Amikor az orvosok, kutatók és borbélyok keresték a gyógymódokat a különféle betegségekre, kipróbáltak néhány egyedi, ősi egészségügyi gyakorlatot a tudomány nevében, és ezek közül a „gyógymódok” közül sok saját maga is számos egészségügyi problémához vezetett.
A Hippokratészi eskü részben azért létezik, hogy megvédje a betegeket a túlságosan buzgó orvosoktól, akik úgy gondolják, hogy az általuk kitalált kísérleti „gyógymódjuk” a legjobb kezelés, függetlenül attól, hogy mennyire káros lehet a betegre nézve.
De mielőtt Hippokratész szavai széles körben ismertté váltak volna, az ókori emberek néha olyan dolgot tettek az egészségükért, amelyek megdöbbentő mértékben sértették az etikai normákat.
Piócázás és vérvétel
Néhány ókori orvos azt az elméletet vallotta, hogy a testet négy „testnedv” irányítja: fekete epe, sárga epe, nyálka és vér. Amikor valaki megbetegedett, úgy vélték, hogy ez a testnedvek egyensúlyhiányának köszönhető, amit gyakran a „felesleges” vér eltávolításával lehet korrigálni. A piócák gyakran voltak a választott eszköz ehhez a „műtéthez” a természetes vérszívó hajlamuk miatt; azonban sok sebész egyszerűen felvágott egy eret, és kiengedte a vért.
A vérvételt az ókori Görögországban, Egyiptomban és Európában (még a 19. században is) az orvosok mindenre előírták, a láz, a fertőzés, a pattanások, a fejfájás, a cukorbetegség, az epilepszia és egyebek kezelésére.
Míg a vérvételnek lehetnek egészségügyi előnyei (különösen a szívroham kockázatának kitett férfiaknál), a legtöbb orvos egyetért abban, hogy a véred hatékonyabb a testedben, mint azon kívül.
Állati trágya
Számos ókori kultúra használt mindenféle állati trágyát a legkülönbözőbb betegségek kezelésére. Az ókori egyiptomiak sebekre dörzsölték – és a szemükbe – sőt, fogamzásgátlóként is használták.
A krokodiltrágyából egyfajta proto-diafragmát formáltak, ami nemcsak hatástalan volt a terhesség megelőzésében – valójában növelhette a fogamzás esélyét -, hanem számos egészségügyi szövődménnyel is járt.
Míg a székletátültetés a gyógykezelés legitim formája, ez az eljárás messze van attól a gyakorlattól, hogy sertéstrágyát használjunk az orrvérzés elállítására, mint az ókori skótok.
Trepanáció
A „trepanáció” a „lyuk fúrás a fejbe” orvosi elnevezése. A régészek, antropológusok és orvosok még ma is értetlenül állnak azelőtt, hogy az emberek miért gondolták ezt jó ötletnek.
Hosszú története van annak, hogy az emberek koponyájába fúrnak a mentális zavarok kezeléseként, és paradox módon a fejfájás enyhítése végett. Lyukas koponyákat találtak Európa, Afrika és Amerika szerte – némelyiken még csontnövekedés is látható, ami arra utal, hogy a betegek túlélték ezt a brutális kezelést.
Vizelet
Ha az emberek megpróbálták a székletet egészségügyi célokra felhasználni, akkor magától értetődő, hogy a vizeletet is. A vizeletet számos kultúra használta mind diagnosztikai eszközként, mind pedig a legkülönbözőbb betegségek kezelésére.
A vizeletet tisztítószerként, arclemosóként használták, sőt Madonna is azt állította, hogy a lábgomba gyógyítására használja. Az ókori rómaiak úgy találták, hogy a vizeletben lévő ammónia segít eltávolítani a foltokat. Ennek ellenére sok római a vizeletet fogfehérítőként használta.
Arzén
Az arzén egy olyan elem, ami egyben halálos méreg is, de ez nem akadályozott meg senkit abban, hogy orvosilag felhasználja. Az arzént tonikként használták a pikkelysömör, a szifilisz, a tripanoszomiasis, a fekélyek, a tályogok, a láz és a fejfájás kezelésére, és számos orvos, mind az igaziak, mind a sarlatánok, magasztalták az erényeit.
Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején az orvosi arzénkezelés újjáéledt, és számos vény nélkül kapható változata jelent meg Európa- és Amerika-szerte. A „Fowler’s Solution” egy bestseller márka volt, amely bekerült a korabeli gyógyszerkönyvekbe, és a nők gyakran használták szépségápolási termékként a bőrükre és a hajukra.
