Rejtélyek

„A zsenit gyakrabban találjuk meg egy repedt cserépben, mint egy egészben.” – E. B. White

Néhány titok, amiről a balett-táncosok sosem beszélnek.

Egy kevéssé ismert, állítólag kétszáz méter sugarú és két kilométer magas holdi toronyról szól ez a mai történet. A beszámoló szerint egy 1965-ös automata űrszonda, majd az Apollo–10 1969-es és az Apollo–13 1970-es küldetései is megörökítették a titokzatos objektumot.

1997 februárjában egy népszerű amerikai rádióműsor adásában történt egy olyan esemény, amely közel harminc év elteltével is izgatja a rejtélyek kedvelőinek fantáziáját. Art Bell műsorvezető, aki az UFO-król, paranormális jelenségekről és megmagyarázhatatlan történetekről szóló adásaival vált híressé, egy faxot kapott egy Mel Waters nevű férfitól.

Több mint 4000 méteres magasságban, a perui Andok legmélyebb részén geológusok véletlenül egy alagútra bukkantak. Első ránézésre csak egy lyuknak tűnt a sziklában, de néhány perc elteltével világossá vált: ez valami egészen más. Egyetlen térképen sem szerepel, a helyiek közül senki sem hallott róla, és ami a legfontosabb: sugárzás árad belőle.

Lefeküdt aludni, és közel 20 éven keresztül nem kelt fel.

Valószínűleg már nem is kapunk rájuk választ sosem.

A helyiek még ma is messze elkerülik ezt a helyet.

Egy mérőszalag jóval több annál, mint aminek első ránézésre tűnik.

A legfurcsább történeteket mindig az élet írja.

Szigorú szabályok szerint kellett élniük.

A hőn áhított test az esetek 99,9%-ában örökre álom marad.