Biztos vagyok benne, hogy minden felnőtt gondolt már arra, milyen fantasztikus lenne, ha soha nem betegednénk meg.
A betegségek nem csupán a pénztárcánkat terhelik meg (a jó gyógyszerek horrorisztikus áron kaphatóak!), de az életünket is egy újabb kihívás elé állítják, amiből egyébként is rengeteg kijut az életünk során.
Ez nem csak a saját rosszullétünkre igaz, de a szeretteinket érintő betegségekre is. Talán csak a gyerekek tudnak pozitívan hozzáállni a betegséghez, hiszen egy kis megfázás, ami nem befolyásolja az általános állapotukat, remek ürügy arra, hogy kihagyjanak egy napot az iskolából és extra adag törődést kapjanak a szüleiktől. De képzeld csak el, léteznek olyan emberek is, akik még soha nem voltak betegek! Hihetetlenül hangzik, ugye?
Pedig valóban léteznek, és nem is egyedülálló tudományos jelenségekről van szó, ahogy sokan gondolnák. Természetesen van bennük valami egyedi: az élettartamuk például jelentősen meghaladja a Föld átlaglakosáét (120-150 évig is élhetnek), és soha nem hallottak olyan szörnyű diagnózisról, mint a rák. Mégsem kergetik őket az őrült tudósok, és nem díszítik az arcukkal a világsajtó címlapjait. Ennek oka, hogy ezek az emberek már nagyon-nagyon régóta élnek a bolygónkon, és valójában nem sokban különböznek a kevésbé „életrevaló” szomszédaiktól. A hunzákról van szó, egy népről, amely nem ismeri a betegségeket.
Tehát Pakisztán északi részén, nem messze az indiai és a kínai határtól, folyik a Hunza folyó, amelynek festői völgyét a tudósok sokszor „a fiatalság oázisának” nevezik.
Nem is ok nélkül, hiszen ebben a völgyben él a hunza nép ((vagy más néven burusó), akik – ellentétben a legközelebbi szomszédaikkal – külsőleg nagyon hasonlítanak az európaiakhoz, és 50-60 éves korukra sem hajlandóak megöregedni. Kiváló fizikai formájukat és szellemi frissességüket az utolsó leheletükig megőrzik, ami lehet, hogy csak 100, 120, vagy akár 150 éves korban fog majd bekövetkezni!
A legenda szerint a hunza nép mai települése a folyóvölgyben Nagy Sándor hadseregének katonái révén alakult ki, akik indiai hadjáratuk során áthaladtak a területen. Azonban az továbbra is rejtély, hogyan tettek szert a hosszú és betegségmentes élet „képességére”. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a nép életmódjának alapjául szolgáló 4 fő szabály ezért a felelős: nem esznek húst, folyamatosan dolgoznak, sokat mozognak, és nem változtatnak az életmódjukon.
Érdekesség, hogy a táplálkozás és az egészséges életmód – bármennyire banálisnak is tűnik – kulcsfontosságú szerepet játszik a hunza nép életében, és valószínűleg közvetlenül befolyásolja az egészségüket. A nyári szezonban a hunzák főként nyers gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, télen pedig aszalt gyümölcsöket, csíráztatott gabonát és juhsajtot. A hunzák a tavaszt „éhes” évszaknak nevezik, mivel a friss gyümölcsök és zöldségek még nem értek be, a téli aszalt gyümölcskészlet pedig már megfogyatkozott.
Ezért a tavaszi hónapokban a hunzák kénytelenek egyfajta rögtönzött diétát követni, és nem fogyasztanak mást, csak aszalt gyümölcsből készült italt, amely segít fenntartani az életerejüket. Ennek a „diétának” a betartása szent szabály minden hunza számára – ez egyfajta 40 napos böjtnek felel meg.
A hunzák rendkívül ritkán fogyasztanak alkoholt és édességet. Sóval is alig fűszereznek, és az élelmiszereket kizárólag a saját földjükön termesztik – a hunzák nem fogadnak el semmilyen külföldi eredetű élelmiszert. A hunzák vagy egyáltalán nem esznek húst, vagy csak nagyon kis mennyiségben fogyasztanak, de ez nem kapcsolódik semmilyen vallási tilalomhoz (a nép fő vallása egyébként az iszlám).
Egyszerűen csak az a helyzet, hogy a Hunza-völgyben olyan kevés a hús, hogy lehetetlen beilleszteni a napi étrendbe. Azonban a nagy ünnepeken, évente egy-két alkalommal a hunzák mégis engedélyeznek maguknak egy kis szárnyashúst. A sertéshúst az iszlám tiltja, a marhahúst pedig a szomszédos Indiával vállalt szolidaritás miatt nem fogyasztják.
A hunzák hosszú és minőségi életének további fontos tényezője az egészséges életmód.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
