Először egy vicces történet a témához:
Egy családban volt két gyerek. Mindketten fiúk, ikrek, de az egyikük igazi optimista volt, vidám, mindent pozitívan látott. A másik a teljes ellentéte: bármit is tettek érte, semmi sem volt neki jó.
A szülők úgy döntöttek, hogy kísérletet fognak végezni. Karácsonyra a mogorva gyereknek egy hatalmas kupac ajándékot tettek a fa alá, mindent, amit csak akart, sőt még annál is többet. Az optimistának pedig egy kis dobozt adtak, amiben – bocsánat – egy kupac lótrágya volt.
Reggel a gyerekek berohantak a nappaliba, és elkezdték kibontani az ajándékokat. A mogorva gyerek azonnal hisztizni kezdett: a tablet nem olyan, a játékkonzolnak kevés a memóriája, a roller nem tetszik, a bicikli nem mountain bike. Az optimista viszont boldogan felkiáltott:
– Hurrá! A szüleim egy élő lovacskát adtak nekem, ami kakilt egyet és elszaladt!
Régen gyakran mondták, hogy a boldogsághoz csak a szerelmünkre van szükség és egy kis kunyhóra, de azért hozzátették, hogy annak legalább két szobásnak kell lennie és kényelmesnek. Ma már a családi paradicsomhoz a kétszobás lakás kevésnek tűnik, az emberek igényei nőttek, és egyre többen vágynak kétszintes, nyolcszáz négyzetméteres házra garázzsal, szaunával, filagóriával, medencével és grillezővel.
Azonban gyakran előfordul, hogy a kétszintes ház megvan, ahogy a kocsi, a medence és a garázs is, de a boldogság és a kényelem mégis hiányzik.
Ha a ház nem adja meg a szükséges komfortérzetet, akkor soha nem leszünk boldogok, tökmindegy, hogy mekkora házunk van!
Meglehet, hogy a szomszédban eközben egy család egy aprócska házban él, ami talán háromszor is kisebb, de boldogok, elégedettek, békében élnek, és a házban boldogság uralkodik.
Meglepő módon a svédek is hasonló helyzetbe kerültek! Történt ugyanis, hogy a svédek hosszú ideig a leggazdagabb skandináv népek közé tartoztak. Szó szerint úszkáltak a pénzben, az ország virágzott. Azonban miután XII. Károly királyuk kapcsolatba került I. Péter orosz cárral, az ország jóléte drasztikusan visszaesett, és a 18-19. században a svédek Európa legszegényebb népévé váltak.
Kénytelenek voltak a lehetőségeikhez mérten élni. Azokban az években, amikor meglehetősen szűkös körülmények között éltek, a svédek kidolgoztak egy sor szabályt arra vonatkozóan, hogyan kell berendezni egy házat, hogy boldogságot hozzon az ott lakóknak.
Ezt a szabályrendszert gyakran „lagom”-nak nevezik, ami a „megfelelő”-t jelenti (azaz amikor a házban csak az van, ami az élethez valóban szükséges). De a svédek lakberendezési stílusa valójában ennél sokkal érdekesebb.
Ma az 5 legérdekesebb dologról szeretnék mesélni ezzel kapcsolatban:
1. Külön fürdőszobák (maximum 2 személy / mosdó).
Mivel a svédeknek általában kis családjaik vannak, és a sokgyermekes családok ritkák, a svédek az otthonukban igyekeznek elkülöníteni a gyerekek és a szülők fürdőszobáit és WC-it. Ha a családban nincsenek gyerekek, akkor gyakran van egy férfi és egy női WC is.
Nem kell várni… amikor sürgős a helyez. Amikor van egy saját kis helyiséged, ahol könnyíthetsz a „lelkeden”, a ház kényelme hirtelen a sokszorosára nő. Ebben a szobában a sarokba dobhatod a zoknit, egyszerűen a padlóra dobhatod a ruháidat, és senki sem fog utánad járkálni és morogni.
Mellesleg a svéd férfiaknak hivatalosan is joguk van a zoknit a sarokba dobni!
Reggel senki sem tart fel senkit. Ha csak egy mosdó van, akkor igyekeznek minél nagyobbra csinálni, és a lakók számának megfelelő mosdóval felszerelni. Mindenkinek megvan a maga mosdóhelye, és ez csodálatos!
