Tudtad, hogy a tengerészek miért kezdtek el csíkos felsőket viselni a 19. században?

Azonban nem mindenki tudja, hogy a matrózcsík megjelenése a tengerészeti katonai egyenruhában nem véletlen volt, hanem nagyon is gyakorlati okokkal függött össze.

166 évvel ezelőtt a csíkos anyag nem a szépség vagy a hagyomány miatt került a tengerészgyalogosok egyenruhájába – egészen praktikus okok húzódtak meg mögötte.

Hogyan vált tehát ez a szerény matrózcsík a tengerészek ikonikus kellékévé, és miért nehéz elképzelni nélküle az óceánokat járó embereket?

Nézzük meg a lenyűgöző történetét!

Az első csíkos matrózblúzok egy egyszerű halásznak köszönhetően jelentek meg.

A XIX. század közepén egy Saint James nevű breton halász úgy döntött, hogy saját műhelyt nyit egyedi „breton pulóverek” készítésére, amelyeket a helyi halászok számára tervezett. Vastag gyapjút használt, ami megbízható védelmet nyújtott az erős szél és a tengerparti területeken gyakori rovarcsípések ellen. Ezek a pulóverek hamar népszerűvé váltak a halászok között, és a ruhatáruk elengedhetetlen részévé váltak.

Ma az általa alapított Saint James márka továbbra is működik, megőrizve a hagyományokat és a minőséget. Az ő híres csíkos matrózblúzaikat nemcsak halászok, hanem mindenki viseli, aki értékeli a stílust, a klasszikus motívumokat és a kifinomult egyszerűséget.

Amikor Saint James elkezdte gyártani a pulóvereit, úgy döntött, hogy csíkokkal különbözteti meg a termékeit a többitől. A csíkos minta azonban akkoriban Franciaországban a társadalom szélén élő emberekkel – őrültekkel, rabokkal és még leprásokkal is – volt összekapcsolva. Ennek ellenére James biztos volt benne, hogy a nagyvárosok zajától távol élő bretonok szabad, nyugodt életet élnek, és nincsenek szigorú divatszabályok számukra. Úgy gondolta, hogy a csíkos anyag nemcsak hogy nem jelent szégyent, hanem egyenesen a függetlenséget is jelképezi.

Így a csíkos matrózblúz a szabadság, az erő és a szorgalom jelképévé vált, amely idővel a Bretagne régión túl is népszerűvé vált. Ma ez a stílus a világ divatjának szerves része, és azoknak az embereknek a nélkülözhetetlen kelléke, akik nemcsak a kényelmet, hanem a mély történelmi hagyományokat is nagyra becsülik.

Hogyan váltak ezek a csíkos pulóverek a flotta hivatalos egyenruhájává?

A sötétkék csíkos matrózblúzokat 1858-ban hivatalosan bevezették a francia haditengerészet egyenruhájába, és ez nem volt véletlen döntés. Megjelenésük oka nemcsak gyakorlati szükséglet volt, hanem annak a régiónak a hatása is, ahol ez az egyedi ruhadarab született – Bretagne, Saint James szülőföldje, aki annak idején elindította a divatrevolúcióját. Bretagne a francia flotta fontos központja is volt, és természetesen innen ered a tengerészeti pulóverek stílusa.

Hamarosan a francia haditengerészet csíkos pulóverei megkapták híres hivatalos nevüket: la marinière (marinière) – breton matrózblúz.

Maga a Saint James cég sem maradt tétlen, hanem fontos szerepet játszott a matrózblúzok elterjesztésében azáltal, hogy hivatalos szerződéseket kötött ezeknek a pulóvereknek a francia haditengerészetbe történő szállítására, ami jelentős lépés volt a márka fejlődésében és a stílus népszerűsítésében.

