Itt minden felnőtté vált férfi ingyen kap egy földterületet, kiváló az orvosi ellátás, és az oktatás is ingyenes. Ráadásul, ami igazán hihetetlen, hogy a fő állami ünnepen elengedik az állampolgárok minden fennálló tartozását.
Az életszínvonal ebben az országban olyan magas, hogy a helyi lakosok nem végeznek alacsonyan képzett munkákat, csak jól fizető állásokat vállalnak.
A víz ára itt magasabb, mint a benziné, és az életszínvonal valóban annyira magas, hogy a helyiek nem vállalnak alacsony képzettséget igénylő munkát, kizárólag a jól fizető állásokat keresik. Az ilyen [alacsonyabb képzettségű] munkák elvégzésére külföldi vendégmunkásokat alkalmaznak.
De ez még nem minden előny! Ebben az egyedülálló országban évente 350 napon süt a Nap, az óceán vize mindig meleg, a strandok homokosak és tiszták, a sivatagokban gyönyörű oázisok, a hegyekben pedig lenyűgöző szurdokok találhatók.
Az éghajlat is különleges – az éghajlati és természeti övezetek különleges kombinációja teszi összességében egyedülállóvá.
Az ország neve Omán, hivatalosan pedig Ománi Szultanátus (az „arab Svájc”, és a „Keleti tündérmese” jelzőkkel is illetik). Sokan úgy gondolják, hogy ez az ország a bolygónk egyik legbiztonságosabb pontja.
Alig ötven évvel ezelőtt ez az Arab-félszigeten fekvő ország a világ legszegényebb és legelmaradottabb országainak felsorolásában szerepelt. Ománban abszolút monarchia van, ami, mint láthatjuk, egyáltalán nem rossz dolog.
A szultán korlátlan hatalommal bír. Ő irányítja az államot, vezeti a kormányt, betölti a külügyminiszteri és a védelmi miniszteri posztokat, és ő a fegyveres erők főparancsnoka is. Külső személy soha, semmilyen körülmények között nem lehet szultán – a pozíció öröklődik.
Történelmi áttekintés
Ma Omán területe valamivel több mint 309 000 négyzetkilométer, ami nagyjából Norvégia, Lengyelország és Olaszország területével vetekszik, lakossága viszont alig több mint 4 millió fő. Körülbelül ennyien élnek Kuvaitban és Horvátországban is.
Úgy vélik, hogy az ókorban ezen a vidéken keresztül vezetett az emberek fő migrációs útvonala Afrikából Ázsiába (dél és délkelet felé). Az első telepesek ezen a területen már több ezer évvel ezelőtt megjelentek.
Története során Omán a Perzsa Birodalom és az Arab Kalifátus része is volt. A középkorban a mai állam bizonyos területei portugál gyarmatok voltak. A tizenkilencedik század végére a terület szinte egésze a Brit Birodalom protektorátusa lett.
Szaíd bin Taimur
Gyakorlatilag az előző század közepéig Omán fejlődése „befagyott” állapotban volt. 1938 és 1970 között Said bin Taimur irányította az országot. Az állam a Közel-Kelet legfejletlenebb országai közé tartozott.
Az 1960-as évekig feudális rendszer uralkodott, sőt rabszolgák is voltak. Maguk a helyiek nem hasonlítottak a többi arab ország polgáraira. Inkább az afrikaiakra emlékeztettek.
Szinte egyáltalán nem voltak iskolák. A múlt század 70-es éveiben mindössze három iskola működött az egész országban. A kórházak helyzete még rosszabb volt – mindössze egyetlen, tizenkét ágyas egészségügyi intézmény állt rendelkezésre. A közlekedési infrastruktúra sem volt jobb: nemzetközi repülőtér és tengeri kikötő sem létezett.
A szultán rendíthetetlenül konzervatív volt, és mindenben akadályozta a reformokat és az ország fejlődését. Ennek következtében Omán gazdasága a tizenkilencedik század szintjén ragadt.
Kábúsz bin Szaíd szultán és a csodálatos átalakulások
1970-ben gyökeres változások következtek be. Szaíd bin Taimur egyetlen fia, Kábúsz bin Szaíd lett az ország vezetője. Az új uralkodó egy palotaforradalom eredményeként került hatalomra, amely a britek támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg.
1970-től 2020-ig (haláláig) Kábúsz bin Szaíd állt az állam élén. Sikerült magasabb szintre emelnie az országot és kivirágoztatnia. Az új szultán kiváló oktatásban részesült Nagy-Britanniában. 1962-ben diplomázott a Királyi Katonai Akadémián, majd ezt követően néhány évig a brit szárazföldi hadseregben szolgált.
Miután átvette az állam vezetését, Kábúsz szinte azonnal reformokba kezdett. Fontos megjegyezni, hogy ez egy rendkívül összetett folyamat volt. Első lépésként felszámolta a rabszolgaságot, megszervezte a média létrehozását, és megkezdte az autópályák és utak építését.
1964-ben olajat fedeztek fel az országban. Miután Kábúsz az állam élére került, az olajeladásból származó bevételeket Omán állampolgárainak szociális jólétére fordították. A tengeri kikötő és a nemzetközi repülőtér építése 1973-ban fejeződött be. A reformok végrehajtása során brit tanácsadók is segítették a szultánt.
Uralkodása alatt több mint ötszáz iskola és több száz egészségügyi intézmény nyílt meg. Az oktatás és az egészségügy teljes mértékben ingyenessé vált. Az ország minden polgára lakásvásárlási kölcsönt kaphat.
Ráadásul nem kell banki kamatot fizetni, ezt az állam intézi. Amennyiben egy felnőttkorú állampolgár nem engedheti meg magának, hogy lakást vásároljon, a kormány teljesen ingyen ad neki egy földterületet.
A szegényebb, ritkán lakott régiókban egész falvakat építettek, amelyeket minden szükséges kényelmi eszközzel felszereltek. Ha a mi településeinkhez hasonlítjuk, akkor ilyenekben általában a középosztályhoz tartozók élnek. Mindezeknek az átalakulásoknak és változásoknak köszönhetően az egy főre jutó GDP az 1970-es évektől drasztikusan megváltozott: 300 dollárról 20 000 dollárra emelkedett.
Az országban a turizmus is virágzik. Minden évben egyre több skandináv, dubaji lakos és más egyéb országok állampolgárai keresik fel ezt a helyet nyaralás céljából.
Érdekesség
Bár Omán egy arab állam, de ez nem akadályozta meg a nők fejlődését és a férfiakkal való egyenjogúságukat. Teljes joguk van részt venni a választásokon, földet birtokolni, nagykövetként és miniszterként dolgozni. Az állami alkalmazottak körülbelül ötven százaléka nő.
Mi a véleményed erről az országról? Mondd el a gondolataidat hozzászólásban!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
