20+ történet, ami bizonyítja, hogy a bolti dolgozók élete csupa meglepetés

A kedvenc vásárlóm egy olyan srác volt, aki bejött és azt monda: „Elvesztettem a távirányítót, ezért szükségem lenne egy új tévére”. Egy csomó univerzális távirányítót mutattam neki, amiból potom áron megúszhatta volna az egészet, de ő azt mondta, hogy nem fog b*szakodni a beállításokkal. Végül a 3 ezer forintos univerzális táviránytó helyett eladtam neki egy 300 ezer forintos 140 centis tévét.

Árufeltöltőként dolgoztam egy játékosztályon, amikor édesapa és a pici fia odajött mellém. A gyermek hosszú perceken át nézett rám és nem akart tágítani, majd apuka végül megtörte a kínos csendet: „sajnálom kicsim, őt nem tudom megvenni neked”.

Egy fickó visszahozott egy mangót a boltba, mondván, hogy még sincs rá szüksége és szeretné visszakérni az árát. A gyümölcs már három részre volt vágva és celluxszal volt körbe ragasztva. Kifizettem neki az árát a saját pénzemből, csak azért, hogy lefényképezhessem ezt a nem mindennapi pillanatot.

Több nagy élményem is volt…az egyik vásárlóm a felszeletelt görögdinnyét hozta vissza, mondván, hogy nem elég édes, kóstoljam meg nyugodtan. A másik egy grillcsíkos félig átsült csirkét hozott vissza, mondván, hogy mégsem kellett, mert a feleségével összevesztek és félbe maradt a vacsorasütés. A harmadik nagy kedvencem pedig egy üres festékes dobozt hozott nekem vissza, hogy legyek kedves és töltsem már neki újra, INGYEN.

Egy férfi jött be hozzám és egészen abszurd módon, az ujjaival próbálta megmutatni, hogy hol csöpög a cső, amit vásárolt. Erre én:

• Ajánlhatok Önnek egy csőbilincset?
• Igen-igen! A feleségem is épp valami ilyesmit említett.
• Szüksége van esetleg csavarhúzóra a bilincsmeghúzásához?
• Nem, köszönöm. A feleségem azt mondta, hogy van otthon csavarhúzója.

Egy hideg februári nap volt és éjjel fél egykor két erősen ittas férfi jött be hozzám a boltba. Óvatosan követtem őket, hogy ne csináljanak semmi hülyeséget. Mentek, nézelődtek, majd végül két 50 faktoros naptejet vettek le a polcról, kifizették és távoztak. Azóta is álmatlanul forgolódom néha éjjelente, hogy vajon mire és miért kellhetett nekik pont ez egy téli éjszaka közepén.

Egy fickó jött hozzám be a boltba, CD-t vásárolni. Valamilyen oknál fogva úgy gondolta, hogy jó ötlet lenne beszélgetésbe elegyednie velem, így elkezdte mesélni, hogy neki az ősei indiánok. Bólogattam, és mondogattam, hogy „persze, haver…rendben, haver”. Nem hagyta abba, ezért másfél óra bólogatás és helyeslés után úgy döntöttem, hogy nekem erre nincs szükségem, levettem a névtáblám és felmondtam a főnökömnek. Azóta szerencsére új, sokkal nyugodtabb és jobb munkahelyen dolgozom.

Egy nő bejött hozzánk, átesett a 200 darab macskakonzervből épített piramison, majd elvett közülük négyet és odament a pénztárhoz fizetni, mintha semmi sem történt volna.