A Szovjetunió egyik technikai csodája volt a több mint 12 km mély, szupermély fúrólyuk A Kola-félszigeten! Mit fedeztek fel a tudósok ebben a 12 kilométeres lyukban, és milyen felfedezéseket tettek? Nézzük meg együtt!
A szupermély Kola fúrólyukat (SG-3) az oroszországi Zapoljarnij város közelében kezdték fúrni az 1970-es években, és csak 1991-ben fejezték be. De nem a Szovjetunió felbomlása miatt, hanem egyéb tényezők miatt, amelyek megakadályozták, hogy tovább haladjanak a föld mélye felé. Mikkel is szembesültek a mérnökök?
Utolérik és lehagyják Amerikát!
A 60-as évek végén elindult a föld mélyének tudományos-technikai kutatási programja. 1970-ben megkezdődött a szupermély fúrás, hogy a szovjetek a saját szemükkel láthassák és a saját kezükkel érinthessék, mi is van bolygónk mélyén.
Az amerikaiak is elkezdték 1972-ben a saját lyukukat fúrni, a Bertha Rogerst Washita megyében (Oklahoma, USA), hogy megvizsgálják a saját földalatti rétegeiket. Ez elérte a 9 km 583 méteres mélységet, és 1979-ig ez volt a világ legmélyebb kútja.
1979. június 6-án azonban a szovjet fúrólyuk elérte a 9584 méteres mélységet, és elvette az első helyet a Bertha Rogerstől.
Az egész civilizált világ a szovjet fúrómunkások világcsúcsáról írt, és figyelemmel kísérte mind a fúrási folyamatot, mind a felfedezéseket, amelyeket a szovjet tudósok szó szerint minden nap tettek.
Aztán jött a 10 kilométer a föld mélyén, majd a 11 kilométer. El akarták érni a 15 km-t, de nem sikerült.
Miért nem tudtak tovább fúrni?
Ennek két nyomós oka volt:
Az első ok az, hogy a fúrófej komolyan eltért az iránytól.
A problémák már 5000 méteres mélységben elkezdődtek. Már az első talajréteg is sokkal vastagabbnak bizonyult, mint azt eredetileg gondolták. Minél tovább fúrtak, annál nagyobb lett az eltérés, és 1991-re az eltérés elérte a 840 métert.
Természetesen a kőzet heterogenitása is szerepet játszott. A földréteget különböző keménységű és dőlésszögű kőzetek alkotják. A fúrófej az egyik oldalon jobban belekapaszkodott, mint a másikon, és a forgása eltérítette. Nem sokkal, de a mélységet figyelembe véve – elég rendesen.
Egy emlékezetes történet a témában (egy Reddit felhasználó mesélte):
„Vállaltunk egy fúrást egy telken. Elkezdtük, mint bármikor máskor, de a víz még nem jelent meg. Aztán mintha valamibe ütköztünk volna, és hirtelen lelassult – hát, lehet, hogy sűrű az agyag, előfordul. Aztán könnyebben ment, de víz még mindig nincs. Már a rendelkezésre álló csövek is a végéhez közelednek, a mélység is elég nagy volt, de víz még mindig nincs… Ekkor jön a háziasszony – Fiúk, nem tudjátok, mi az a cső, ami ott áll ki a földből az ól mögött? Kiderült, hogy egy kő szélébe ütköztünk, ami elhajlította a csövet, így az ívben elkezdett kifelé hajlani, és pont az ól mögött jött ki).”
A második ok a rendkívül magas hőmérséklet volt, amire a szovjet tudósok nem számítottak – 212 Celsius fok! Kiderült, hogy a pokol sokkal közelebb van, mint a Föld középpontja. A kutatók egyszerűen nem hitték el, hogy körülbelül 5000 méteres mélységben a hőmérséklet már elérheti a 200 fokot is.
Pénzhiány miatt végül nem tudták tovább folytatni ezt az egyedülálló kutat. A 90-es években és később sem kaptak már pénzt a fúrólyukra. Pedig a szupermély fúrólyuk megalkotója, David Mironovich Guberman mindent megtett, hogy megmentse a projektet.
5 felfedezés, amit a Kola-kút fúrása során tettek a szovjetek
A 20 évnyi fúrás során több mint 4700 méternyi földet (magmintát) hoztak a felszínre. Pontosabban nem csak földet, hanem változatos és egyedülállóan teljes kőzeteket és geológiai képződményeket. Nagyon fontos felfedezéseket tettek.
