1962. augusztus 5-én hajnalban sokkoló hír járta be Amerikát: a 36 éves filmsztár, Marilyn Monroe életét vesztette Brentwood-i otthonában.
A telefonkagylóval a kezében halt meg. A halálhír mellett így a rejtély is ott lebegett a levegőben: kivel beszélgetett a színésznő a végzetes éjszakán vagy kit akart felhívni?
A boncolás megállapította, hogy Monroe halálát a nagy dózisban bevett altató okozta. A gyógyszeres dobozok az ágya mellett hevertek, és kizárólag az ő ujjlenyomata volt rajtuk. A bevett gyógyszermennyiség a megengedett adag tízszerese volt.
A toxikológiai elemzés szerint a színésznő mintegy hatvan tablettát szedett be, ami – a szakértők szerint – nem csak egy embernek, de még egy lónak is halálos lett volna. A véletlen túladagolás kizárható volt, így a nyomozás végül öngyilkosságnak minősítette a halálát.
Marilyn Monroe-t egész Amerika szerette, szegények és gazdagok egyaránt. Ő volt az „amerikai álom” megtestesítője, aki kemény munkával és elszántsággal a semmiből jutott el a csúcsra.
18 évesen még senki sem ismerte a nevét, de alig tíz évvel később már Golden Globe-díjra jelölték, és Hollywood egyik legjobban fizetett színésznője lett.
Sikeréhez számos botrány is társult, sőt, a pletykák szerint a legbefolyásosabb emberekkel, köztük John F. Kennedy elnökkel is románca volt.
Monroe élete a dicsőség és a botrányok örökös hullámzásában telt. Biográfusa, Susannah Ham szerint a színésznő egész életében a törékeny és kissé buta szőke bombázó imázsát alakította, miközben valójában nagyon intelligens és erős asszony volt.
A hirtelen jött hatalmas hírnév és a társadalom elutasítása közötti hatalmas ingadozás azonban meggyengítette Monroe kezdetben erős lelki egyensúlyát. 27 éves korától kezdve rendszeresen járt pszichoterapeutához.
Azokban az években rengeteg új barbiturát alapú pszichotróp gyógyszer jelent meg a piacon, amelyek gyors hatást ígértek, de a hossztávú szedésük következményei akkor még ismeretlenek voltak.
Köztudott, hogy az utolsó éveiben a színésznő már nem tudott elaludni ezen szerek nélkül. Saját pszichológusa, aki több éven át figyelte őt, később megállapította, hogy Marilyn mentális állapota nagyon gyorsan változott. Nem pozitív értelemben. Ingerlékennyé és néha hisztérikussá vált olyan apróságokon is, amiken korábban csak lenézően mosolygott.
Egy furcsa álom vagy egy ismeretlen ember jelentéktelen megjegyzése is mély depresszióba tudta sodorni. A magabiztos és céltudatos fiatal nőből egy akaratgyenge és depressziós ember lett, aki csak a kamerák előtt tudott mosolyogni, de a valóságban szinte állandóan lehangolt volt.
Utolsó napját, 1962. augusztus 4-ét is a szokásos módon kezdte. Reggel egy fotós érkezett, hogy egyeztesse a reklámfotózások időpontjait. A fotós elmondása szerint Marilyn kissé álmos volt, amit annak tulajdonított, hogy most kelt fel.
Ezután megérkezett a személyes pszichológusa. Az utóbbi hónapokban minden nap ugyanabban az időpontban, ebéd előtt találkoztak. A beszélgetések általában egy-másfél óráig tartottak, és a házvezetőnő visszaemlékezése szerint a pszichológus távozása után a háziasszony végre mosolyogni kezdett, amikor vele beszélt.
Azonban ezen a napon Marilyn nagyon sokáig telefonált, Dr. Greenson pedig türelmesen várt a nappaliban. Végül azonban nem várta meg a kliensét, mert Marilyn letette a telefont, majd azonnal hívta a sofőrjét, gyorsan összepakolt, és elment, még csak el sem köszönt a pszichoterapeutától, és magyarázatot sem adott neki a váratlan távozásra.
Amikor Marilyn faképnél hagyta Dr. Greenson, a pszichológus úgy döntött, hogy megvárja Monroe háziorvosát, Dr. Hyman Engelberget. Ő is szinte minden nap meglátogatta Monroe-t, de jóval később, általában délután.
Greenson és Engelberg között feszült viszony volt. Greenson ellenezte, hogy Engelberg erős gyógyszereket írjon fel a színésznőnek, Engelberg pedig azzal védekezett, hogy Marilyn maga ragaszkodott a szedésükhöz, és állítólag segítettek neki. Végül mindkét orvos távozott a színésznő házából, nem várták meg, amíg hazaért a páciensük.
Monroe körülbelül este tíz óra körül érkezett haza.
A házvezetőnő elmondása szerint Monroe hazatérte után rögtön telefonálni kezdett, és őt is sokan hívták, de nem figyelt oda a beszélgetésekre. A házvezetőnő állítása szerint a háziasszony hangja normális volt, nem káromkodott és nem emelte fel a hangját. Körülbelül 11 óra körül a házvezetőnő lefeküdt aludni a szobájába, amely a ház másik szárnyában volt.
Körülbelül hajnali háromkor a házvezetőnő felébredt, mert valami furcsát érzett. Kiment az utcára, körbejárta a házat, és bekukucskált a háziasszony szobájába az ablakon. A szobában világított a lámpa, Monroe pedig természetellenes pózban feküdt a díványon, telefonnal a kezében. Nem volt kétséges, hogy meghalt. A házvezetőnő azonnal hívta a rendőrséget és a színésznő mindkét orvosát.
Reggel a hír bejárta az összes amerikai újságot. Óriási megdöbbenést keltett! De néhány hónappal később meggyilkolták John F. Kennedy elnököt, így Monroe halála akkoriban háttérbe szorult.
A színésznőt a Los Angeles-i Westwood Village Memorial Parkban temették el. Több mint hatvan éve mindig friss virágok borítják a sírját.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
