Szinte minden alkalommal, amkor hazajövök egy új országból, megígérem magamnak, hogy ide még biztosan visszatérek. És néha tényleg meg is teszem. 😂 Törökországban már tízszer is jártam, az Egyesült Államokban, Németországban hétszer, Olaszországban, Franciaországban és Thaiföldön háromszor.
De van három olyan ország, amiket az első látogatásom után azonnal fekete listára tettem, mondván, hogy „oké, voltunk már itt, és ennyi elég is volt”.
1. Kuba
Először is, Kuba egy nagyon érdekes ország.
Gyönyörű a természete, lenyűgözőek a strandjai, az óceán színe pedig hihetetlen. A városokban gyönyörű koloniális építészettel találkozhatunk.
A levegőben ritmikus zene lüktet, ami táncra csábít. A helyi hangulat fantasztikus – a fényképezőgépet alig tudtam letenni az egész utazás alatt, rengeteg fotót hoztam haza.
Ugyanakkor a kubai utazás (főleg, ha nem szervezett utazással, hanem egyedül megyünk) tele van buktatókkal és kellemetlen meglepetésekkel.
A gyengén fejlett infrastruktúra, a gyenge szolgáltatások, a régi szállodák és a lepusztult „casa particular”-ok (helyiektől bérelhető házak vagy szobák), a közlekedési nehézségek, az ízetlen ételek (hihetetlennek hangzik, de igaz – én magam sem hittem el, amíg nem jártam Kubában) és a túlzottan magas árak mind a kubai nyaralás realitását tükrözik.
Amikor megérkeztem Havannába, örömmel beszélgettem a helyiekkel, akik a férjemmel és velem is szóba elegyedtek, látszólag ártatlannak tűnő beszélgetéseket kezdeményeztek. Pár nap múlva már tettetnünk kellett, hogy nem beszélünk egyetlen nemzetközi nyelvet sem, mert minden ilyen beszélgetés végül azzal zárult, hogy pénzt kértek, kirándulásra akartak rábeszélni (például, bevittek minket egy étterembe, leültettek, és elmondták, hogy Hemingway is ebben a sarokban szeretett üldögélni), és egyéb hasonló kérésekkel álltak elő.
A 10 napos utazás során annyira belefáradtam a mindennapi kellemetlenségekbe, a nehézségekbe, az állandó átverésveszélybe, hogy örömmel sóhajtottam fel, amikor végre felszálltam a hazafelé tartó repülőre. Egyelőre eszem ágában sincs visszatérni.
2. Monaco
„Minek mennék még egyszer Monacoba?” – jut eszembe gyakran, amikor utazásokat nézegetek és eszembe jut az az ominózus alkalom, amikor ott jártam. Ennyi elég is volt.
Érdekes volt bepillantani a milliomosok európai Mekkájába, látni a helyet, ahol minden évben Forma 1-es pilóták versenyeznek, és elmerülni a Grimaldi-család történelmében. A Hercegi Palota, a Monte-Carlo Kaszinó, a Monte-Carlo Operaház – Monacóban rengeteg a látnivaló, de szerintem ezek a nevezetességek nem érnek fel azzal, amit például a Francia Riviéra kínál.
Nem bántam meg, hogy Monacóban jártam, de soha többé nem mennék el még egyszer.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
