Egy külföldi oldalon nézegettem második világháborús fotóarchívumot, amikor rábukkantam erre a rendkívül érdekes fotóra. Azonnal feltettem a kérdést, hogy vajon mi a fene történik itt pontosan?
A képhez nem volt különösebb kommentár, ezért úgy döntöttem, hogy magam járok utána és derítek ki mindent, amit tudni érdemes.
A fénykép 1943-ban készült. Brit tűzszerészek tanítják rajta a katonáknak német aknák vakon történő hatástalanítást. A gyorstalpaló tanfolyam négy (!) napig tartott. Célja egyértelműen az volt, hogy a katonák a lehető leggyorsabb idő alatt elsajátítsák az aknák hatástalanításának módszereit. Az első három nap elmélet volt, a negyedik napon jött a gyakorlat, aminek a végére a katonáknak már vakon kellett hatástalanítaniuk a németek által leggyakrabban használt robbanószereket.
Nem irigylem ezeket a srácokat, hiszen ilyen rövid felkészülés után azonnal a harcmezőre küldték őket, ami nem olyan volt, mint a gyakorlat, és egy rossz mozdulat is könnyen halálos volt. A gyakorlás közben különleges szerepet kapott három német aknatípus hatástalanítása. Ezek közül az egyik a teller típusú akna volt. Ezek tankok és járművek ellen bevetett aknák voltak, amik könnyedén leszakították a lánctalp egy részét, ezzel megbénítva a harckocsikat.
Jellegzetes külseje volt, két oldalsó hordozófogantyúval:
Ez az akna nem jelentett különösebb veszélyt a gyalog közlekedő katonákra, mivel meglehetősen nagy nyomást kellet kifejteni rá a gyújtószerkezet aktiválásához. Az igazi gondot az jelentette, hogy nagyon nehéz volt hatástalanítani. Egy okos mechanizmussal volt felszerelve, amely megvédte a hatástalanítástól. Ha pedig hagyományos eszközökkel próbálták hatástalanítani, azonnal felrobbant.
Egy másik kiemelt akna volt a német S-mine akna, vagy ismertebb nevén Pattanó Betty. Ez az akna rendkívül alattomos volt:
Ez a gyalogsági akna rendkívül veszélyes volt, ha ugyanis ráléptek, egy méter magasra ugrott a levegőbe, és ott robbant fel, halálos repeszsugarat szétszórva minden irányban. Szörnyű károkat volt képes okozni 20 méteres körzetben.
Egyes amerikai dokumentációkban azt írták, hogy a hatósugara akár 140 méterig is kiterjedt. Nem volt idő rá reagálni vagy fedezékbe húzódni, a repeszek ugyanis másodpercenként 1000 méteres sebességgel repültek.
Ennek az aknának szörnyű pszichológiai hatása volt. A németek ezeket az aknákat a megszállt területek védelme érdekében használták, és súlyos károkat okoztak az ejtőernyős szövetségeseknek az 1944-es normandiai partraszállás közben.
Ezeknek az aknáknak csak egy hátrányuk volt, a bonyolult kialakításuk és a magas gyártási költségek. A németek azonban nem fukarkodtak, és a háború alatt több mint 2 millió ilyen Pattanó Betty-t gyártottak.
A harmadik fontos aknatípus a Holzmine 42 volt. Igazi egzotikumnak számított a Wehrmacht arzenáljában. Korántsem volt olyan veszélytelen, mint amilyennek első pillantásra tűnik:
A Holzmine 42 egy páncéltörő akna volt, fadobozba csomagolva. Minimális mennyiségű fémelemet tartalmazott. Ez volt a fő cél: az akkoriban nagy kincsnek számító fém megmentése. Emiatt azonban ezt az aknát nagyon nehéz volt fémdetektorok segítségével megkeresni.
Egyetlen mentsvár az volt a szövetségesek számára, hogy ezek az aknák rendkívül rövid életűek voltak – néhány hónap alatt eláztak és tönkrementek. Ezután használhatatlanná váltak.
Aktív időszakukban viszont nagyon erőteljesek voltak, egy autót is képesek voltak darabjaira robbantani. Elég erősek voltak ahhoz, hogy a tankokat is működésképtelenné tegyék.
A fenti képen látható katonák tehát ennek a három, ikonikussá vált német aknának a hatástalanítását tanulták meg össz-vissz négy nap leforgása alatt.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
