Az ilyen folyók nem egy nagy víztestbe viszik a víz tömegét, ahová belefolynak, hanem éppen fordítva történik mindez. Nézzük meg, hogyan működik ez az egyedi jelenség. És emlékezzünk meg a szovjet „Folyók visszafordítása” projektről is – és arra, hogy miért volt rá szükség.
Van néhány folyó, amely néha megváltoztatja az áramlását. És elkezdenek az ellenkező irányba folyni.
Ilyen például a híres Volhov folyó.
A Volhov az Ilmeny-tóból folyik és a Ladoga-tóba torkollik. Azonban a Volhov forrásától (Ilmeny-tó) a torkolat (Ladoga-tó) felé a lejtés rendkívül kicsi.
Amikor a folyó alsó szakaszán heves esőzések vannak, vagy tavasszal jégtorlasz képződik, míg a felső szakaszon száraz az időjárás, az alsó szakaszon a vízszint megemelkedik. Ezért a folyó az ellenkező irányba kezd folyni, azaz az Ilmeny-tó felé.
Miért folynak a folyók általában a kisebb víztestekből a nagyobbakba?
Szerinted hogyan határozzák meg a folyó mozgásának irányát? A fő tényező a domborzat és a gravitáció. Ez teljesen egyértelmű. A víz lefelé törekszik, a gravitáció vonzza. Ezért gyakran a folyók magaslatokon, például a hegyekben alakulnak ki, ahol összegyűlik az esővíz. És aztán lefelé áramlik.
Akkor miért folynak a folyók gyakran a kisebb víztestből a nagyobb víztestbe?
Két oka van. Először is, a nagy víztestek gyakran a domborzat alacsony pontján találhatók. Mert ide folyik össze az összes víz. Ezért a nagy tavak, tengerek, óceánok átlagosan alacsonyabban helyezkednek el, mint a folyók átlagos forrásai.
A második ok az, hogy a kis víztestek gyakran nem tudják sokáig megtartani a vizet. A térfogatuk és a mélységük nem elegendő ahhoz, hogy összegyűjtsék az itt összegyűlő vizet. Ezért a folyók tovább folytatják az útjukat.
Hogyan változtatják meg egyes folyók az áramlás irányát?
Azt gondolhatnád: miért is tudná egy folyó hirtelen „legyőzni” a gravitáció erejét és visszafelé folyni?
Térjünk vissza a Volhov folyó történetére, ahol a lejtés nem nagy, de a heves esőzések feltöltik a torkolat környékén. Itt bőségesen lesz víz, és ennek hatására az áramlás megváltoztatja az irányát. Ez a folyók visszafordulásának népszerű, de nem egyetlen oka.
A világ legvízgazdagabb folyója – az Amazonas – néha elkezd visszafelé folyni. Ez a látvány rendkívüli. Egy hatalmas óceáni árapály bepréseli a vizet, és az Amazonas egy időre megváltoztatja az áramlás irányát.
A legmeglepőbb példa pedig talán a karéliai Szujoja folyó. Évente 15 alkalommal változtat irányt, és visszafelé kezd folyni – a Szojarvi-tó felé.
Ez azért történik, mert a forrásvíz beáramlása a tóba egyenetlen. Amikor nincs eső, a források kiszáradnak. Amikor a Szojarvi-tó vízszintje csökken, a Szujoja megfordul. Vannak más okok is.
Néha az ilyen helyzetek nagyon veszélyesek lehetnek az emberre és a helyi növény- és állatvilágra egyaránt.
Például heves árvizek idején a Gangesz folyó ideiglenesen megváltoztatja az irányát a túlzsúfolt mellékfolyók miatt. A folyó agresszívan kezd el folyni, elárasztva a part menti tájat és hatalmas pusztítást hozva magával.
Van egy folyó, amely a…hegyekbe folyik.
Képzeld el, hogy van egy olyan folyó, amely a hegyről a tengerbe folyik, és hirtelen megváltoztatja az irányát. Ilyenkor a folyó elkezd visszafelé folyni, a hegyek felé! Úgy hangzik, mint a sci-fi. De ez a jelenség rendszeresen előfordul, és esztavellának hívják.
Az esztavella akkor keletkezik, amikor a talajban egy tölcsér van egy karsztos területen. Ez hol nagy mennyiségű vizet nyel el, hol a hidrosztatikus nyomás hatására vízforrássá válik.
Az abháziai Hipszta folyó pontosan ezen az elven működik. A folyó akkor változtatja meg az irányát visszafelé, amikor kevés a víz, és a hegy alatti földalatti karsztos mederbe húzódik.
Néha a víz olyan gyorsan kezd eltűnni a tölcsérben, hogy a halak nem tudnak reagálni, és a kiszáradó köveken pusztulnak el.
Természeti kataklizmák
A földrengések, hurrikánok és cunamik gyökeresen megváltoztathatják a tájat, magaslatokat, mélyedéseket hozva létre, vagy megemelve a folyók vízszintjét.
Hasonlót figyeltek meg 1812-ben. A Mississippi folyón igazi folyami cunami keletkezett. A folyómeder egy szakasza megemelkedett. És a folyó egy időre megváltoztatta az áramlás irányát egy földrengéssorozat miatt.
Ez egy igazi, nagyméretű természeti katasztrófa volt. Egy 8-asnál nagyobb erősségű földrengéssorozat tönkretette a tájat. Sok ház megsérült, emberek haltak meg.
A szemtanúk szerint a földrengés repedéseket okozott a föld felszínén, amelyek közül néhány több száz láb hosszú volt (100 láb = 30,5 méter). Nagy fák törtek ketté. A földalatti üregekből kén szivárgott, a folyók partjai pedig eltűntek, elárasztva a környező erdőket.
Nos, és persze az ember is képes megváltoztatni az áramlást vízerőművek segítségével.
A szovjet „Folyók visszafordítása” projekt.
A projekt neve a „Szibériai folyók visszafordítása” volt. Valójában senki sem akarta a folyókat visszafelé fordítani. Ez csak egy figyelemfelkeltő szlogen volt, amelyet az újságírók azonnal felkaptak. Hiszen olyan szemléletesen illusztrálta azokban az években az egész világon uralkodó koncepciót, miszerint az ember meghódítja a természetet.
A projekt célja az volt, hogy a Szovjetunió száraz régióit ellássák az északi folyók vizével. Közép-Ázsiában a gyapotipar fejlődése miatt súlyos vízhiány alakult ki.
Ugyanakkor Szibériában a nagy folyók, mint az Ob, az Irtis és a Jenyiszej évente hatalmas mennyiségű vizet öntöttek az Északi-sarkvidéki óceánba, amit feleslegesnek tartottak.
A projekt magában foglalta gátak, víztározók és csatornák építését, valamint szivattyúállomások alkalmazását a víz átpumpálására a vízválasztókon keresztül. Az egyik merész ötlet az volt, hogy atomrobbantásokat használnak olyan mélyedések létrehozására, amelyek vízzel teltek volna meg.
A projektet végül csak korlátozott mértékben kezdték megvalósítani. De az 1980-as évek közepén úgy döntöttek, hogy elállnak tőle. A befektetések hatalmasak, a potenciális haszon pedig bizonytalan lett volna. Szibéria természete is károsodhatott volna, Közép-Ázsia pedig könnyen egy hatalmas mocsárrá válhatott volna.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
