-
1 Amikor megszületünk, mindannyian ugyanolyan ártatlan, a világ dolgaira nyitott szívvel látunk napvilágot. A szívünk ilyenkor nagyobb, mint mi magunk.
-
2 De az évek haladtával csökkenni kezd a mérete, mivel egyre kevésbé bízunk az emberekben.
-
3 Aztán eljön az idő, amikor találkozunk valakivel, akire vakon rábízzuk a szívünket.
-
4 Sajnos megesik, hogy ez a személy nem értékeli az ajándékunk.
-
5 A törött szívű ember pedig mindenre képes, hogy betömje kicsit a mellkasában keletkezett űrt.
-
6 Mindig jön azonban valaki, aki mellett úgy érezzük, hogy végre újra van okunk bízni az emberekben.
-
7 Meglehet persze, hogy nem mindenben értünk egyet, de kitartással és kölcsönös odaadással bármilyen probléma leküzdhető.
-
8 Ez a személy olykor megbánt és magunkra hagy bennünket.
-
9 De csak egy kis időre, hogy miután mindketten lenyugodtunk, még több szeretettel telve, kapcsolatunkat megerősítve folytathassuk a közös életünket.
Mindig van kockázat...de hidd el, megéri!
Mindannyiunknak törték már össze a szívét legalább egyszer életünkben. Ez az időszak piszkosul nehéz tud lenni, de nincs mese: fel kell tápászkodnunk a padlóról és újult erővel, még több határozottsággal belevágnunk az élet dolgaiba.
HIRDETÉS
Ha Te is jártál már hasonló cipőben, akkor valószínűleg könnyedén magadra ismersz majd a most következő rövid képregényből.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
2 hozzászólás