David Guberman:
- Fúrtunk, és nem tudtuk, mi vár ránk. 1700 méter mélyen nikkelben gazdag lelőhelyeket találtunk. Fúrtunk tovább. És három kilométeren a holdkőzetre bukkantunk!
- Akkor már volt holdkőzetünk is. Összehasonlítottuk azzal, amit három kilométerről hoztunk fel, minden fizikai-mechanikai tulajdonságában – egy az egyben. Akkoriban a barátaimmal viccelődtünk, hogy a Hold a Kola-félszigetről vált le! Már csak azt a helyet kell megtalálni, ahonnan leszakadt…
1. felfedezés: A Föld nem réteges pite, a gránitok és bazaltok közötti határ nem éles, és 3000 méterrel mélyebben kezdődik, mint korábban feltételezték.
2. felfedezés: A fúrófej rendkívüli kőzetekre bukkant, amelyek rendellenesen magas aranytartalommal rendelkeznek.
Ez megerősítette a V.A. Obrucsev orosz geológus által felállított hipotézist a Földet körülvevő Olivin-övről, amelynek a földkéreg harmadik rétegében kellett volna lennie.
Emlékezzünk vissza A.N. Tolsztoj „Garin mérnök hiperboloidja” című fantasztikus regényére, amelyet 1927-ben írtak. Ott pontosan erről az övről volt szó, amely izzó fém (olivin és arany) pokoli keverékéből áll.
3. felfedezés: A ritkaföldfémek sokkal közelebb vannak a Föld felszínéhez, mindössze 1500-2000 méter mélyen.
4. felfedezés: 9 km-nél mélyebben uránlelőhelyeket fedeztek fel.
5. felfedezés: A kiemelt magmintákban talált szerves élet maradványai bebizonyították, hogy az élőlények 1,5 milliárd évvel korábban jelentek meg a Föld bolygón, mint gondolták.
Bármennyire is hasznos és érdekes volt ez az egyedülálló szupermély fúrólyuk, egyszerűen nem érte meg a további fenntartására szánt pénzt, így ez minden, ami maradt belőle:
David Mironovics Guberman csak sóhajtott:
- Ó, pedig a fenntartásához, hogy ne pusztuljon el, csak fillérek kellettek volna – hárommillió… nem dollárból, hanem a mi „fából készült” rubelünkből. De nem adtak, spóroltak! Hát megkapták, amit akartak…
Csak hogy tisztázzuk, nem a fúrólyuk további fúrására nem adtak pénzt (a 12 262 km-es fúrás leállításának okait fentebb már leírtam), hanem a további fenntartására! A Kola-kút fenntartási költségei közé tartozott a tudományos munka, a kutatás, a laboratóriumok és a műszerek fenntartásának költsége is.
Amint a fenti fényképen is látható, az épületek összeomlottak egy 1995-ben bekövetkezett hatalmas robbanás miatt. Az okok máig tisztázatlanok. Ez a robbanás vetett véget végül mindennek. Rengeteg pénz kellett volna ugyanis az egyedülálló laboratóriumok helyreállítására, de ezt sosem kapták meg.
És még egy meglepő tény: 1995. április 1-jén Finnországban megjelent egy vicces cikk, miszerint az orosz tudósok „leástak” a pokolba, és miután meghallották a démonok által kínozott bűnösök sikolyait, abbahagyták a fúrást.
Több se kellett az embereknek, hogy teljes komolysággal elkezdjék terjeszteni ezt a legendát. Később a legenda további részletekkel bővült, és a szörnyű sikolyokhoz hozzáadtak egy szárnyas démont is, amely állítólag kiugrott a fúrólyukból, és az égbe szállt.
A 15 kilométeres mélységet, mint már említettem, végül csak 2017-ben sikerült elérni, egy másik helyen, Szahalin szigetén. Ezt a világcsúcsot azóta sem döntötte meg senki!
A Kola szupermély SG-3 fúrólyuk (12 262 méter mély, a bejárat átmérője 92 cm, az alsó átmérője 21,5 cm) a mai napig egy fém fedéllel van lezárva.
Az egykor tudósoktól hemzsegő környező terület egyébként siralmas állapotban van, és még csak nem is őrzik. Ma már sokan turistaként látogatják ezt a fúrólyukat.
