Kutatások elmagyarázzák, hogy miért érzünk rá késztetést, hogy elmondjuk a titkainkat

Titkok és kísértés

A legtöbb emberrel megesik (bár ezt aligha képes bárki is felismerni): megesküszik a teljes diszkrécióra, arra, hogy „sírba viszi” azt a titkot, amit valaki más mondott el neki, de legbelül valami mégis arra késztet, hogy világgá kürtöljük a titkokat. Ilyenkor a teljes hallgatás és a váratlan kitálalás között ingadozunk, és a legbosszantóbb benne, hogy magunk sem értjük, hogy miért.

Ez a kérdés óhatatlanul is más kérdésekhez vezet: vonz bennünket az, ha megszegjük a másoknak tett ígéreteinket? Képtelenek vagyunk elkötelezni magunkat az ígéreteink mellett? Élvezzük, hogy kitálalhatjuk mások nyomorúságát? Vonzónak találjuk, hogy leleplezzünk valamit, amivel árthatunk másoknak? Örömünket leljük abban, ha elárulunk valakit? Ezeket a kérdéseket igazából a végtelenségig folytathatnánk, a válaszok pedig rendkívül eltérőek lehetnek.

Éppen ezért egy kutatócsoport úgy döntött, hogy tudományos magyarázatot keres a témára, és ezért szigorúan elemezte az emberek titkokhoz való viszonyát.

A kutatás

A Columbia Egyetem munkatársai által végzett, „A titkos tapasztalat” című kutatás 10 olyan tanulmány elemzését mutatta be, amelyek az embereknek a titkokhoz való viszonyára összpontosítanak. A munka során olyan interjúkat készítettek, amelyek 38 kategóriában gyűjtötték össze a titkokat. Ez egy átfogó munka, amelyben az egyes tanulmányok megpróbáltak válaszokat kicsikarni a megkérdezettek titkainak különböző aspektusairól.

A tanulmány által vizsgált legmeggyőzőbb pontok a következők:

• Átlagosan hány titkot őriz egy ember?
• Mennyire befolyásolják a titkok a mentális jólétünket?
• Miért érzünk késztetést rá, hogy felfedjük őket?
• Hogyan befolyásolják a titkaink a társadalmi életünket?
• Milyen problémákhoz kapcsolódnak?

Következtetések

Bár a kutatás még nem ért véget, a tanulmány lehetővé teszi, hogy levonjunk néhány következtetést, amelyek segítenek jobban megérteni, hogyan viszonyulnak az emberek a titkokhoz, és arra kényszerítenek, hogy elgondolkodjunk a saját titkainkon. Összefoglalva a következő tanulságokat vonhatjuk le:

• A vizsgálat idején a megkérdezettek átlagosan 13 titkot őriztek.
• A hiedelemmel ellentétben ritkán derülnek ki nagy titkok a társasági összejöveteleken. A kutatás szerint az emberek túlnyomó többségének nem okoz problémát, hogy ne fedjék fel a titkokat a nyilvánosság előtt.
• A valóságban a titoktartás mélyen legbelül nyomaszt minket. Ott zajlik az igazi konfliktus, és ezért szentelünk annyi gondolatot annak, amit eltitkolunk mások elől. A titkaink gyakran elvonják a figyelmünket, gondolkodunk rajtuk, és emiatt akaratlanul is fontos szerepük van az életünkben. Ez szorongáshoz, depresszióhoz, bűntudathoz és egyéb kellemetlenségekhez vezethet. Jó példa erre Edgar Allan Poe „Az áruló szív” című novellája, amelyben egy szereplőt egy szörnyű titok gyötör, olyannyira, hogy téveszmékbe esik.
• Amikor egy titok kiderül, katarzist élünk át. A titkot felfedő illető úgy érzi, hogy egy súlytól szabadult meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az eredmény pozitív, hiszen ez a beszélgetőpartner reakciójától és a vele folytatott későbbi beszélgetéstől is függ. Ezért érthető, hogy a kísértés, hogy felfedjünk egy titkot, inkább azzal függhet össze, hogy megszabaduljunk egy rajtunk nehezedő tehertől, mintsem azzal, hogy őszinték akarunk lenni másokkal.
• A titkainkhoz leginkább kapcsolódó témák a következők: személyes döntések, partnerek, szex, hűtlenség és árulás.

Előfordult már veled, hogy hosszú, éveken át tartó titkolózás után felfedtél egy titkot? Milyen érzés volt? Meséld el nekünk hozzászólásban!