A középkori Európáról rengeteg legenda kering: állítólag Nagy Lajos úgy bűzlött, mint egy vadállat, a gyerekeket titokban kicserélték, a kínzásokhoz matrjoska-szerű szerkezeteket használtak, és létezett az „első éjszaka joga” is. Ideje eloszlatni ezeket a kétes mítoszokat!
A híres koszos
Sokan hiszik, hogy XIV. Lajos francia uralkodó, akit a „Napkirály” néven is emlegetnek, sosem mosakodott. Állítólag ő, csakúgy, mint Kasztíliai Izabella (a középkorból), borzalmasan bűzlött.
Az interneten még I. Péter szavait is megtalálhatjuk, miszerint „Nagy Lajos úgy bűzlött, mint egy vadállat”. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, hiszen Péter a francia Versailles-t már csak a híres király halála után látogatta meg.
A valóságban a legtöbb uralkodó híres volt a tisztaságmániájáról. XIV. Lajos például egy vagyont költött arra, hogy a palotába vezetékes vizet vezessenek, fürdőszobákat és medencéket építsenek. Szeretett a török mintára épült fürdőjében időzni.
Utazás közben, amikor a fürdés nem volt lehetséges, a királyokat szőlőalkohollal dörzsölték be, és parfümökkel fújták be. Érdekes módon a parfümök már a középkorban is léteztek.
Az „olasz hagyomány”
Emlékezzünk csak a klasszikus Monty Python-jelenetre: egy középkori hölgy kiönti az éjjeliedény tartalmát az arra járók fejére. Realisztikus, vicces, de nem felel meg a valóságnak! Sőt, bármilyen más szemét kidobása az ablakon is illetlenségnek számított.
A középkorban a hulladékot emésztőgödrökbe és árkokba dobták, ahonnan a szennyvízelvezetők szállították el. A „mellékhelyiségek” tisztítói – a függővécék takarítói – is jól kerestek abban a korban. Persze sokkal könnyebb elhinni, hogy „vad és műveletlen időkről” van szó.
Vigyázz a szemed fényére!
A középkori emberek hittek a tündérekben. Ez a lények egész csoportját jelentette, beleértve a hatalmas Dullahant, a mennydörgő orkot vagy a bosszantó Pixit.
A középkorban az emberek komolyan féltek attól, hogy a gonosz tündérek, manók elrabolják a gyerekeiket. Úgy képzelték, hogy ezek a lények nemcsak elviszik a kicsiket, hanem még a nyomokat is eltüntetik, nehogy a szülők rájuk találjanak. Hogy csinálták? Például megigéztek egy farönköt, hogy úgy nézzen ki, mint a gyerek, és azt hagyták a helyén, míg az igazi gyereket elvitték. Vagy egyszerűen kicserélték egy másik gyerekkel, akit valahonnan elraboltak.
A történészek elfogadható magyarázatot találtak erre a mítoszra. A csecsemőknek a középkorban nem volt könnyű dolguk. A szülők hanyagsága, az orvosok alacsony képzettsége és a rossz higiénia mind hozzájárult ehhez. Azáltal, hogy elhitették magukkal, hogy vannak démoni erők, amelyek készek ellopni a gyereket, könnyebb volt az életük.
„Iron Maiden”
Biztosan láttál már filmekben olyan középkori kínzóeszközt, ami egy tüskékkel teli, vasból készült szekrény, és úgy néz ki, mint egy női alak. Na, ezt hívják „Iron Maiden”nek. A filmekben gyakran mutatják, ahogy az inkvizíció ezzel kínozta az embereket.
De a valóságban sosem létezett ilyen szerkezet! Csak egy kitalált történet, amivel a 18. században ijesztőbbnek akarták beállítani a középkort. Az igazi kínzások sokkal egyszerűbbek voltak: tüzet, vizet és köteleket használtak.
Az első „vasleányt” valójában csak a 19. században készítették el Nürnbergben, és valószínűleg az orosz matrjoska babák adták hozzá az ihletet. Szóval, a középkorban nem léteztek „vasleányok”!
A lovag lakhelye
Az általános elképzelés szerint minden kastély egy hatalmas lovagcsalád ősi fészke. A feudális urak birtokba vették a kőerődöket, és ott uralkodtak, mint az oroszlánok a dombtetőn. A valóságban azonban a helyzet kicsit más volt.
A kastélyok gyakran a király tulajdonában voltak. A feudális urak csak bérelték őket szolgálatért cserébe, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy mai tulajdonos bérli például a lakását az önkormányzattól.
Sok uralkodó ügyelt arra, hogy a vazallusai ne szálljanak el maguktól. Például Hódító Vilmos kijelentette: Anglia összes földje és erődje a koronához tartozik. Az uraknak pedig rendszeresen meg kellett újítaniuk a bérleti szerződést! Különben nemcsak a kastélyukat, de az életüket is elveszíthették.
Nem torony, hanem WC!
Biztosan láttál már a filmekben olyan várakat, ahol az íjászok keskeny, fedett folyosókon állva lövöldöznek a falak mentén, vagy akár az egyik toronyból át tudnak menni a másikba egy ilyen folyosón keresztül. Na, ezeket a folyosókat hívták „dansker”-nek. De ahelyett, hogy a védelmet szolgálták volna, valójában egy egészen más célra használták őket: ezek voltak a vár vécéi!
Mivel itt gyűlt össze az ürülék, amit aztán trágyaként hasznosítottak, az emberek elkezdték „aranytorony”-nak hívni őket.
Az első éjszaka joga
Sokan azt hiszik, hogy a középkorban létezett az úgynevezett „első éjszaka joga”, ami azt jelentette volna, hogy a földesúrnak joga volt lefeküdni a jobbágyai feleségével a házasságkötésük előtt. Ez azonban egyáltalán nem igaz, soha nem létezett ilyen törvény vagy szokás Európában.
A tévhit valószínűleg onnan ered, hogy néhány afrikai és amerikai törzsnél valóban volt hasonló szokás, de ennek teljesen más, rituális jelentősége volt. A keresztény Európában soha nem volt elfogadott, hogy egy földesúr szexuálisan zaklassa a jobbágyait.
Bár az egyik 1419-es dokumentumban van egy utalás arra, hogy egy úr ezzel fenyeget egy parasztot, de a történészek szerint az csak egy rossz vicc volt, nem pedig egy létező jogszabályra történő utalás.
