Az ország középső része gyakorlatilag lakatlan.
Ausztrália, a maga tekintélyes, 7 629 025 négyzetkilométeres területével, meglepően alacsony népsűrűséggel rendelkezik – mindössze 3,3 fő jut egy négyzetkilométerre. Magyarországon ezzel szemben átlagosan több, mint 100 fő él egyetlen négyzetkilométeren. Ausztrália ezzel a 3. legritkábban lakott ország a Földön, csak Namíbia és Mongólia előzi meg.
Ausztráliában mindössze 5 nagyváros található: Sydney, Melbourne, Adelaide, Perth és Brisbane, ahol a teljes lakosság 2/3-a él. A kontinens lakosságának 85%-a a tengerparton él, ami azt jelenti, hogy a belső területeken szinte senki sincs. De vajon miért?
A nyugat-ausztráliai East Pilbara nevű megyében, amely akkora, mint Japán, mindössze 10 ezer ember él. Dél-Ausztráliában pedig van egy Franciaország méretű legelő, ahol csupán 3750-en laknak.
Szóval mi teszi Ausztrália közepét ilyen elhagyatott és lakatlan hellyé?
Nincsenek utak, sok a vadállat, és ott élnek az őslakos törzsek, akiknek az élete alig változott az elmúlt több tízezer évben. Azonban sem a kontinens korai telepesei, sem a leszármazottaik nem akarnak, sőt, meg sem próbálnak behatolni az ország belsejébe. De miért?
Gondolhatnánk, hogy Ausztrália zord éghajlati viszonya a fő ok, de nem. Az egész kontinens a trópusi és szubtrópusi övezetben fekszik, nincs szükség téli ruházatra, bárhol boldogan élhetsz, ahol csak akarsz!
Talán a lakosság összlétszáma a ludas? Részben igen. Ausztráliában valamivel több mint 25 millió ember él, és mindenkinek jut hely a tengerparton, így nincs értelme a belső területekre költözni. De ez korántsem ez a legfontosabb ok.
És nem is a sok vadállatról van szó – ők igyekeznek távol tartani magukat az emberektől. Hivatalos adatok szerint Ausztrália legveszélyesebb állata a ló. Mert leeshetsz róla, és összetörheted magad.
A víz hiánya a fő probléma.
Ausztrália közepén sivatag van. De nem véletlenül alakult ki ott, hanem a földrajzi elhelyezkedés és a geológiai viszonyok miatt. Ausztrália közvetlenül az Antarktisz közelében fekszik, egy olyan kontinens mellett, amelyet teljesen jég és hó borít, ezért itt hideg áramlatok uralkodnak, amelyek nem elég melegek ahhoz, hogy aktív párolgást idézzenek elő, ami az esőfelhők kialakulásához vezetne.
Vagyis nem mindenhol: Ausztrália keleti oldalán vannak meleg áramlatok. Onnan (keletről nyugatra) fújnak a szelek is.
Azonban Ausztrália keleti része mentén, északról délre húzódik a Nagy-Vízválasztó-hegység – egy hosszú hegylánc, amelynek legmagasabb pontja 2229 méter. Ez még a Kárpát-hegységnél is magasabb.
És ezek a hegyek nem engedik át a Csendes-óceán felől érkező esőfelhőket. Ezért az összes nedvesség a kontinens keleti oldalán, a tenger és a hegyek közötti keskeny földsávon hullik le.
Délről és nyugatról Ausztráliát hideg áramlatok mossák, ott nehezen képződnek esőfelhők. És azokat is, amelyek kialakulnak, a szél nem a kontinens belsejébe, hanem az óceánba fújja. Ennek eredményeként Ausztrália nyugati részén csak sivatagok vannak, amelyek nagyjából így néznek ki:
Sőt, az ausztrál kontinens északi része a szavannaövi és trópusi övezetben fekszik, a déli része pedig a szubtrópusi övezetben, ami azt jelenti, hogy a szárazföldön a szubtrópusi magas nyomású öv uralkodik, amely felmelegíti és kiszárítja a környező levegőt. És nincsenek esők, amik ezt a levegőt párásítanák.
Folyók sincsenek. A kontinens legnagyobb folyórendszere keleten található – a Murray a Darling mellékfolyójával –, de ez a rendszer túl kicsi ahhoz, hogy ivóvízzel lássa el a lakosságot és a mezőgazdasági területeket az egész kontinensen.
Egyébként itt rendkívül nehéz mezőgazdasággal foglalkozni, mert a meleg időjárás ellenére Ausztráliában gyakorlatilag nincs termőföld. 250 millió éven keresztül az ausztrál földeket erózió és kiszáradás sújtotta, ezért váltak alkalmatlanná a földművelésre.
Ennek eredményeként a földek mindössze 6%-át használják mezőgazdasági célokra, de figyelembe véve a népsűrűséget és a kontinens méretét, ez több mint elég. Viszont Ausztrália jól áll az állattenyésztéssel, és a mezőgazdasági termékek e fajtájának egyik vezető termelője.
