16 ember, akinek egy hidegzuhany is jobban esett volna, mint az anyakönyvi hivatalban tett látogatás

Az emberek találkoznak, egymásba szeretnek, majd összeházasodnak. Sajnos azonban ez még önmagában nem mindig garantálja a happy endet, a házasságok közel fele ugyanis előbb vagy utóbb válással végződik. A válási eljárás közben pedig számtalan drámai pillanat történik az egykor fülig szerelmes felek között, akik akkora általában ki nem állhatják már egymást.

A Liked.hu-nál mindig élvezettel olvassuk az internetezők történeteit, és nem volt ez másképp most sem, amikor arról meséltek, hogy miként zajlott a válás a saját vagy közeli ismerőseik korábbi házasságaiban.

• Az első férjem a szüleivel együtt érkezett az anyakönyvi hivatalba. A szülők valószínűleg attól tartottak, hogy esetleg meggondolja magát. Így vagy úgy, a volt férjem az edényektől kezdve a teáscsészékig mindent felosztott: a kék díszítésűeket ő kapta, a rózsaszínek nekem jutottak. Általában csendben tűröm a dolgokat, de nehezemre esett higgadtnak maradni, mikor rám fogta, hogy elvittem minden bútort és egy félig üres lakásban kell laknia, mikor nem volt hajlandó kiköltözni a közös lakásunkból és még az útlevelemet is csak a lakáskulcsért cserébe adta nekem vissza. Szerencsére nem szültem neki gyereket.
• A szomszédom elvált. Látom, hogy pakolják a cuccokat, ezért felhívtam őt, de mondta, hogy minden oké, a volt felesége költözik és elvisz ezt-azt a lakásból. Este, amikor hazaért, bekopogott, és szólt, hogy ragadjak zseblámpát. Mint kiderült, a nő mindent elvitt, a konyhaszekrénytől kezdve a lámpákon és égőkön át a kapcsolókig és a konnektorokig. A WC-deszkát sem hagyta hátra. A lakás részben parkettázva volt, és a nő még azt is felszedette. Mi motiválja az ilyen embereket? Nem értem.

• Az egyik barátnőm volt férje mindent elvitt, még a szögeket is, amiket a falba kalapált. Érdekes módon a közös lányuk ennek ellenére a feleségével maradt, hozzá nem ragaszkodott annyira.
• Apám és anyám 24 éve elváltak. Apám azóta már kétszer volt házas, anyám soha nem talált senkit. Apám szerette felhívni anyámat és mindenféle vicces történeteket mesélni vagy panaszkodni a munkáról, ezért rövid időn belül teljesen megszakadt közöttük a kapcsolat, utoljára pár éve az esküvőmön látták egymást, de nem kommunikálnak egymással.
• A volt férjem elpanaszolta az anyjának, hogy nem főztem semmit, és ezért kellett elválnunk. Az én története: 3 évig tényleg nem főztem. Eleinte azért, mert az egyik városból a másikba kellett szaladgálnom, az agyvérzéssel kórházban fekvő anyámhoz és kimerült voltam. Utána 12 órás műszakokban dolgoztam, és az egy órás hazaút után azt mondtam, hogy túl fáradt vagyok a főzéshez. Szóval, ha ez rossz, akkor igen, ilyen szörnyeteg voltam.
• „A válás után nem akart osztozkodni az ingatlanon, viszont mindent elvitt magával. Az egész házasságból csak ez a fésű és ez az olló maradt. Néha arra gondolok, hogy talán jobb lenne eldobnom őket, hogy egyáltalán semmi se juttassa eszembe.”

• Az egyik ismerősöm apja visszajárt megdézsmálni a hűtőt, amikor elvált a feleségétől. Bár hivatalosan ekkor még nem váltak el, szóval joga volt belépni a házba, így a férfi mindig bement reggel, és megette a hűtőből az ételt, amit a felesége a munkába csomagolt magának.
• A volt férjem 3 hónappal a válásunk után ismét megházasodott. 3 nappal később beállított hozzám, hogy elmondja, csak azért vette feleségül azt a nőt, hogy engem megbántson. Hat hónap múlva megint elváltak. Gondolom ezt is a kedvemért.

