A Föld tele van rejtélyes és izgalmas helyekkel. Azonban sok közülük számunkra, egyszerű halandók számára egyszerűen nem elérhető. Ennek oka sokféle lehet: némelyik szigorú titoktartás tárgya, mások veszélyesek a látogatásra, míg megint mások az UNESCO védelme alatt állnak.
De minden, ami elzárt, az titokzatossá válik, és csak még jobban vonzza a titokvadászokat. A Liked.hu-nál ma pont az ilyen helyekről fogunk beszélni.
51-es körzet
A 51-es körzet egy bázis az USA-ban, Nevada állam déli részén, 133 km-re északnyugatra Las Vegastól, a kiszáradt sós tó, a Groom Lake déli partján. Feltételezhetően légi és fegyverrendszer-kísérletekhez használják. A létesítményt és a környező területet szigorúan őrzik, a légtér felette zárva van. Éppen ezért rengeteg legenda és elmélet kering a 51-es körzet körül. Vannak, akik úgy vélik, hogy a tudósok titkos fegyvereket fejlesztenek ott, sőt, idegen technológiákat és más bolygókról származó, a Földre érkező lényeket is kutatnak. Ezek a pletykák akkor terjedtek el, amikor az emberek furcsa repülő tárgyakat kezdtek észrevenni Nevada egén. Senki sem tudja pontosan, mi folyik a 51-es körzetben. Azonban létezik egy meglehetősen hihető magyarázat az 1950-es években a létesítmény felett észlelt ufókra.
Abban az időben a U-2 felderítő repülőgép tesztelése folyt, amely hatalmas magasságba tudott emelkedni és olyan sebességet elérni, amellyel gyakorlatilag láthatatlanná vált a radarok számára. Az utasszállító repülőgépek ugyanakkor 6 km-es vagy annál alacsonyabb magasságban repültek, és emiatt szürkületkor ők is sötétségbe borultak. A 20-21 km magasságban repülő U-2 felderítő repülőgépet a szürkületben még mindig érte a nap, és a szárnyai visszaverték a sugarakat. Ezért a korabeli pilóták azt látták, hogy egy csillogó tárgy villámgyorsan elszáguld mellettük, majd eltűnik a látótérből. A pilóták tudták, hogy a modern repülőgépek nem emelkednek 14 km fölé, és nem gyorsulnak fel ilyen sebességre. Ezért az emberek elkezdték azt hinni, hogy fantasztikus tárgyakat és repülő csészealjakat látnak az égen.
Kígyó-sziget
Ha Brazília szerelmese vagy, akkor tudnod kell egy olyan szigetről, amit jobb elkerülni. Ne feledd, hogy a kígyók nem a legvendégszeretőbb házigazdák. A brazíliai Kígyó-sziget, más néven Ilha da Queimada Grande, egy 200 méter magas sziklás part. Becslések szerint a szigeten négyzetméterenként akár öt kígyó is élhet! Tehát, ha valaki úgy gondolja, hogy itt úgysem fog kígyóval találkozni, az téved. Valószínűleg csak azért „nem fog”, mert a szigeten a legmérgezőbb kígyók élnek, melyek harapása azonnali halált okoz.
Az egyik ilyen kígyófaj a Bothrops insularis, más néven arany lándzsakígyó. Számos forrás szerint ez a legveszélyesebb csúszómászó a világon. Azonban a Bothrops a halálos ereje mellett rendkívül ritka faj is, egészen konkrétan csak a szóban forgó szigeten őshonos. Érthető tehát, hogy a hatóságok nem örülnek, ha emberek látogatnak el erre a szigetre. Vannak források, melyek azt állítják, hogy a kormány végleg lezárta a szigetet a látogatók elől. Mások szerint bár lehetséges oda utazni, de valószínűleg senki sem fogja ezt megtenni, a józan ész miatt. A tapasztalat azt mutatja, hogy lehetetlen együtt élni ezekkel a hüllőkkel, és még nehezebb elmenekülni előlük. Annak ellenére, hogy az emberek mindig gondosan bezárták maguk után az ajtókat és ablakokat, nem tudtak túlélni. A szigeten élő kígyók rendkívül agresszívak, mesterien álcázzák magukat és alkalmazkodnak a környezethez. Áldozatukra várva hosszú ideig mozdulatlanul képesek maradni. Éppen ezért sokak számára a Kígyó-sziget igazi földi pokolként jelenik meg, ahonnan csak egyetlen „út” vezet kifelé.
