Ezt a fenséges megalitikus komplexumot egy ősi, rejtélyes és technológiailag fejlett civilizáció emelte, amely még az inkák kora előtt élt. A komplexum különlegessége az, ahogyan a köveket gondosan és tökéletesen egymáshoz illesztették: az éles peremek tökéletesen sima felületekkel váltakoznak.
Továbbra is rejtély, hogyan munkálták meg és illesztették össze ezeket a köveket. Az inka legendák szerint a várost égből érkezett istenek építették évezredekkel ezelőtt. Kutatók szerint azonban Sacsayhuamánt a Kilke civilizáció hozta létre körülbelül ezer évvel ezelőtt a mai Peru területén.
A komplexum hatalmas kőtömbökből épült, melyek közül sok körülbelül 50 tonnát nyom. Ezeket a köveket olyan mesterien illesztették egymáshoz, hogy még egy papírlapot is nehéz közéjük csúsztatni.
A komplexum területén számos különös, kőből faragott „ülőalkalmatosságot” láthatsz. Az idegenvezetők azt állítják, ezek ősi oltárok, bár ez csupán az egyik feltevés. Nehéz elhinni, hogy valakik képesek voltak ilyen hatalmas kőépítményeket létrehozni évezredekkel ezelőtt.
Még a modern technológiák alkalmazásával is szinte lehetetlennek tűnik egy ilyen szerkezet újraalkotása. A komplexum egyes falai sokszögű kőtömbökből állnak, némelyiknek 12 vagy még több oldala van. Ezek a tömbök olyan tökéletesen kapcsolódnak egymáshoz, hogy az embernek az az érzése támad, mintha csak egy építőjáték darabjaiból rakták volna össze őket.
Hogy pontosan hogyan hozták létre ezeket az építményeket, hogyan emelték ilyen magasra és kapcsolták össze egymással ilyen mesterien, továbbra is rejtély. Vannak, akik földönkívüliek beavatkozását feltételezik, sőt, még a konzervatívabb tudósok sem vetik el teljesen ezt az elméletet.
Ennek ellenére a legtöbb kutató úgy véli, hogy az ókorban léteztek különleges módszerek az ilyen hatalmas kövek megmunkálására és szállítására. Egyes tudományos szakemberek azt állítják, hogy az ősi építők ismerték a kőzetek meglágyításának technológiáját.
Annak az elméletnek az alátámasztására, hogy az ősi emberek képesek lehettek követ olvasztani, a Cuzco gránitfalain található nagyméretű, üvegszerű képződményekre hivatkoznak.
Feltételezések szerint az ősi mesterek magas hőmérsékletre hevítették a követ, majd az így megolvasztott követ különleges formákba öntötték, ahol az később lehűlt és megszilárdult. A tudósok véleménye szerint ilyen technológiák nemcsak Peruban, hanem a világ más részein is létezhettek, tekintve a megalitikus építmények elterjedtségét.
Létezik egy történet egy Peruban talált edényről, amely különös folyadékot tartalmazott. Az európaiak, akik rábukkantak, azt hitték, valamilyen régi italról van szó. Azonban miután felnyitották az edényt, annak szaga miatt inkább úgy döntöttek, felkínálják a tartalmát egy helyi lakosnak.
Dulakodás közben az edény összetört, a kiömlő folyadék pedig a kőfelületet puha, agyagszerűen képlékeny anyaggá változtatta. Úgy vélik, ezt az oldatot egy bizonyos növényből nyerhették ki.
Az ősi megalitikus építmények létrehozásának pontos technológiái, valamint az, hogy az ősi civilizációk képesek voltak-e követ olvasztani, mind a mai napig viták tárgyát képezik. Lehetséges, hogy a jövőben az emberiség képes lesz újraalkotni vagy megérteni ezeket az elveszett módszereket. Te mit gondolsz erről?
