A gyermekek 14 kérdése, ami komolyan összezavarta a gondoskodó szülőket

A gyerekeim ma megkérdezték, hogy mivel játszottam az iPadomon, amikor gyerek voltam. Elmeséltem nekik, hogy én akkoriban azzal szórakoztam, hogy összeragasztottam az ujjamat a papírragasztóval, majd szétfeszítettem.

A lányom megkérdezte, hogy milyen a házasság, én pedig bólintottam, majd azt feleltem, hogy igen, ez nagyon jól hangzik. Aztán megkérdezte, hogy figyelek-e rá egyáltalán.

A 4 éves lányom ma megkérdezte tőlem, hogy „Mi értelme a fiúknak? Mindig csak játszanak”, és még mindig dolgozom a válaszomon.

A 6 éves lányom ma megkérdezte, hogyan születnek a kisbabák.

Elmondtam neki az igazat.

Amíg ültem és sütkéreztem a büszkeségemben, hogy milyen őszinte anya vagyok, ő csak bámult, mintha azt mondta volna a szemével, hogy „Hmm. Erre nem számítottam. Ez nagyon furcsa.” de aztán megszólalt:

„És téged néztek az orvosok, miközben ezt csinálod?”

Hazudnom kellett volna.

A hároméves gyermekem megkérdezte, hogy „a mennybe kerül-e” a nemrég kiesett foga. Ezek azok az értékes pillanatok, amik miatt megéri felnőttnek lenni, mivel emlékeztettem rá, hogy mivel a múlt hónapban megharapott, ezért az ilyen rossz fogak aligha juthatnak fel a mennybe.

A 6 éves fiam ma megkérdezte, hogy emlékszem-e Mezopotámiára, mire én: „Persze, tanultam róla az iskolában.” Csalódott volt, majd azt mondta: „Nem, apa! Úgy értem, hogy emlékszel-e még rá?” – mintha csak éltem volna akkor, mint mondjuk a 90-es években. Mondtam neki, hogy nem, hiszen akkor még nem éltem. Erre forgatni kezdte a szemét, mert azt hitte, viccelek, majd így szólt: „Persze.”

A 3 éves lányom megkérdezte, hogy leborotválhatja-e az ablakot, és beletelt néhány percbe, míg rájöttem, hogy a vízlehúzót akarja rajta használni.

A 6 éves fiam ma megkérdezte, hogy az én autóm miért nem megy olyan gyorsan, mint apáé.

Ma felhívtak az iskolából, hogy tudassák velem, a 8 éves fiam kölcsönkérte az igazgató mobiltelefonját, hogy telefonbetyárkodjon egyet egy ismeretlen számmal.

A lányom ma megkérdezte, hogy miért mondjuk azt, hogy "tedd le" a telefont, és most annyira régimódinak érzem magam.

Az 5 éves gyermekem ma megkérdezte a 4 évest, hogy eljött-e már a verekedésük ideje vagy sem.

A 4 éves megnézte a naptárt, majd így szólt: „Nem, még nem.”

Nos, legalább jólszervezettek.

A 6 éves gyermekem épp most kért segítséget, hogy találjak neki egy rejtekhelyet a karácsonyi ajándékomnak, hogy elrejthesse előlem. Ha esetleg kíváncsi voltál rá, hogy mennyire képtelenek bármire maguktól a gyerekek.

Tegnap este a 3 éves gyermekem megkérdezte: „Azért megy le itt a nap, hogy máshol is tudják használni az emberek?” Azt hiszem, készen áll a Harvardra.

A lányom megkérdezte, hogy miért zárják be a parkokat éjszakára. Azt feleltem neki, hogy így akarják megakadályozni a tinédzsereket abban, hogy rossz döntéseket hozzanak. Erre azt felelte: „Mint például a szemetelés?”