18 brutális kínzási technika a múltból, avagy az emberiség sötét titkai

Ebbe a dézsaszerű kádba annyi vizet öntöttek, hogy a kínozni kívánt személy felsőteste kilátszódjon. A kilátszódó testrészt bekenték vastagon mézzel, illetve tejjel. Ez eddig még nem is lenne borzalmas, azonban ezeknek az embereknek napokat kellett tölteni ebben a kádban, amelybe előbb-utóbb beleengedték a vizeletüket és az ürüléküket is. Erre később megjelentek a legyek, amelyek beköpték az embereket, így szépen lassan elevenen falták fel azokat a férgek.

Ez a bika szobor vasból készült, és belül üreges volt. Pont akkora méretű volt, hogy egy felnőtt személy kényelmesen beleférjen. Miután belerakták az embert, a szobor alatt tüzet gyújtottak – és tulajdonképpen megsütötték benne az embert. Érdekesség, hogy direkt csináltak a bikának egy szájat, amelyet úgy alakítottak ki, hogy eltorzítsa a bennlévő ember kiáltását, így furcsa ,,szörny hangon” szólt a szobor, miközben gyomrában épp egy ember sült. A Bika szobor feltalálóját egyébként a találmánya gyomrában kínozták halálra. Micsoda irónia.

A karóbahúzást többnyire úgy hajtották végre, hogy lassú, nagy szenvedéssel járó halált okozzon, az alkalmazott módszertől függően a halálraítélt 2-3, de akár 6-8 napig is élhetett utána.

A karóbahúzás során egy kihegyezett lezsírozott karót vezettek a kivégzendő személy testébe, többnyire a végbélbe vagy női áldozatok esetében a hüvelybe. A kivégzőkarót a gerincoszlop mellett vezették el, lehetőleg úgy, hogy a létfontosságú belső szerveket ne sértse meg. A karót a nyak és lapocka között vezették ki a testből, majd a karót a ráhúzott emberrel együtt felállították. A nagy karóba húzó egyébként Drakula gróf volt, egyes becslések szerint 20 ezer emberrel végzett így, miközben a haláltusájukat nézte étkezés közben.

Egy olyan speciálisan kialakított villáról van szó, amelynek mindkét végén kihegyezett él volt. Ennek az volt a lényege, hogy a kínzott személy nem alhatott el, mert ha ez megtörtént, akkor a villa átszúrta a mellkasát, vagy a torkát, de az is lehet, hogy egyszerre a kettőt.

Ez az eszköz az eretnek villához hasonlóan szintén arra szolgált, hogy miközben a viselője egész nap a nyakán hordja, ne tudjon tőle aludni. Ez veszélyesebb volt az eretnek villától, mert ha a kínzott elaludt, akár a nyaki artériáját is átszúrhatta valamelyik a tüske.

A történelem talán leghíresebb kínzó és kivégző eszköze. Lényege az volt, hogy az embert a lábánál és csuklójánál fogva rögzítették a keresztfára.

Hogy miként, arról sok vita van: ha ugyanis szögelték, akkor az ember szépen lassan kivérzett, míg ha ennél humánusabb módon rögzítették is esetleg, ebben a testhelyzetben akkor is pár órán belül beállt a tüdő ödéma. A tüdő megtelt vízzel és a kínzott megfulladt.

Az áruló embereknél alkalmazták ezt az eszközt. A kínozni kívánt ember kötelekkel volt felfüggesztve, és ezek segítségével engedték rá a fenekét egy hihetetlenül éles piramisra. Így az ember saját súlya, illetve amiatt, hogy kötéllel össze vissza rángatták, végül szinte teljesen szétszakadt az áldozat.

A képen látható szekrénybe zárták be a kínzásra ítélt személyt. Állva kellett maradnia ahhoz, hogy ne sérüljön meg jobban – ellenkező esetben több irányból is szétvágták az enyhén tompa tüskék.

Azért használtak tompább tüskéket, hogy az ember ne halhasson meg túl hamar.

A guillotine-ként is ismert nyaktiló a francia forradalom jelképévé vált lefejező gépezet. Sokat nem kell mesélni róla, hiszen mindenki ismeri, ám azt az érdekességet mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy 1977-ben, a Csillagok háborúja IV. részének megjelenésekor Franciaországban még közkedvelt kivégzési eszköz volt.

A kínozni kívánt személyeket a képen láthatóhoz hasonló vas ketrecbe zárták, mely olykor annyira szoros volt, hogy mozdulni sem bírt. Az embert ezután kiakasztották valahova a szabadba, majd szépen lassan hagyták, hogy a madarak darabjaikra tépték őket.