhez vezetne.
- A hőszabályozó rendszereket az alacsony Föld körüli pálya „üvegházhatású” körülményeire optimalizálták.
- Az állomás burkolata nem rendelkezik a mélyűr agresszív környezetében való tartózkodáshoz szükséges védelemmel.
- A dokkolócsomópontok és a szerkezeti elemek nem bírnák el a nagy erejű gyorsítás okozta terhelést. Más szavakkal, az állomás darabokra esne, tovább növelve az űrszemét mennyiségét.
Sugárzási veszély
A Föld magnetoszféráján túl az űrhajósok ki vannak téve:
- A napkitörésekből származó nagy energiájú részecskék áramlatainak;
- A galaktikus kozmikus sugárzásnak;
- Általánosságban véve is magasabb sugárzási szintnek.
Az ISS nem rendelkezik a mélyűrben való repüléshez szükséges megfelelő sugárzásvédelemmel. Az a legénység, amely több hónapot töltene Hold körüli pályán, az egészségre kritikusan veszélyes sugárdózist szenvedne el (egy hónap alatt a Hold körül akkora dózis érné őket, mint egy év alatt alacsony Föld körüli pályán).
Kommunikációs és navigációs rendszerek
Az ISS kommunikációs rendszereit arra tervezték, hogy alacsony Föld körüli pályáról (LEO) kommunikáljanak a földi állomásokkal. A Hold körüli pályán történő működéshez teljesen más antennákra és adóberendezésekre lenne szükség.
Létfenntartó rendszerek
Az ISS jelenlegi létfenntartó rendszerei nem elég önállóak, rendszeres utánpótlást igényelnek a Földről. Továbbá, ha valamilyen vészhelyzet adódna, a legénység nem tudna néhány órán belül visszatérni a Földre – a mentés több napig tartana.
Az ISS szomorú jövője
Az ISS-re sajnos ennél jóval prózaibb sors vár. A szakértők előrejelzése szerint 2030-ra lejár az üzemideje. Ezt követően az állomást a tervek szerint a Csendes-óceánba irányítják és elsüllyesztik – ugyanúgy, ahogy az orosz Mir űrállomással történt 2001. március 23-án.
Érdemes megjegyezni, hogy az elsüllyesztés előtt az ISS egyes moduljait leválaszthatják, hogy új űrállomások alapjául szolgáljanak. Az ISS legértékesebb öröksége azonban az a felbecsülhetetlen tapasztalat lesz, amelyet a rendkívül bonyolult űrrendszerek hosszú távú üzemeltetése és a nemzetközi együttműködés terén szereztünk. Ez a tudás alapozza majd meg a jövőbeli holdbázisok létrehozását.
