Kutatók megállapították, hogy a Dardanellákon keresztül beáramló hatalmas mennyiségű édesvíz fokozta az Égei-tenger felszíni rétegződését. Ez megakadályozta a függőleges vízkeveredést és gátolta a hideg mélytengeri víztömegek képződését. Ez a folyamat indította el az S1 szapropél réteg kialakulását, amely egy szerves anyagban gazdag, sötét üledékréteg, és a holocén kezdetén jött létre a Földközi-tenger keleti medencéjében.
Következmények az ősi ökoszisztémákra
A függőleges vízkeveredés blokkolása és a hideg fenékvíz utánpótlásának megszűnése súlyos csapást mért a Földközi-tenger keleti részének ökoszisztémájára, ami ökológiai láncreakciót indított el:
- Teljes oxigénhiány a mélyben: A keringés hiánya miatt a felszíni oxigén nem jutott el a fenékrétegekbe, így a mélytengeri medencék halott zónákká váltak.
- A fenéklakó élővilág pusztulása: A puhatestűek, rákfélék, fenéklakó halak és férgek tömegesen pusztultak el vagy szorultak ki, így a tengerfenéki élet szinte teljesen eltűnt.
- Szervesanyag-temető kialakulása: Az oxigénhiány miatt a lehullott plankton és algák nem bomlottak le, hanem konzerválódtak, létrehozva az S1 szapropél réteget.
- Mérgező algavirágzás: Az édesvízzel érkező tápanyagok hatására a felszíni rétegben robbanásszerűen elszaporodott a plankton, ami rendszeres halpusztuláshoz vezetett.
- Táplálékláncok szétszakadása: A sótartalom és a hőmérséklet változása miatt sok halfaj elvándorolt vagy eltűnt. A tengeri madaraknak és a nagyobb ragadozóknak kevesebb táplálék jutott, ami évezredekre átalakította a régió táplálékhálózatát.
A bevett dogmák megcáfolása
Évtizedeken át az a hipotézis dominált, hogy az S1 szapropél kizárólag az afrikai és európai éghajlati változások következménye. Azt hitték, hogy az észak-afrikai folyók, köztük a Nílus bővizű lefolyása, valamint a Földközi-tenger északi részén megnövekedett csapadék csökkentette a tenger sótartalmát. Ezek a tényezők a feltételezés szerint megfosztották oxigéntől a fenékrétegeket, és kedveztek a szerves anyag felhalmozódásának.
Az új adatok azonban teljesen megváltoztatják ezt a képet.
Dimitris Evangelinos, a Barcelonai Egyetem kutatója szerint az afrikai folyók és a helyi csapadék változásai nem magyarázzák meg a múltbeli anomáliákat.
A Fekete-tenger hatalmas édesvízi tározóként működött: a gleccserek olvadása és a csapadék miatt az Égei-tengerbe zúduló édesvíz alapjaiban változtatta meg a tengeri áramlatok irányát.
Kulcs az éghajlati előrejelzéshez
Az események rekonstruálásához a szakemberek az Égei-tenger központi részéről vett üledékmintákat vizsgálták, amelyek az elmúlt 42 000 év környezeti változásait őrizték meg.
A kutatócsoport korszerű laboratóriumi módszerekkel – röntgenfluoreszcenciás és szemcseméret-elemzéssel, valamint stabil és radiogén izotópok geokémiai vizsgálatával – különítette el a fekete-tengeri hatást a többi hidrológiai folyamattól.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy az eredmények kulcsfontosságúak a jövőbeli éghajlati modellezéshez. Annak bemutatása, hogyan képesek a hirtelen édesvíz-impulzusok megzavarni az óceáni keringést, segíti a globális felmelegedés és a sarki jég olvadásának pontosabb előrejelzését.