• Elköltöztem a férjemtől. Közös megegyezéssel elvittem mindent, amire szükségem volt. Egy idő után azonban elkezdett dolgokat hozni hozzám, azzal a címszóval, hogy „szükségem lehet rá”. A kidobásra váró szemetét, régi műszaki cikkeit vagy veszélyes hulladékait is elkezdte az ajtóm elé hordani, hogy „hátha én még hasznát veszem” majd nekik.

• Elváltam a férjemtől, de nem osztozkodtam a házon. Azt hitte, hogy az ő háza is, miközben reggel 6-kor keltem és késő estig dolgoztam még hétvégén is, hogy gyorsan vissza tudjuk fizetni a hitelt. Eszem ágában sem volt megosztani a házat, ezért, amikor kidobtam, beköltözött a nagymamám volt lakásába, ami akkor maradt rám, amikor a nagymamám elhunyt. Amikor már újra elkezdtem ismerkedni, a volt férjem elkezdett hozzánk járni, állítólag a gyerekekhez, akik persze kinyitották neki az ajtót, pedig nem is foglalkozott velük, csak megpróbálta elűzni az új barátomat.
• Az egyik rokonom elvált a feleségétől. A nő először az anyjához költözött, majd úgy döntöttek, hogy megpróbálják megjavítani a kapcsolatukat. 2 hónap alatt a nő új mosógépet, hűtőszekrényt, autót és rengeteg ékszert vett, mindezt a férje kezességével, hitelre. Az újév előtt pár nappal a nő szó nélkül lelépett, a rokonomnak pedig nem maradt, csak egy rakás hitelszerződés, amit még hosszú évekig kellett fizetnie.

• Elmentem, hogy magammal vigyem az egyéves kislányomat, aki a legfontosabb nekem ezen a világon. Tervben volt, hogy később visszamegyek még pár cuccért, például az ékszereimért, de a volt férjem egy egész műsort adott elő, hogy kirabolták a lakását. Még a rendőrséggel is jegyzőkönyvet vetetett fel. Sem én, sem a nyomozó nem hitt a lopásban, ezért azt tanácsolta, hogy keressem fel a közeli zálogházakat, de nem foglalkoztam vele. Csak szerettem volna elfelejteni a volt férjemet és kitörölni az életemből, még ha ezért drága árat is kell fizetnem.
• A válás után beállított hozzám az anyósom, és megkért, hogy adjam vissza a fia nálam maradt cipőjét. Lementem a pincébe és felhoztam egy táskát, tele lyukas cipőkkel és szakadt szandállal. A padlóra dobtam a „kincseket”, mire az idős asszony elkezdte átkutatni őket. Mikor látta, hogy semmi értékes sincs, megkért, hogy adjam vissza a fia öltönyét, amit az esküvőnkön hordott. Közöltem vele, hogy már kidobtam és valószínűleg útban van a szeméttelepre, mire a nő bosszúsan felállt, és a szakadt cipőkkel a kezében, duzzogva lelépett. Azóta sem láttam őket sem én, se a családom, és nagyon hálás vagyok ezért.

• A volt férjem betegesen szűkmarkú volt. Fél órán keresztül vitatkozott velem arról, hogy ki vegye ma a kenyeret: én vagy ő. Ő nem volt hajlandó két nap egymás után kenyeret venni, mert házasok vagyunk, és fele-fele arányban kell fizetnünk mindent. A valódi ok persze az volt, hogy nem dolgozott és alig volt pénze. Elváltunk persze, aztán minden megváltozott. Hirtelen új kanapét, csillárt, és étkészletet vett a házba. Persze csak színjáték volt, utána egy teát sem tudott magának venni.
• Az exem 4 éve nem hívta a fiunkat. Nemrég írtam neki egy üzenetet, mert késett a tartásdíjjal, és ha már úgy alakult, megkérdeztem, hogy miért nem ad 4 éve ajándékot a gyerekünk születésnapjára vagy legalább hívja fel őt néha. A válasz így szólt: „A fiam sem hívott fel engem a születésnapomon.” A gyermek most 8 éves.