Az ókori világ hét csodája egykor lenyűgözte az embereket. Grandiózus projektek voltak, amiknek célja az volt, hogy évezredekig álljanak.
Sajnos, ebből a listából napjainkra csak Kheopsz piramisa maradt fenn. Ebben a cikkben elmeséljük, mi történt a többi csodával, és mi maradt belőlük napjainkra.
7. A rodoszi kolosszus
A rodoszi kolosszus egy hatalmas szobor volt, ami Héliosz napistent ábrázolta, és az ókori görög Rodosz városában állt.
A története a következő: a Kr. e. 3. században Rodosz ostrom alá került – az akkori makedón király, Demetriosz akarta bevenni a várost (nem hagyta őket nyugodni Nagy Sándor hírneve, de nem tudták megismételni a sikereit).
Rodosz ellenállt, és elűzte a makedónokat. A ostromgépeket elkobozták, eladták, és így nyereségre tettek szert. A bevételt egy hatalmas emlékmű felállítására fordították a dicsőséges győzelem emlékére!
13 tonna bronzot és 8 tonna vasat használtak fel – óriási mennyiségnek számított ez abban az időben!
Kharész szobrász 12 éven át dolgozott a remekművén. Végül elkészült az új Világcsoda!
A kolosszus mindössze fél évszázadig állt, majd egy földrengés ledöntötte.
800 éven át feküdt a földön, a térdeinél eltörve.
A Kr. u. 7. században Rodoszt az arabok foglalták el. I. Muávija kalifa beolvasztotta a szobrot, hogy eladhassa. Egy zsidó kereskedő vásárolta meg, és 900 tevéből álló karavánnal szállíttatta el a kolosszus darabjait.
Sajnos, a rodoszi kolosszusból napjainkra semmi sem maradt fenn. Sőt, a tudósok még mindig nem tudják pontosan, hogy hol állt a szobor. Valószínűleg ott állt, ahol ma a Mandrakki kikötő bejáratánál két oszlop található.
6. A Halikarnasszoszi Mauzóleum
Mauszólosz, Kária uralkodója élete során egy gyönyörű új fővárost épített magának és feleségének, Artemisiának Halikarnasszoszban (a mai Törökország nyugati partján).
Férje halála után Artemisia megbízta a görög építészeket egy síremlék megépítésével. A monumentális építmény, melyet fehér márványból emeltek, egy dombon állt, ahonnan kilátás nyílt a fővárosra.
A mauzóleum valószínűleg egy földrengés során pusztult el a Kr. u. 11. és 15. század között, és köveit a helyi építkezésekhez használták fel.
1852-ben a British Museum Charles Thomas Newton régészt küldte a mauzóleum maradványainak felkutatására. Newton nem ismerte a síremlék pontos helyét, és a környék összes kis földterületének felvásárlása csillagászati összegbe került volna. Ehelyett Newton az ókori írók, mint Plinius feljegyzéseit tanulmányozta, hogy megtudja a mauzóleum hozzávetőleges méretét és elhelyezkedését, majd a legvalószínűbb helyen vásárolt egy földterületet.
Sikerült felfedeznie néhány falat, egy lépcsőt, és végül az alapozás három sarkát. Ezen ismeretek birtokában Newton meg tudta határozni, hogy mely földterületeket kell még megvásárolnia.
Newton ásatásokat végzett, és megtalálta az épület falait díszítő domborművek darabjait, valamint a lépcsős tető elemeit. Felfedeztek egy törött, körülbelül 2 méter átmérőjű kő szekérkereket is, amely a mauzóleum tetőszobrászatának része volt. Végül rábukkantak Mauszólosz és Artemisia szobroira is, amelyek az épület tetején álltak.
Bodrumban ma is áll a johannita lovagrend (a Szent János lovagrend) hatalmas vára, amelynek falai között a mauzóleum csiszolt kő- és márványtömbjeit is meg lehet tekinteni. A mauzóleum helyén napjainkra csak az alapzat és egy kis múzeum maradt fenn.
5. A Szémiramisz függő kertje
A híres kertekről úgy tartják, hogy Babilonban épültek. Azonban fontos megjegyezni, hogy a létezésükre vonatkozóan – a számos ókori görög és római forrásban található említés ellenére – még nem találtak kézzelfogható bizonyítékot.
A függő kertek állítólag egy négyzet alakú területen feküdtek, melynek oldalai mintegy 120 méter hosszúak voltak. Több szintet is magukban foglaltak, és a teljes magasságuk elérte a 60 métert. A vizet Arkhimédész csigájával emelték fel, ami egy spirális cső volt, melyet szélkerék forgatott, és így juttatta fel a vizet a magasabb szintekre.
Hagyományosan úgy gondolják, hogy a kerteket vagy a legendás Sémiramisz királynő, vagy Nabukodonozor II. király (Kr. e. 605-561 körül uralkodott) építtette, hogy feleségét, Amitiszt megvigasztalja, aki honvágyat érzett a hegyes és zöldellő szülőföldje, Média iránt.
Bármi is legyen az igazság, a kertek létezésének 100%-os bizonyítéka továbbra is hiányzik. Azonban az ehhez hasonló szerkezetek nem voltak ritkák abban az időben.
A Szémiramisz függő kertje gyakorlatilag a világ első „légkondicionálója” volt! A fákból, cserjékből és szőlőültetvényekből álló kaszkád oldalról nézve egy gyönyörű zöld hegynek tűnt. A kerteket gyönyörű vízesések díszítették.
De nem csupán az esztétika volt a cél. A kertek egyedülállóan komfortos mikroklímát is teremtettek.
Hasonló szerkezetek gyakran előfordultak az asszírok és a babiloniak körében. Több kilométer hosszú csatorna-, gát- és vízvezetékrendszereket építettek, amelyekkel vizet szállítottak és elosztottak a kert minden szintjén.
Az ilyen kertekben épített házakban kellemes volt élni – a hőmérséklet akár 10 fokkal is alacsonyabb volt, mint a környező területen. Így a hőség már nem okozott akkora kellemetlenséget.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
