15 megtörtént esemény a múltból, ami első hallásra teljesen lehetetlennek tűnik. Aztán kiderül, hogy mégis igaz

Az 1880-as években Dél-Afrikában élt egy állomásmunkás, James, aki a saját páviánjával, Jack-kel együtt dolgozott. A férfi mindkét lába amputált volt, ezért megtanította a páviánnak, hogyan segítsen neki az állomás körüli munkákban. Az állat kezelte a vasúti váltókat, tisztította a peront, stb.

Egy nap az utasok panaszkodni kezdtek, hogy egy majom dolgozik az állomáson, és a vasút társaság kivizsgálta az ügyet, de mivel a pávián meggyőzte őket a munkához szükséges kompetenciájáról, ezért hivatalosan is felbérelték őt. Az állat napi 20 cent fizetést is kapott, 9 éves vasúti munkája során pedig soha, egyetlen hibát sem vétett.

A 11. században egy tudós jegyzeteket írt, melyekben a orvosi gyógyszerek előállításával és használatával foglalkozott. Néhány évszázaddal később a tudományos munkáinak fordításakor abszurd hiba történt, ami azt eredményezte, hogy az emberek azt hitték, a múmiák gyógyító tulajdonságokkal bírnak. Ennek köszönhetően a 15. századi Egyiptomban virágzó üzletággá nőtte ki magát a múmiakereskedelem.

Az európaiak hatalmas mennyiségben importálták őket, hogy gyógyszereket és festéket készítsenek belőlük, és csak a 20. század elején derült ki, hogy nincs semmilyen gyógyító hatásuk a múmiáknak, csak egy fatális hiba történt a fordításkor.

2001-ben a német, Halberstadt egyik templomában kezdték el játszani a világ leghosszabb zeneművét. A St.Burchard templomban John Cage egyik zenéjét kezdték el játszani, mely alapból csak 20 percig tart, de a zeneszerzők lelassították, és úgy elnyújtották, hogy 639 év hosszú lett. A zenészek műszakokban adják elő, és folyamatosan váltják egymást. A világ leghosszabb koncertje tehát most is tart, és 2640-ben fog befejeződni teljesen.

1945-ben Onoda Hiroo japán hadnagy, aki a fülöp-szigeteki dzsungelben harcolt, egy szórólapon látta meg, hogy véget ért a második világháború. Onoda ezt az ellenséges erők propagandájának tartotta, és három katonájával együtt folytatta az Egyesült Államok elleni küzdelmet.

Ezt követően két katonája hazatért, az egyiket pedig megölték, Onoda viszont további 30 évig a dzsungelben maradt. 1974-ben aztán végül elfogták, és átadták őt a hatóságoknak. Sikerült megmenekülnie a filippínó katonaság ellen elkövetett merényletek miatt kiszabott halálbüntetés előtt, és később hazatért Japánba.

2007. február 14-én a 35 éves Ewa Wisnierska épp a sikóernyőzés világbajnokságra gyakorolt Ausztráliában, amikor viharba került és váratlanul emelkedni kezdett. A nő egyre magasabbra és magasabbra jutott, míg nem 9946 méteres tengerszint feletti magasságban nem találta magát. A lány ekkor elvesztette az eszméletét az alacsony hőmérséklet és az oxigénhiány miatt.

A siklóernyőjére rakódott jégnek súlya miatt zuhanni kezdett, majd 6900 méteres magasságban Eva eszmélete visszatért, és kinyitotta a vész ejtőernyőjét, amivel sikeresen landolt egy farmon. A nő túlélte, de súlyos fagyási sérüléseket szerzett.

Az amerikai pilóta, Thomas Fitzpatrick kétszer landolt könnyű motoros repülőgépekkel New York utcáin. Először 1956. szeptember 30-án tette ezt meg, amikor egy bárban fogadást kötött, hogy képes 15 perc alatt New Jersey-ből New York-ba jutni. Ehhez elrabolt egy repülőgépet a közeli gyakorlópályáról, és New York közepén landolt. A férfit ekkor 100 dollárra büntették.

Két év után egy másik bárban a csapos nem akarta elhinni Thomas történetét, ezért a férfi újra megtette, hogy megmutassa neki. Ekkor már 6 hónap börtönre ítélték.

2007-ben a japán Tobu-i Állatkertben a 11 éves Humboldt-pingvin, Grape egy nőstény társával, Midori-val élt boldogan. Több mint 10 év után azonban a nőstény pingvin lecserélte őt egy fiatalabb pingvinfiúra. Grape ettől nagyon maga alatt lett.

Az állatkert dolgozói különféle módszerekkel próbálták felvidítani, de igazán egyik sem használt. Évek múltán aztán a kis Grape meglátott egy anime figurát egy látogatónál, és nem tudta levenni róla a szemét. A dolgozók gyorsan szereztek egyet neki a kifutójára, amit a kis pingvin minden nap órákon keresztül bámult.

Chicago egy alacsony, mocsaras térségben fekszik, ezért régen a város utcái esőzés után járhatatlanná váltak. 1856-ban a helyi hatóságok úgy döntöttek, hogy véget vetnek ennek, és néhány méterrel megemelik az egész várost, hogy új szennyvízrendszert építsenek alá.

Az 1860-as években a mérnökök csavaros emelők segítségével nemcsak a hatalmas kőépületeket, de egész városnegyedeket, még a járdákat is megemelték. Külön érdemes megjegyezni, hogy a munka során a város élete nem állt meg, az emberek ugyanúgy élték az életüket és dolgoztak közben az épületekben.