14 népszerű szakma a múltból, ami egyszer csak teljesen megszűnt létezni

Mivel régen sok ember volt írástudatlan, ezért külön embereket béreltek fel, hogy verseket, irodalmi műveket vagy épp újságokat olvassanak fel.

Mielőtt az ébresztőórák olcsó és megbízható eszközökké váltak volna, úgynevezett „kopogtatókat” béreltek fel az emberek, hogy az ablakukon bekopogva felébresszék őket.Hetente néhány fillérbe került a szolgáltatásuk, és nem mentek el a helyszínről, amíg az ügyfelük fel nem ébred.

Ezek a személyek általában gyerekek voltak, akiknek kis zsebpénzért cserébe az volt a dolguk, hogy visszaállítsák a bowling közben eldőlt bábukat. Ez a kép például 1909-ben készült egy New Jersey-i bowlingpályán.

Az emberek régen rengeteg piócát használtak gyógyászati célokra, ezért voltak külön piócagyűjtők, akiknek az volt afeladatuk, hogy kimenjenek és összegyűjtsék a piócákat az általuk leginkább lakott vizeken, majd leszállítsák azokat az orvosoknak és kórházaknak.

Mielőtt a modern hűtőgépek széles körben elterjedtek volna, voltak emberek, akik arra szakosodtak, hogy a tavakban keletkező jeget felvágják, és eladják az embereknek, hogy például az otthonuk pincéjébe szállítva hűtőként használhassák azokat.

A patkányvadászokat Európa szerte használták a patkánypopulációk visszaszorítása végett. Nagyon veszélyes szakma volt, mivel a patkányok harapása olyan fertőzéseket okozott,amik gyakran halállal végződtek. Ettől függetlenül nagyon fontos szakma is volt, mivel számos betegség terjedését sikerült ezáltal megfékezni.

Ezeknek az embereknek a dolga volt, hogy sötétedéskor meggyújtsák az utcai lámpákat, majd reggel eloltsák azokat. A munkájuk fölöslegessé vált az elektromos lámpák megjelenésekor.

Még nincs vége, a cikk a következő oldalon folytatódik!

Mielőtt a nyomdaipar digitalizálódott, az újságokat és a könyveket minden egyes darabját erre szakosodott emberek gépelték le, írógépek segítségével.

Mielőtt kellő technika és infrastruktúra állt volna rendelkezésre a farönkök teherautóval történő szállításához, a rönköket emberek húzták végig a mezőkön és úsztatták le a folyókon, hogy a kívánt helyre érjenek.

A telefonközpontos dolgozók segítettek kapcsolni az emberek által felhívni kívánt telefonszámokat, mielőtt a modern technológia feleslegessé nem tette a munkájukat. Összekapcsolták a távolsági hívásokat és manuálisan elvégeztek minden olyan feladatot, amit most a telefonos cégek digitálisan végeznek.

Általában 8 és 12 év közötti gyermekeket béreltek fel ennek a fárasztó munkának az elvégzésére. A gyerekmunka törvények ekkor még nem igazán léteztek, főleg, hogy sok családban agyerekeknek is muszáj volt dolgozniuk ahhoz, hogy képesek legyenek eltartani magukat. Az ilyen munkák még az 1920-as években is virágoztak, míg aztán a gyermekmunkára vonatkozó törvények szigorúbbá nem váltak és a szénfeldolgozási technika tovább nem fejlődött.

Ezek az emberek feleltek a városok életétérintő hírek, például bírósági végzések közléséért. Általában kiabálva és harangozva járták az utcákat, hogy mindenki meghallja a híreket.

Gandy dancer – így hívták a vasúti síneket lefektető és karbantartó munkásokat. Azért kapták angolul a „gandytáncos” nevet, mert híresek voltak arról, hogy dalokat énekeltek munka közben.

Mielőtt minden háztartásban hűtőszekrényben kezdték el tárolni a tejeket, nehéz volt megakadályozni, hogy megsavanyodjanak a tejek. Ezért volt szükség a tejesemberek munkájára, akik minden reggel friss tejet szállítottak az otthonokba.