16 anyuka őszintén mesélt arról, hogyan változott meg az életük 180 fokkal a szülés után

Egy kisbaba érkezése gyökeresen megváltoztathatja az ember életét. Néha ez csak az alvás és a szabadidő korlátozását jelenti. Máskor viszont ez a jeles esemény megváltoztatja a véleményünket a szeretteinkről, sőt, akár még önmagunkról is.

A lényeg, hogy ne csüggedjünk, hanem vonjunk le tanulságokat és próbáljunk meg mindent rendbe hozni. Néha az is jót tud tenni, ha a személyes történeteinket őszintén megosztjuk másokkal. A most következő anyukák is ezt tették.

• A második terhességemre régóta vártunk, majdnem 7 évig nem sikerült teherbe esnem. A közérzetem kiváló volt, az étvágyam is, ettem kettőnk helyett. A terhesség végére több mint 30 kilogrammot híztam. De ez nem zavart. Amíg észre nem vettem, hogy a férjem mintha elkerülne. Mintha ott lenne mellettem, de idegenként.
  Kérdezgetni kezdtem, hogy mi történt, nem jelent-e meg egy másik nő, amíg én az anyasággal vagyok elfoglalva. Eleinte nem akart semmit mondani, de aztán megszólalt. Azt mondta, hogy nézzek már magamra a tükörben, hogy kire hasonlítok – elhíztam, nem figyelek magamra, egy kövér anyuka lettem. Egész éjjel sírtam, és nem tudom, mit csináljak. Mintha ez olyan egyszerű lenne – két gyereket kihordani, megszülni, szoptatni, éjszakákat nem aludni. És a hála helyett – csak panaszt kapok a megváltozott alakomra és a koszos hajamra. © fineburgee / VK

• A férjek gyakran panaszkodnak, hogy a feleségeik igénytelenné válnak, az enyém pedig fordítva. A férjemmel mindketten akartunk gyereket, de nem sikerült. 3 év után végre itthon vagyok gyesen. Külsőleg nem változtam, de állandóan piszkál. Kinek festem magam reggel? Sehova nem megyek, csak sétálni. Miért kellene hozzá magas sarkú cipő, hogyan fogok így babakocsit tolni? A körmök – veszélyesek a gyerekre, a hajat nem szabad festeni, amíg szoptatok, a parfümre pedig allergiás lehet – mondj.
  Már hisztirohamokat kapok néha, elegem van abból, hogy 3 hetente kiabálva kell körmöshöz mennem, vagy egy bolt közepén veszekedni. Igen, értem, a férjemnek pont egy „tipikus anyuka” típus kellene. A külsőmre fordított kiadások szerinte mindig feleslegesek. A legfontosabb neki, hogy ne menjek el a gyerektől egy percre sem, azt pedig, hogy közben én hogyan nézek ki vagy érzem magam, azt magasról leszarja. © fezwrithing / Ideer

• A gyerek születése szó szerint mindent megváltoztat az életed minden területén. Annyira, hogy nekem sok időbe telt, mire rájöttem, hogy alapvetően én még mindig ugyanaz az ember vagyok, aki voltam. Rendbe kellett tennem az önértékelésemet. Fogalmam sem volt, hogy korábban mennyi szabadidőm volt, amíg nem szültem. Ezenkívül nagyon sokáig egyáltalán nem éreztem magam embernek. Egy ideig úgy éreztem, hogy az életem gyakorlatilag abban a pillanatban véget ért, amikor megszületett, és most már csak egy játékos vagyok az ő életében. © Kenziecocktail / Reddit

• Nemrégiben lett saját fitneszedzőm! Korábban egyáltalán nem sportoltam, sőt, bevallom, még a házból kilépni is lusta voltam, mondjuk pl. bevásárolni. Aztán a férjemet és engem is elárasztott a jó hírek hulláma – babát várunk, és később megtudtuk, hogy nem is egyet, hanem kettőt! Most ők lettek a személyes fitneszedzőim. Korán kelni, etetni, majd lemenni a babakocsival a nyolcadik emeletről, sétálni, visszamenni. És ezt így minden nap. Az alakom még sosem volt ennyire jó! © Mamdarinka / VK

• Néha megőrülök a gyerekemtől. Rengeteg energiája van, állandóan mászik valahova, bedugna valamit a konnektorba és mindent a szájába vesz. Olvastam, hogy ez egy olyan korszak, amikor a gyerekek felfedezik a világot. Jó lenne, ha most már lassacskán könnyebb lenne, mert a fáradtságtól és a tehetetlenségtől minden este hisztizem. Tegnap 10 percre magára hagytam. A kis fickónak sikerült kihúznia a szemetesvödröt, felborítani és kiönteni mindent a padlóra. Amikor rajtakaptam, banánhéjjal a fején ült. © shannon / VK

• A terhesség alatt nem volt semmilyen különösebb kattanásom, talán azért, mert az utolsó pillanatig dolgoztam, és a szellemi munka nem enged ellazulni. De a szülés nagyon megviselt. Három nappal a császármetszés után megnéztem a varrást a hasamon, borzalmas volt. Úgy gondoltam, hogy ilyen marad. Hogy sírtam! © radicallaveer / VK

Még nincs vége, a történetek a hirdetés alatti gombbal folytatódnak!