A végítélet magtára
A kígyók váratlan inváziója vagy bármely más globális katasztrófa esetén van egy hely, amely biztosan megmenti a lakosság fennmaradt részét. Ez a hely a Végítélet Magtára, más néven a Spitzbergák Nemzetközi Magbunker. Ez alagút a Spitzbergák szigetcsoporton található, és a mezőgazdasági növények legfontosabb fajtáinak magjait helyezték el itt biztonságos tárolásra. A helyszín nem véletlenül lett kiválasztva: a tektonikus aktivitás alacsony, az örökfagy pedig biztosítja a magok túlélését még a hűtőberendezések meghibásodása esetén is.
Minden mintát lezárt borítékban tárolnak, amelyeket speciális műanyag zacskókba csomagolnak, azokat pedig konténerekbe helyezik. A belső tér elegendő helyet biztosít körülbelül 4,5 millió mag befogadására. A „Noé bárkája” robbanásbiztos ajtókkal és speciális légzsilipkamrákkal rendelkezik. Norvégia 9 millió dollárt áldozott a projektre a saját költségvetéséből, annak ellenére, hogy a magraktárban a világ minden országa külön is képviselteti magát. Mondanunk sem kell, hogy nem mindenkinek engedélyezett a belépés ebbe a magbankba. Azonban virtuális sétát bárki tehet ezen a nagyon különleges helyen.
Surtsey
Surtsey egy fiatal vulkanikus sziget Izland legdélebbi pontján. A sziget „születését” 1963 novemberére teszik. A Westmannaeyjar-szigetek közelében, közel 4 évig tartó, nagyméretű víz alatti vulkáni kitörés eredményeként egy névtelen sziget emelkedett ki a vízből, 2,7 km²-es területtel. Az idő múlásával a vízáramlatok és a szél természetes módon kissé lecsökkentették a szigetet, és 2000-re a terület 1,5 km²-re stabilizálódott. Surtsey eróziója az 1980-as évek után jelentősen lelassult, és a tudósok úgy jósolják, hogy hamarosan teljesen leáll. A szigetet szinte azonnal természetvédelmi területté nyilvánították. A sziget felfedezése óta csak kevés tudósnak engedélyezték a látogatást.
Surtsey egyetlen mesterséges építménye egy kis faház, melyet a kutatók és a látogatók használnak a szigeten tartózkodásuk során. A faházban emeletes ágyak, elektronikai berendezések és napelemes áramforrás található. A látogatókat és a holmijukat belépés előtt alaposan átvizsgálják, hogy garantálják a helyi ökoszisztéma zavartalanságát és sértetlenségét. 2009-ben meteorológiai állomást és webkamerát szereltek fel Surtsey-en. A kutatók így nyomon követhetik az élet keletkezését ezen a parányi szárazföldi területen: már az első órákban mikroorganizmusok jelentek meg a szigeten, majd mohák, zuzmók és növények kezdtek el nőni. Jelenleg Surtsey-en számos madárfaj, rovar és féreg él.
Metró-2
2007-ben Dmitrij Gajev, a moszkvai metró volt vezetője a „Létezik-e Metró-2?” kérdésre a következőt válaszolta: „Meglepődnék, ha nem létezne”. Valójában az USA fővárosa alatt is létezik egy kormányzati metrórendszer. Ez már régóta nem titkos, és sok mindent tudunk róla. Három vonalból, hat állomásból és hét szerelvényből áll. Ezenkívül nagyon jó állapotban van, és nem szégyellik megmutatni a nagyközönségnek. Sőt, Moszkvában sem a 20. században jelentek meg az első titkos alagutak. Az első föld alatti alagutakról szóló említések a 18. századból származnak. Ilyen például a 12 méter mélyen fekvő, a Taganka börtön és a Novospassky kolostor között ásott föld alatti átjáró.
A Metró-2-t egyetlen ember sem látogathatja meg, még a legkíváncsibb orosz lakos sem. Van egy verzió, miszerint a titkos föld alatti alagút még Moszkva megalapítása előtt épült. A Metró-2 annyira zárt hely, hogy évtizedek óta keringenek róla pletykák, és senki sem tudja, hogy mi a pontos igazság. A rendelkezésre álló információk általában médiahírekből, titkos levelezésekből és telefonbeszélgetésekből származó illegális adatokból származnak. A metró titkáról már a 90-es évek elején is élénk volt a vita. A moszkvai polgári védelem törzsfőnökének interjújából még több információ derült ki. Például, hogy a Metró-2 a városban zajló eseményekről szóló információk továbbítására szolgál, és hogy egy esetleges vészhelyzet esetén az összes fontos vezetőt képesek idemenekíteni. Mondanom sem kell, hogy Metró-2 látogatása szigorúan tilos az illetéktelen személyek számára.
Ismersz még olyan titkos helyeket a Földön, amiket nem látogathatnak az emberek?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