És 1858. március 27-én a francia haditengerészet Gameline admirális és flottaminiszter által aláírt közlönyében jóváhagytak egy új és egységes tengerészeti egyenruha-szabványt minden matróz számára (a tiszti állomány kivételével):

„Ettől a pillanattól kezdve a francia flotta minden matróza köteles kék csíkos, pamutból készült fehér marinière-t viselni. A marinière-nek 21 darab 10 milliméter széles vízszintes fehér csíkot kell tartalmaznia, amelyen a kék csíkok a szélességüknek kétszeres távolságra helyezkednek el egymástól.”

Azóta a matrózok és a hajómesterek kötelesek voltak matrózblúzt viselni, a tisztek azonban mentesültek ez alól a követelmény alól. Így a csíkos egyenruha a hajózási hierarchia alsóbb rétegének szimbólumává vált, ami néha az arisztokrata családokból származó fiatal tisztek lenéző viselkedéséhez vezetett az egyszerű tengerészekkel szemben.

Miért szabályozták szigorúan a csíkok számát a matrózblúzon?

A történészek egyetértenek abban, hogy a francia flotta tengerészeti egyenruháján lévő csíkoknak nemcsak gyakorlati, hanem mély szimbolikus jelentése is volt.

Úgy tartják, hogy a flotta legelső tengerészblúzait pontosan 21 fehér csík díszítette, amelyek mindegyike (ahogy Franciaországban tartják) a francia flotta brit flotta felett aratott győzelmeit jelképezte, amelyek közül az utolsót a Grand Port-i csatában (1810. augusztus 22–27.) vívták a napóleoni háborúk idején.

Ez a szimbolizmus a tengerészeti kultúra fontos része volt, emlékeztetve a francia tengerészek dicsőséges győzelmeire és hősiességére. Azonban idővel a szigorú szabvány eltűnt, és a csíkok száma inkább esztétikai szempontoktól függött, nem pedig történelmi kontextustól.

Miért volt egyáltalán szükségük a tengerészeknek csíkos ruhára?

Kiderült, hogy a hófehér anyagon lévő élénk csíkoknak nagyon is gyakorlati jelentősége volt. Jelentősen megkönnyítették a fedélzetről leesett tengerészek megtalálását a vízfelületen és a hullámok között.

Éppen a vízen való jó láthatóságuknak köszönhetően váltak a csíkos matrózblúzok népszerűvé a különböző országok haditengerészeteiben.

Ezenkívül a matrózblúznak kényelmes nyakkivágása volt, ami lehetővé tette, hogy gyorsan lehúzzák a fejükön keresztül és integethessenek vele, ami egyértelmű jelzés volt a mentők számára.

Nos, ha már érintettük ezt a témát: sok haditengerészetnél a matrózblúzokon lévő csíkok nemcsak a tengerészeti szolgálat szimbólumai voltak, hanem egy praktikus elem is, amely lehetővé tette a flotta alegységeinek megkülönböztetését.

• Például a Balti Flotta tengerészeire a zöld csíkos matrózblúzok különleges változata volt jellemző, az Amu-darjai Flottilla képviselői pedig piros csíkos ingeket viseltek.
• Ezek a színkülönbségek segítettek gyorsan azonosítani a tengerészek hovatartozását a flotta konkrét alakulataihoz és alegységeihez.

Hogyan szűnt meg a matrózblúz katonai egyenruha lenni, és hogyan került be a divat világába?

A csíkos marinière a tengerészeti egyenruhától egészen a stílusikonságig jutott Coco Chanel hatásának köszönhetően. A XX. század elején, bretagne-i utazása során felfigyelt a helyi tengerészek egyenruhájára, és ihletet merített egyszerű, de kifejező dizájnjából. Chanel úgy döntött, hogy bevezeti a csíkos mintát a divatkollekcióiba, stílusos pulóvereket tervezve a férfiak és nők számára egyaránt.

Éppen neki köszönhetően lépett ki a matrózblúz a katonai egyenruha kereteiből, és vált az elegáns lazaság szimbólumává, meghódítva a sztárokat és a divatrajongókat világszerte.