Az internetezők megosztották életük legviccesebb és legemlékezetesebb kudarcait

Mindannyian kerültünk már olyan kínos helyzetekbe, amikor roppant hülyének éreztük magunkat. Egyes embereknek az állásinterjújuk változott emiatt őrült rémálommá, mások a párjuk szüleinél vágták el magukat egy életre. Bárhogy is, egy közös van ezekben a kínos helyzetekben: egész életünkön át emlékezni fogunk rájuk.

Pont úgy, mint a most következő emberek, akik hosszú évek múltán sem képesek elfelejteni, hogy milyen kínos szituációba keveredtek, ezért úgy döntöttek, hogy kibeszélik magukból az interneten, hátha ez segít enyhíteni az általuk okozott szorongást.

• Az egyik barátom mesélt egy történetet. Amikor ő és a nővére kicsik voltak, az egyik németországi rokonuk meglepetés ajándékot küldött nekik karácsonyra, ami akkoriban náluk még nem volt népszerű. Ez egy csokitojás volt, benne egy játék pelikánnal. Mivel jó testvérek voltak, elkezdték késsel felvágni a pelikánt, csak ezután vették észre, hogy az már nem ehető, hanem gumiból készült.
• Kíváncsi vagy rá, hogyan lehet életre szóló traumát szerezni magadnak egy kínos helyzet miatt? Akkor hadd meséljem el az én történetemet. Akkoriban, amikor még nem voltak okostelefonok és GPS-ek, úgy döntöttem, hogy meghívom a kollégáimat a szüleim tengerparti nyaralójába. 20 éves voltam, és általában a szüleimmel mentem oda, ezért nem nagyon ismertem a helyet, de biztos, ami biztos, apám rajzolt egy térképet egy papírlapra, amivel „nem kerülhetek bajba”. Persze bajba kerültem, és mint kiderült, rossz irányba mentem, ennek eredményeképpen pedig a hétvégét egy tónak a partján töltöttük. Mindenki nevetett, de én nagyon szégyelltem magam.
• Egy nap a barátom hazatért a munkából és amikor kijött hozzám a kertbe, megbotlott az egyik fának a gyökerében. Esés közben véletlenül lecsapott egy darazsat, ami megcsípte.

• Eladtuk a kocsinkat és készpénzt kaptunk érte. Úgy döntöttem, hogy nem viszem be a bankba, hanem megspórolom a kezelési díjat, és inkább egy ATM-ben rakom fel a kártyára. Elmentem tehát a közeli szupermarketbe. Ideges voltam, csomó készpénz volt nálam. Megközelítettem az ATM-et, de nem olvasta be a kártyám. Már sor állt mögöttem. Mire nagy nehezen beírtam a PIN-kódom, gyorsan beledugtam a pénzt, majd miután beolvasta, zavartan távoztam a helyszínről. Hazaérve a telefonos alkalmazásban figyeltem, hogy megérkezett-e a pénz. Eltelik egy óra, semmi. Eltelik két óra, semmi. Minden egyes órával egyre idegesebb lettem. Este volt, pánik indul. Végül kiderült, hogy rossz alkalmazásban kerestem a pénzt, mivel egy teljesen másik banknál lévő kártyámra raktam fel a pénzt.
• Az állásinterjúm jól sikerült, ezért a végén kezet fogtam mindenkivel, elköszöntem és kimentem az ajtón. Sajnos azonban ez nem az az ajtó volt, amin bejöttem, hanem egy ajtó valamiféle hátsó szobába.
• Véletlenül a kezembe akadt a férjem telefonja, és láttam, hogy a híváslistán szerepel egy olyan név, hogy „Feleség 2”. Ideges lettem. Ide-oda sétáltam a házban. Felhívjam? Ne hívjam? Közben a házasságunk minden boldog pillanata átszaladt a fejemen, már a válás folyamatán gondolkodtam. Végül úgy döntöttem, hogy felhívom. Váratlanul megcsörrent egy telefon a hálószobánkban. Még idegesebb lettem, majd a szobába érve megnyugodtam. Kiderült, hogy a régi telefonszámomat nevezte át „Feleség 2”-re.

• 10 éve vettünk zuhanykabint. Munkások szerelték be, és körülbelül 8 évig nem is volt vele semmilyen gondunk. 8 év után azonban foltok és buborékok kezdtek megjelenni a műanyagon, majd egyszerűen hámlani kezdett. Néhány buborékot kilyukasztottam, de csak egyre rondább lett. Már eldöntöttük, hogy veszünk egy újat, amikor idegességembe az egész műanyagot felszakítottam. Kiderült, hogy a munkások elfelejtettek leszedni róla egy gyári védőréteget. A zuhanyzónk most olyan, mintha új lenne, mindenki elégedett.
• Laza sportnadrágban és harisnyában hagytam el a konditermet. A lámpánál álltam, siettem a trolibuszhoz. Amint zöldre váltott, futni kezdtem. Futás közben éreztem, hogy valami zavarja a lábam, biztos valami szemétbe léptem – gondoltam. Félrerúgtam a lábammal, majd utolsó pillanatban felpattantam a trolibuszra, ahol sokkos tekintetek fogadtak. Lepillantok magam elé, és látom, hogy áttetsző harisnyanadrágban állok. Az a „szemét” a leszakadt nadrágom volt.
• Úgy döntöttem, hogy életemben először palacsintát főzök. Elolvastam a receptet – könnyűnek tűnt. A tésztát a serpenyőbe öntöttem, majd hirtelen elképesztő füst és bűz lepte el a házat. Másnap nagyapám elmondta, hogy a zsákban nem liszt van, hanem gitt, amivel a konyhaablakot javította.