A yakhchāl szó szerint „jégvermet” jelent, és egy nagy, kupola alakú, agyagból és speciális, vízzáró habarcsból épített struktúra volt, amelynek az alja gyakran mélyen a föld alatt helyezkedett el.

Szerkezeti felépítés:

A yakhchāl falai vastagok voltak, gyakran speciális habarcsból (szer-o-gil) készültek, amely vízálló és hőszigetelő anyagként működött.

A kupola forma minimalizálta a hőfelvételt, és a belső tér hűvösen tartását szolgálta.

Hűtés folyamata:

A téli hónapokban a közeli folyók vagy csatornák vizét terelték sekély medencékbe (ezeket gyakran a yakhchāl közelében alakították ki). Éjszaka a víz megfagyott, mivel a sivatagi éjszakák hőmérséklete drámaian leesett.

A keletkezett jeget összegyűjtötték, és rétegesen elhelyezték a yakhchāl belső kamrájában. A jeget homokkal vagy szalmával fedték be, hogy szigeteljék és megakadályozzák az olvadást.

Tárolás és használat:

A hűtött belső tér, az állandó árnyék és a párologtatással csökkentett hőmérséklet segített megőrizni a jeget még a nyári hónapokban is.

Az így tárolt jeget nyári hűsítőkészítményekhez, italokhoz vagy orvosi célokra használták.