- Jó lesz ez, építek neked egy olyan kerítést, ami egy életen át kitart!
- Próbáld újra!
A szovjet időkben volt egy aranyszabály, amit szinte mindig követtek: sosem elég a vasbetonból. Ez a szabály mindig a szemem előtt lebeg, elég csak a szomszéd házra néznem, ami 80 cm vastag falú öntöttvasbetonból készült.
Csak a ház váza 320 tonnát nyom. Ha valaha atombomba érné a házat, semmi sem történne, még csak meg sem tudná repeszteni.
Ez a szabály egyébként nem csak a házakra vonatkozik, hanem minden másra is, például üvegházakra vagy kerítésekre is. Például az én profilcsőből és trapézlemezből készült kerítésem 60 cm mély és 40 cm széles alapra épült. Ne kérdezd, hogy történt! Az apósom építette, egyszerűen csak annyit mondott:
Eltelt 12 év, a trapézlemez itt-ott alaposan elrozsdásodott, az oszlopok sincsenek a legjobb formában, és a beton alap is kezdett lassan tönkremenni. És azt hiszem, hogy az apósom által tervezett 2112-ig, minden monumentalitása és a belé ölt pénzmennyiség ellenére, fizikailag nem fogja kibírni. Bár még 20 évig biztosan kitart.
Vannak azonban olyan országok, amelyeknek sokkal kevésbé van szerencséjük az éghajlattal és a talajjal. Ennek ellenére egyáltalán nem problémáznak a kerítéseikkel: gyorsan, könnyen, praktikusan és beton felhasználása nélkül építik őket!
Nem csak hogy nem öntenek betont a tartóoszlopok alá, hanem egyáltalán nem használnak betont. Hogy miért csinálják ezt, és mi értelme van, arról fogunk ma beszélgetni.
Ahogy már sejthetted, ma Kanadáról lesz szó. Északi ország, az éghajlat messze nem Nizza, sőt még csak nem is Észak-Magyarország. Kanadában, az északi részén, olyan szelek és fagyok vannak, hogy a helyiek hetekig nem mozdulnak ki otthonról, csak ritkán mennek el a boltba, hogy például egyszerre egy tucat láda sört vegyenek.
Mivel pedig ott majdnem annyi hó és szél van, mint Szibériában, egy masszív kerítésre mindennél nagyobb szükség van. Kerítés nélkül a házat betemetheti a hó, és a boltból sörrel hazatérve akár órákig is tarthat a kiásás.
Az igazat megvallva, ott elég unalmas kerítéseket építenek: a földbe ásott tartóoszlopokhoz deszkákat szegeznek. Két-három évente lefestenek mindent. Néha a deszkák helyett egyszerű drótkerítést használnak. De az igazán érdekes dolog ebben, hogy a felállítás után egyik kerítés sem igényel semmilyen figyelmet.
És tudod, miért?
Azért, mert az oszlopok alapját egyáltalán nem betonozzák le!
Mindennek a fagy okozta talajmozgás az oka. Kanadában olyan hidegek vannak, hogy a talaj akár 2,2 méter mélyen is megfagyhat. Magad is értheted, hogy a fagyási mélység alá fúrni, például 2,7 méterre, csak azért, hogy aztán egy 1,8 méteres kerítést építs rá, nem a legjobb ötlet.
Ha kevesebbre fúrsz, és lebetonozod, akkor a föld már az első tavasszal kiköpi magából a félresikerült kerítést, és azt mondja:
A helyiek elkezdtek gondolkodni, hogyan lehetne sekélyen fúrni és kevesebb anyagot felhasználni úgy, hogy a föld ne köpje ki a kerítéseket minden tavasszal.
Gondolkodtak, és kitaláltak egy nagyon érdekes megoldást.
A helyiek 1,7 méter mélyre fúrták a földet az oszlopok alá, ami majdnem fele annyi, mint amennyi a betonozás esetén szükséges lenne. A beton helyett azonban egy nagyon érdekes, hajlított drótból és betonacélból készült szerkezetet helyeznek a lyukakba.
Az aljára 20 centiméternyi homokot szórnak, majd behelyezik ezt a szerkezetet. A közepébe állítják a tartóoszlopot vagy profilcsövet, és az egész lyukat feltöltik homokkal, amit vízzel locsolnak, és erősen tömörítenek.
Csak a hajlított fémből készült felső gyűrű marad üresen. Ebbe a gyűrűbe kavicsot töltenek, ami megakadályozza, hogy az oszlop a szél nyomására oldalra dőljön, vagy akár teljesen felboruljon.
Mint látható, a megoldás meglepően egyszerű, de nem engedi, hogy a fagy okozta talajmozgás (és egyéb időjárási tényezők hatása) kinyomja a kerítést a földből.
A munka-, idő- és anyagráfordítás lényegében minimális. Nincs szükség a betonozással járó nedves folyamatokra. Mit gondolsz, nálunk Magyarországon működne ez a megoldás?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK