Először is, egy vicc a témában:
Egy lány, könnyek között panaszkodik a barátnőjének telefonon:
- Ma elhagytam a pasimat!
- Tényleg? Mi történt?
- Zsugori és átvert! Egy éve kértem tőle egy iPhone-t. Sosem kaptam meg. Ma pedig azzal dicsekedett, hogy vett valami egy új gyémánttárcsát hogy ‘flexeljen’.
Sajnos, bármennyire is szomorú ezt hallani a nőknek, el kell ismerni, hogy minden férfinak előbb-utóbb lesz saját flexe. És eljön az a pillanat, amikor vesz egy gyémánttárcsát. Ezt nem lehet elkerülni, csak megérteni és megbocsátani.
A flex nagyon érdekes szerszám: szeretik, utálják, félnek tőle, csodálják. És mindez azért, mert minden egyszerűsége ellenére ez az egyetlen módja a fém vágására otthon, hegesztés, plazma, lézer, fűrész és egyéb eszközök nélkül.
Azonban ennek a szerszámnak az egyszerűsége megtévesztő: kívülről úgy tűnik, hogy csak fel kell tenni rá a megfelelő tárcsát, és már mehet is a munka. Gyakran azonban sem a drága flex, sem a tárcsa nem garantál semmit, és mindez azért, mert először is, ügyes kezekre van szükség, másodszor pedig tudni kell használni.
Ezenkívül minden mesternek megvannak a saját trükkjei a munkában. Néha ezek komolyan megkönnyítik az életet, időt, energiát és pénzt takarítanak meg. Néha nem. Az egyik ilyen trükkről lesz szó ma.
Megjelent a vállalatunknál az új főtechnológus-helyettes. Egy fiatal srác, aki mérnöknek tanult, egy évet dolgozott a gyártásban, majd elhúzott nyugatra, ahol mindenki saját házban lakik, keveset dolgozik, több autója van, és minden reggel azt mondja a szomszédnak: „Hogy vagy?”. Vagyis az Egyesült Államokba.
A terv egyszerű volt: odautazni tanulmányi vízummal, megkapaszkodni, munkát találni, és boldogan élni. Elment, de a helyszínen kiderült, hogy tanulmányi vízummal legálisan nem lehet dolgozni, a mérnöki diplomát ott egyáltalán nem ismerik el, és pénzt csak illegálisan lehet keresni az építkezésen, mexikói srácok társaságában.
A srác kibírta így három évig, aztán visszatért és normális munkát talált. Az első dolog, amit tett: rendelt a beszerzőktől szokatlan flex tárcsákat, amelyek árától az egész beszerzési osztálynak kiugrott a szeme a helyéről. A beszerzők rohantak panaszkodni a pénzügyi igazgatónak, az igazgató pedig behívta a srácot számonkérni:
- Miféle tárcsák ezek?
- Normálisak!
- És miért nem normális az áruk?
- Megtérül!
- Hogyan?
- Nagyon egyszerűen!
Kiderült, hogy az USA-ban szinte minden mexikói munkásnak vannak ilyen fém tárcsái. Ezek tömör fém tárcsák gyémánt bevonattal, gyakran nevezik őket gyémántnak, vagy „örökkétartónak”.
Valóban nem olcsók: egy ilyen tárcsa az USA-ban körülbelül 5 dollárba kerül, más országokban pedig, körülbelül 15-be.
Valójában nincsenek gyémántok az ilyen tárcsákban, ez egy gyémántszerű mesterséges csiszolóanyag, amelyet plazmaforrasztással rögzítenek a korongra.
Az USA-ban minden építőmunkás ott, ahol nincs szükség pontos méretekre, például profilcső, betonacél, rúd vágásakor, ilyen tárcsákat használ. A hagyományos vágótárcsákat ilyenkor nem is használják.
Először is, egy ilyen gyémánt tárcsa (ha jó minőségű!) körülbelül 60 hagyományos vágótárcsát helyettesít. Végső soron a korántsem alacsony ára 5-6-szorosan megtérül.
Másodszor, csökken… a lopás. A mexikóiak nagyon szeretnek lopni az építkezésről drága szerszámokat, kötőelemeket, tárcsákat és egyéb apróságokat, amelyeket aztán lelkiismeret-furdalás nélkül használnak otthon. Gyakorlatilag mindent elvisznek, ami nincs elzárva, és aminek a biztonságát nem lehet ellenőrizni.
Ugyanez persze más helyeken is így van!
