A világ nagy részén általában újrahasznosítják őket. Külön erre kialakított helyekre viszik, ahol hidraulikus ollókkal darabolják fel őket. Európában is nagyjából hasonlóan járnak el a régi kocsikkal. Ez logikus, hiszen miért dobnánk ki: fémből vannak!
De Amerikában egy másik megoldást választottak. A New York-i régi metrókocsikat egyszerűen… az óceánba süllyesztik.
Vizsgáljuk meg, hogy miért csinálják ezt, és milyen következményekkel jár.
A kocsik vízbe süllyesztésének legfőbb oka, hogy így olcsóbb és egyszerűbb az ártalmatlanításuk. Az a helyzet, hogy régen a kocsikban azbeszttartalmú anyagok is voltak. Ezek ártalmatlanítása pedig nagyon nehéz és költséges feladat volt. A vízbe süllyesztés egyszerűbb megoldás, mivel az azbeszt nem bocsát ki mérgező anyagokat, amikor vízbe kerül.
A második ok pedig, hogy kényelmes mesterséges zátonyokká válhatnak, amelyek serkentik a tengeri élővilág fejlődését. A legfontosabb, hogy szakszerűen csinálják.
A kocsik óceánba süllyesztését felelősségteljesen kezelik. Mielőtt a tenger fenekére kerülnek, megtisztítják őket. Eltávolítják az ablakokat, üléseket, kerekeket, ajtókat, a külső és belső burkolatot, valamint a berendezéseket. Minden veszélyes anyagot és folyadékot eltávolítanak.
Az alapos tisztítás után a kocsikat uszályokra rakják, és a nyílt óceánra szállítják őket.
Azért süllyesztik őket az óceánba, hogy menedéket és otthont nyújtsanak számos halfaj és rákféle számára. Ezek a különleges zátonyok ideális építőanyagként szolgálnak a tengeri élővilág számára.
Az elmúlt tíz évben összesen több mint 2500 metrókocsit süllyesztettek el az Atlanti-óceánban.
A korallzátonyokat tengeri dzsungeleknek is szokták nevezni. Erőteljes ökoszisztémákká válnak, ahol rengeteg különféle faj él együtt.
A mesterséges zátonyokat olyan helyeken hoznak létre, ahol nincs szilárd kőzet. Hozzájuk, akárcsak a természetes zátonyokhoz, először puhatestűek és más apró élőlények tapadnak hozzá.
Ezek az élőlények aztán nagyobb testű állatokat vonzanak, például halakat, tengeri csillagokat és más hasonló élőlényeket. Így kezd el kialakulni egy teljesen új ökoszisztéma.
A zátonyok emellett védelmet is nyújtanak a kisebb élőlényeknek a nagyobb ragadozók ellen. Ennek köszönhetően nagy számban kezdenek szaporodni és benépesíteni az új helyet.
A természetes zátonyokat, például a korallzátonyokat, tengeri dzsungeleknek vagy óceáni kerteknek is szokták nevezni. Hiszen itt rejtőzik el és marad életben rengeteg különleges tengeri állatfaj.
Az elsüllyesztett vonatok programját sikeresnek ítélték. A halállomány megnőtt ezeken a területeken, ami fellendítette a halászatot is.
Egyébként éppen ezért építenek Japánban a XVII. század óta tudatosan zátonyokat kőtörmelékből. Ez serkenti a hínár növekedését, amit a japánok előszeretettel fogyasztanak. Emellett a halászzsákmány is növekszik.
Néhány éve az amerikaiak leállították a metrókocsik elsüllyesztésére irányuló programot. Az új generációs metrókocsik ugyanis már sok műanyagot és üvegszálat tartalmaznak. Ezért pedig nem alkalmasak zátonyok építésére.
Általánosságban elmondható, hogy a fémből készült járművek és gépek alkalmasak leginkább az óceánba süllyesztésre. A legfontosabb persze, hogy kellően megtisztítsuk őket, különben káros hatással lehetnek az ökoszisztémára.
