A horvát barátom, Marko már régóta gyakran utazik Kínába a cége ügyeit intézni.
Körülbelül 2010 óta rendszeresen ingázik. Sok barátnője volt már, közöttük nem kevés kínai nő. Marko azonban határozottan nem akar magának kínai feleséget, és soha nem is akart. Csakúgy, mint a barátai – a hasonló cégeknél dolgozó európai férfiak, akik folyamatos kapcsolatban állnak a nehéz kínai üzleti világgal.
Marko a következőképpen válaszolt arra a kérdésre, hogy miért mond le egy esetleges kínai feleségről:
- Kulturális különbségek: „Nagyon mély szakadék tátong köztünk, európaiak és a kínaiak között. Például, ott van mindjárt a konyha. Bármennyit éltem Kínában, sehogy sem tudok lemondani a gyerekkorom óta megszokott ételekről: a grillezett ételekről, a sült fasírtról, a krumpliról, a tejről, a kenyérről... A kínai nőknek ezek az egyszerű ételeink teljesen idegenek. Csak rizst és párolt zsemlét szolgálnak fel...”
Marko és a barátai még a következőkre is panaszkodnak:
- Agyleszívás (Bosszantás): „A kínai nők elképesztő módon le tudják szívni az agyukat a pasiknak... Tudják, hogy kevés van belőlük az országban, és ezért gyakran úgy viselkednek, mint hercegnő a borsón. Még a férjeikkel is szemtelenek tudnak lenni, nyilvános helyen is sírós hisztériát rendeznek.”
- Anyagi követelések és külső: A kínai nőknek az is a szokásuk, hogy mindenben a férjük költségén élnek. „Egy kínai nő még férjhez sem megy, de máris azt követeli a szerelmétől, hogy: ‘Fizess nagyobb mellet, tiszta fehér bőrt, csináltass európai orrot és szemet’ – panaszolja Marko.”
- Féltékenység: „A kínai nők hátborzongatóan féltékenyek... Simán képesek titkos megfigyelést szervezni a párjuk ellen, vagy elrejteni kamerákat a házban. Egyébként a kínai nők különösebb féltékenység nélkül is eléggé kifárasztják a párjukat, mert állandó figyelmet igényelnek.”
- Igénytelenség/Hanyagság: „Sok európai férfi azt gondolja, hogy a kínai nők rendkívül rendetlenek és igénytelenek... Keveset törődnek a saját tisztaságukkal, meg a háztartással... Simán sétálgatnak az utcán pizsamában, hordanak leggingset szoknyával, vagy frottír zoknit szandállal. Nagyon gyakran a kínai családokban az egész ház, a konyha, minden teljes egészében a férj vállára nehezedik.”
- A Rokonság: „A legnagyobb móka talán a szeretett kínai párod hatalmas, népes rokonsága... Ha el akarsz venni egy kínai nőt, akkor számíts rá, hogy az egész népes rokonságát is feleségül veszed. A kínai feleséged anyukája, apukája, nagyszülei a házad állandó lakói lesznek... És igen, a feleség rokonainak bandáját is a férjnek kell eltartania – Kínában, mondjuk úgy, nem túl jó a nyugdíjhelyzet.”
Végül, Marko szerint:
- Egyszerűen csak egy „játék”: „A kínai nők számára egy európai pasi gyakran csak egy fura kisállat-játék... Nem engedik például, hogy borotválkozz, hogy még "egzotikusabb" legyél. Szeretnek elszórakozni egy hórihorgas, kék szemű európai sráccal. Aztán el is felejtik – még az üzenetekre sem válaszolnak többé.”
Zárásul azért hozzátenném a saját magam gondolatát: Marko véleménye erősen szubjektív. Marko ugyanis szereti mindig - mondjuk úgy - "megégetni magát". Ezt mindenképpen tartsd szem előtt.
Ahogy azt is, hogy Marko gondolatai ellenére mégis sok európai férfi találja meg a személyes boldogságát épp a kínaiakkal kötött házasságban. De ez, ahogy mondani szokás, már egy egészen más történet.