Miután a gyárban kiosztották a lakatosoknak és a vágóknak az ilyen tárcsákat, a fémvágás költségei majdnem 10-szeresére csökkentek! A srácok minden nap elvittek műszak után 2-3, néha 5 „megspórolt” tárcsát, és kivitték a területről. Az anyagok vad ütemben fogytak, mert a használatukat nem lehetett hatékonyan ellenőrizni.
Ezeket a tárcsákat nagyon könnyű ellenőrizni, mivel nem kopnak el teljesen. Amint használhatatlanná válik, lekopik a gyémánt bevonat, a tárcsát leadják a raktárosnak, és újat kapnak.
Nincs régi tárcsa – nincs új.
Garantált a spórolás… igaz, sok munkás ennek nem igazán örült, és sokáig próbálták elmagyarázni a főnökségnek, hogy a tárcsák nem jók, nem lehet velük dolgozni, tönkreteszik a fémet, a hagyományosakat jobban megszokták… szóval érted.
Legjobban az egyik régi hegesztő volt felháborodva.
Ha tudnád, mit ki nem talált hogy megpróbálja meggyőzni a vezetést, még azzal is fenyegetőzött, hogy felmond, de minden hiába. Belenyugodott, de állandóan morgolódott.
Körülbelül 4 hónappal az „újítás” után szükségem volt a telephelyen egy szerkezetre az öntözővízzel teli tartályokhoz. Felajánlottam a srácoknak a műhelyből egy kis mellékes munkát. Ugyanez a veterán hegesztő jelentkezett.
Hétvégén eljött hozzám „vendégségbe” a saját felszerelésével, és szó szerint 4 óra alatt mindent elvágott és összehegesztett. Ez van, aki profi az profi. Én háromszor annyi ideig babráltam volna vele. De egy dolog szemet szúrt: a profilcsövet pontosan ugyanolyan gyémánt bevonatú tárcsával vágta, mint a munkahelyén.
- És miért ilyen tárcsával vágsz? Azt hittem, kényelmetlen? A fém ég, lassan vág. Nem azért panaszkodtatok mindannyian, mert nem akartok ezzel dolgozni?
A hegesztő zavarba jött:
- Hát igen, lassan, de a tárcsák megtérülnek. Úgyhogy vettem magamnak…
És amikor rájött, mit mondott, még jobban zavarba jött. Így derült ki a hegesztők új tárcsákkal kapcsolatos elégedetlenségének valódi oka. Maguknak azonnal értékelték az „örök” tárcsák kényelmét, de a vállalatnál „nem volt egészen kényelmes” elveszíteni az ingyenes anyagok forrását.
Miután a háztartásomban megjelent a hegesztőgép és a flex, pontosan ugyanolyan tárcsát vettem magamnak, és már körülbelül hét éve használom őket.
Mit mondhatok a gyémánt tárcsákról?
Ez valóban egy jó dolog, ami mindenképpen megéri az árát. Lehetővé teszi a profilfém kiváló vágását 2 milliméteres falvastagságig. Egy tárcsa simán elég 10-12 tonna fémhez.
De van egy DE!
Nem minden gyémánt tárcsának ugyanolyan a minősége. Egyes márkák évekig működhetnek, és gyakorlatilag nem veszítik el a bevonatot, míg mások szó szerint 1-2 nap alatt lekopnak, és ilyenkor nincs spórolás.
Igaz, tudni kell az ilyen tárcsákkal dolgozni: egyszerűen nem bírják a túlmelegedést. Ha nem hagyjuk a tárcsát lehűlni, és erősen a fémhez nyomjuk, akkor az összes gyémánt bevonat lepattogzik szó szerint pár vágás után. Ha viszont óvatosan bánunk a tárcsával, akkor még a 16-os betonacél sem jelent számára problémát.
Ami a gyártókat illeti: sok van belőlük: Graf, Hilti, Vira, Bosch, Cattop, Inforce, DeWalt… és még 5-10 név. Mindegyik normális, a lényeg, hogy ne vegyél teljesen névtelen és gyanúsan olcsó tárcsákat, amelyekben nagyon spóroltak a bevonaton. Az ilyen tárcsák nagyon lassan vágnak, mintha a tulajdonosnak célozgatnának, spóroltál – szenvedj.
Összességében a hagyományos vágótárcsákat nem mindig tudja helyettesíteni egy ilyen gyémánt tárcsa, de mindig magammal viszek egyet a faluba, vagy ha segíteni kell a barátoknak az építkezésben.
A vágókorongok nagyon szeretnek elfogyni a legalkalmatlanabb pillanatban, különösen esténként és hétvégén, amikor a boltok már zárva vannak. A gyémánt koronggal mindig biztos lehetsz benne, hogy a nap végéig mindenképpen befejezed a munkát.