2. Az előszobának nemcsak a családtagok holmiját kell tárolnia, hanem pihenőhelynek is kell lennie.
A kampókon mindig ott lógnak a szezonális ruhák, a többi holmi pedig egy nagy szekrényben tárolódik. Mindenkinek megvan a maga polca, és szigorúan nyomon követhető, hogy kinek milye hol van.
Búcsúzkodáskor (vagy a hazatéréskor) nemcsak a magyarok szeretnek leülve cipőt venni, de a svédek is szeretnek. A nagy szekrények mellett a svédek gyakran hosszú padot is elhelyeznek az előszobában, hogy ülve lehessen befűzni a cipőt, vagy várni, amíg a családtagok összegyűlnek. Néha ezen a padon néhány könyv is hever.
3. Ebédlő és harapnivalóhely.
Akárcsak nálunk – a svédeknél is van nappali, esti és akár éjszakai falatozás is. A svéd otthonokban általában van egy nagy étkező és egy hely az egyéni nassoláshoz. Gyakran van itt kávéfőző is. Ez az a hely, ahol gyorsan lehet nassolni anélkül, hogy tányérokat kellene vinni a közös étkezőbe.
Az egyéni étkezés szerepét gyakran a konyhasziget tölti be, amelyet bárszékek vesznek körül. A svédek nagyon szeretik a sört és a halat, különösen a heringet. Este vagy akár éjjel is leülni egy doboz sörrel és egy darab sózott hallal – ez a svédek szent hagyománya.
És még egy dolog: a svédek éppúgy szeretnek éjjel felkelni és betörni a hűtőbe egy doboz joghurtért vagy valami édesért, mint mi, magyarok. Ezért jó, ha van egy ilyen kis nasihely a közelben.
4. Privátszféra a házban (és a telken).
Ez egy nagyon fontos jellemzője a svéd házaknak: a közös terek mellett a házban gyakran van egy kis hely a pihenésre, a kikapcsolódásra, az olvasásra. Olyan békés sarok, ahová be lehet ugrani, leülni egy fotelba és kinézni az ablakon.
Gyakran ezeket a helyeket az ablakok egyikénél alakítják ki, és speciálisan egy nagyon széles ablakpárkányt például, hogy lehessen rajta ülni egy csésze forró puncs vagy gyógynövénytea társaságában.
A svédek egyébként nagyon szeretik a gyengén alkoholos italokat, és nem tartják ezt részegségnek. 18 éves kortól lehet inni, de egy apa és a fia már akkor is leülhet forró puncsot inni együtt, ha a gyerek még csak 14 éves. Gyakran van ilyen helyeken egy kis tévé is, hogy együtt lehessen leülni és megnézni a kedvenc tévéműsort.
Ugyanezt a zónát gyakran a telken is kijelölik. Ez általában egy kis terület a ház mögött, ahová nem látnak be a kíváncsi szomszédok. Ott kis, kényelmes fotelek állnak, takaróval. Le lehet ülni és olvasni egy jó könyvet.
5. Tároló a holmiknak.
Most pedig elárulom nektek a „szörnyű” titkot. Felfigyeltetek már a „skandináv” belső terek minimalizmusára? Mintha senki sem lakna ezekben a helyiségekben.
Pedig néhány év alatt egy család annyi holmival gyarapszik, hogy néha költözéskor azon tűnődik, hogyan fért ez mind be egy garzonba? Ha a családnak van egy vagy több gyereke, akkor a ház fokozatosan annyi holmival zsúfolódik tele, hogy abból már simán lehetne nyitni egy second-hand boltot.
A svédek ezt a problémát nagyon egyszerűen megoldották. A ház mellett, szinte minden svédnek van… egy fészer, ahová lerakják az összes kacatot. Gondosan becsomagolják és tárolják, amíg szükség nem lesz rájuk. Ezért van az otthonukban olyan kevés holmi, és nem azért, mert nincs nekik.
Nem meglepő tehát, hogy a leszármazottak gyakran az 50-es évekből származó, gondosan konzervált ételeket találnak például a nagypapa fészerében, vagy olyan autót, amiről azt sem tudták, hogy létezik. Néha a fészerben műhely is található, vagy egy újabb privát sarok, ahol elbújhat az ember a többiek elől egy itallal a kezében.
Ezek a fő titkai tehát annak, hogy a svédek egy viszonylag kis otthonban, minimális holmikkal körülvéve is maximálisan boldogok és élvezik az életet. Talán érdemes lenne nekünk is példát vennünk róluk.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