Heroin és kokain
A heroint és a kokaint a történelem különböző pontjain orvosok írták fel gyógyszeres kezelésként. 1874-es bevezetése óta a heroint fájdalomcsillapítóként, vízhajtóként, sőt köhögéscsillapítóként is használták, amit gyakran adtak a gyerekeknek.
A kokaint fájdalomcsillapítóként és zsibbasztószerként, valamint fájdalomcsillapítóként, korpásodás elleni szerként és stimulánsként is használták. Míg ezeket a szereket a legönzetlenebb szándékokkal vezették be, rekreációs és erősen addiktív jellegük miatt sokkal kevésbé hatékonyak a kezelésekben, és csak alkalmanként használják őket legitim módon.
Egérpaszta
Az ókori egyiptomiak pépesített egerekből készült pasztát használtak a fogfájás és más betegségek kezelésére. Egyszerűen fel kellett kenni az egérkrémet az érintett területre, és figyelni, ahogy az a terület javul – vagy ami valószínűbb, hogy a területek elfertőződtek a lehetségesen beteg szövetek nyílt sebekre való felvitele miatt.
A sebek egérpasztával való kezelésének veszélyes és haszontalan jellege miatt a gyakorlat megszűnt. Erzsébet korabeli Angliában újraéledt, ahol a tudósok úgy vélték, hogy egy elpusztult egér alkalmazása segíthet enyhíteni a szemölcsöket.
Fogvágás
Ambroise Paré francia sebész az 1500-as években népszerűsítette azt a gyakorlatot, hogy a fogzó csecsemők ínyét felvágják, hogy elősegítsék a fogak növekedését.
Paré megfigyelt egy esetet, amikor egy fogzó csecsemő meghalt, és arra a következtetésre jutott, hogy a gyermek korai halálát a növekvő fogak elzáródása okozta, és Európa nagy része követte a példáját.
Epe
Az epe egy zöldesbarna anyag az epehólyagban, ami segít lebontani az ételt. Utólag tudjuk, hogy nem szabadna lenyelni, de az epe alapú gyógyszerek fogyasztása és alkalmazása sokáig divat volt.
Az elefánt epét a rossz lehelet kezelésére használták, és az ókori kínaiaknak voltak olyan receptjeik, amelyek kutya-, ökör- és pontyepét használtak. Az epe lenyelése hányingert és egyéb gyomor-bélrendszeri problémákat okozhat, a krónikus fogyasztásnak pedig még súlyosabb mellékhatásai lehetnek.
Hemiglossectomia
A „hemiglossectomia” egy orvosi eljárás tudományos elnevezése, amelynek során a nyelv egy részét levágják. Míg ezt bizonyos körülmények között jogos okokból meg lehet tenni (például a szájüregi rák eltávolítása), Európában a 18. és 19. században az eljárást gyakran végezték a dadogás és más beszédzavarok korrigálására.
A nyelv kivágása nemcsak hogy nem enyhíti ezeket a problémákat, hanem számos saját beszéd- és egészségügyi problémát is okoz. Ma, azokban a ritka esetekben, amikor szükség van rá, protézis nyelvet lehet behelyezni, de a 18. és 19. században ilyen technológia nem létezett.
Malária
A maláriát Julius Wagner-Jauregg osztrák orvos az 1920-as években a szifilisz kezelésére használta. Bár ez elsőre furcsán hangozhat, elég sikeres gyakorlat volt ahhoz, hogy Wagner-Jauregg Nobel-díjat kapjon az erőfeszítéseiért.
A maláriát azért vezették be, hogy lázat váltsanak ki, amiről azt gondolták, hogy segít helyreállítani az elme képességeit. Ettől függetlenül a „gyógymód” a betegek mintegy 15%-át megölte, ezért a professzionális orvosi közösségben már nem alkalmazzák. Wagner-Jauregg azonban nem volt tipikusnak mondható orvos: a nácik támogatója és az eugenika híve volt, ráadásul úgy vélte, hogy a maszturbáció skizofréniát okoz.
Szimpátia por
Bár nem volt elterjedt gyakorlat, néhány 17. századi európai orvos a „szimpatikus mágia” egy formáját gyakorolta, amelyben a kenőcsöket és a borogatásokat nemcsak magára a sebre, hanem a sebet okozó tárgyra vagy fegyverre is felvitték.
Az elmélet szerint a seb a szimpátia ereje révén gyorsabban gyógyul. Mondanom sem kell, hogy nem volt túl hatékony.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
