Járjunk utána együtt, hiszen ez a téma összekapcsolja a földrajzot, a történelmet és az éghajlatot.
Egy kis Madagaszkárról
Kezdjük azzal, hogy Madagaszkár a világ negyedik legnagyobb szigete, a lakossága körülbelül 29 millió fő. Minden tekintetben egyedülálló: az éghajlattól kezdve a kulturális hagyományokig.
Szóval, mitől is olyan különleges? Madagaszkár évmilliókkal ezelőtt elvált Indiától, és csodálatos növény- és állatfajok „úszó múzeumává” vált, amelyek sehol máshol nem fordulnak elő.
Kelet kontra nyugat: földrajz és éghajlat
És ami érdekes: a sziget keleti és nyugati része nagyon eltérő. A keleti partvidék egy keskeny földsáv, amelyet trópusi esőerdők borítanak. Ott gyakran esik az eső, és a terep tagolt. Azt mondanád: „Na és?”
Ez azt jelenti, hogy itt nem könnyű nagyvárosokat építeni vagy mezőgazdasággal foglalkozni. De micsoda természet! A keleti rész gazdag endemikus (bennszülött) növény- és állatfajokban. Képzeld el, hogy az erdőben sétálsz, és körülötted egyedi lemúrok (makik) ugrálnak, amelyek sehol máshol a világon nem élnek.
Másrészről a nyugati partvidék barátságosabbnak tűnik. Itt szárazabb az időjárás, és az éghajlat kedvez néhány növénykultúra termesztésének. Azonban itt is vannak nehézségek. A központi fennsík megvédi a szigetnek ezt a részét az erős szelektől, viszont az aszályok itt gyakoriak.
Ezért Madagaszkár nyugati része továbbra is gyéren lakott, annak ellenére, hogy földrajzilag közelebb van Afrikához. A nyugati részen a lakosságnak csupán 25%-a él, a többség keleten összpontosul.
Történelmi kitekintés
Körülbelül 2000 évvel ezelőtt hajóztak a szigetre az első telepesek – a Borneóról érkező ausztronézek. Majd 1000 évvel később kelet-afrikai bantu bevándorlók csatlakoztak hozzájuk. Együtt a kultúrák és hagyományok egyedi ötvözetét hozták létre. De miért a keleti részt választották, és nem a nyugatit? Úgy tűnik, számukra az Indiai-óceán nemcsak erőforrásokat jelentett, hanem a kereskedelem fontos színtere is volt.
Érdekesség, hogy a XVI. században itt jött létre az Imerina Királyság, amely a XVIII. században, Andrianampoinimerina király uralkodása alatt érte el virágkorát. Aztán 1895-ben Franciaország bekebelezte Madagaszkárt gyarmatbirodalmába. Ez természetesen nagyban befolyásolta a sziget fejlődését. Például a keleti rész a kikötőivel a kereskedelem és a gazdasági tevékenység központjává vált.
Gazdaság és jelenkor
Napjainkban az Indiai-óceán felé néző keleti partvidék továbbra is fejlettebb. Toamasina (Tamatave) kikötője bonyolítja le az ország tengeri szállításainak nagy részét. Ezzel szemben a nyugati oldal, bár közelebb van Afrikához, nem ennyire aktív. A száraz éghajlat és a gyakori aszályok akadályozzák a mezőgazdaság és a nagyobb települések fejlődését.
De vannak előnyei a nyugati résznek? Természetesen! Például itt nőnek a fenséges majomkenyérfák (baobabok) és itt találhatók azok a száraz erdők, amelyek vonzzák a turistákat.
És mi a helyzet Afrikával?
Madagaszkár földrajzilag Afrikához tartozik, de valójában mindig is közelebb állt Ázsiához – történelmileg és kulturálisan egyaránt. Gondolj csak a kalózokra, akik a XVII-XVIII. században a szigetet támaszpontjukká tették, és nyomot hagytak a helyi kultúrában.
Miért választják tehát a lakosok a keleti részt?
A keleti partvidék egyszerre jelent biológiai sokféleséget és gazdasági lehetőségeket. Az éghajlat persze kihívásokkal teli, de itt könnyebb fejleszteni a nemzetközi kereskedelmet a tengeri útvonalaknak köszönhetően. Ezzel szemben a nyugati rész, Afrika közelsége ellenére, továbbra is „vad vidék” marad.
A lényeg
Madagaszkár egy lenyűgöző hely, ahol összefonódik a természet, a történelem és a kultúra. A lakosok nem véletlenül választják a keleti részt: ez a vidék gazdag erőforrásokban, és kaput nyit a világpiacokra.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
