De van köztük egy sokkal fontosabb rejtély, ami az egyedülálló tulajdonságával függ össze: a Fekete-tenger a világ legnagyobb természetes mérgesgáz-tározója, tele hidrogén-szulfiddal. És ez teszi a világ legritkábban lakott tengerévé.
A Fekete-tenger felszíni vízrétege körülbelül 150-200 méter mélységig lakott a növény- és állatvilág által. De ez csak a térfogatának nagyjából 10%-a. A Fekete-tenger maradék 90%-a élettelen mélység, ami záptojásszagú. Persze, ha egyáltalán sikerülne megszagolni.
És minél mélyebbre megyünk, annál nagyobb a tengervízben oldott hidrogén-szulfid koncentrációja. Ja igen, a nagy mélységekben a hidrogén-szulfid mellett még metán is jelen van, ráadásul nem is kevés. Hát miféle élet lenne képes fennmaradni ebben a hidrogén-szulfidos-metános közegben?
A Fekete-tenger fő rejtélye tehát az, hogy honnan a csudából származik ez a büdös és mérgező hidrogén-szulfid?! A tudósok és kutatók a mai napig nem tudják megnevezni a pontos okát.
Feltételezik, hogy az utolsó jégkorszak idején a világtenger szintje több mint száz méterrel lecsökkent. Emiatt a Fekete-tenger, fennállása során már sokadjára, óriási változáson ment keresztül, és… édesvizű tóvá vált. Ha ez így volt, akkor a Föld legmélyebb édesvizű tava lett, a maga több mint két kilométeres mélységével!
Akkoriban nem volt sem Krím-félsziget, sem Azovi-tenger. A tó nem volt összeköttetésben a Földközi-tengerrel a szorosokon keresztül. Sőt, lehet, hogy a Boszporusz-szoros sem létezett még. A műholdfelvételen nagyon jól látszanak a feltételezett partjai ennek az ősi tónak.
Aztán hirtelen, körülbelül 7500 évvel ezelőtt, amikor a jégkorszak már véget ért, és a világtenger szintje újra megemelkedett, valamilyen szeizmikus kataklizma történt, aminek következtében vagy létrejött a Boszporusz-szoros, vagy „leszakadt” benne valamilyen természetes gát. És a Földközi-tenger vize a Márvány-tengeren és a szoroson keresztül bezúdult a Fekete-tengerbe, fokozatosan feltöltve azt.
Na de hogyan zúdult be? Valószínűleg a folyamat elég sokáig tartott. De nem elég sokáig ahhoz, hogy az édesvízi állatok és növények evolválódjanak és alkalmazkodjanak az egyre növekvő sótartalomhoz.
Röviden, mind elpusztultak. És a bomlásuk okozta a víz hidrogén-szulfiddal való telítődését.
Van egy másik hipotézis is, amit hidrotermálisnak neveznek. Ez azt állítja, hogy a hidrogén-szulfid (meg a metán is) vulkáni tevékenység eredményeként, a tengerfenéken lévő repedésekből jut a Fekete-tengerbe.
De az is lehet, hogy a hidrogén-szulfidot különleges anaerob, szulfátredukáló baktériumok termelik. Ezek a szulfátokat szulfidokká alakítják, amelyek a vízben oldott szénsav hatására hidrogén-szulfiddá bomlanak.
Nem vagyok vegyész. Ezeket a bonyolult kémiai átalakulásokat, amiket a baktériumok a Fekete-tengerben művelnek, én is csak egy könyvből lestem ki.
Akárhogy is, a Fekete-tenger mélyén egyre több a hidrogén-szulfid, és ez egyre feljebb tör. Képzeld el úgy, mint egy mérgező réteget a víz alatt.
Régen, a múlt század elején ez a mérgező réteg csak 200 méterrel a felszín alatt kezdődött. Tehát 200 méter mélyen még tiszta volt a víz, alatta viszont már mérgező. Mostanra viszont ez a határ feljebb tolódott, már 75-100 méter mélyen kezdődik a mérgező, hidrogén-szulfidos rész.
Ha minden így megy tovább, akkor nincs kizárva, hogy száz év múlva a Fekete-tenger egy teljesen élettelen, büdös, hidrogén-szulfidos-metános víztározóvá válhat.
Nem valami fényes kilátások. A tudósoknak tehát sürgősen meg kellene fejteniük, hogy mi okozza ezt a jelenséget a Fekete-tengerben!
