1903-ban két bűnöző korbácsolta fel a kedélyeket az amerikai Leavenworth börtönben. A két férfi annyira hasonlított egymásra, hogy az akkoriban használt azonosítási módszerekkel nem lehetett különbséget tenni közöttük.
Miután a hasonlóságuk miatt az egyikükre majdnem a másik fél által elkövetett bűntetteket is ráhúzták, történelmi változtatások következtek be az igazságszolgáltatásban használt személyazonosítás terén.
1903. május 1-jén egy Will West nevű afroamerikai férfi belépett az Egyesült Államok leavenworthi büntetés-végrehajtási intézetébe. Mint minden új fogoly, West is a szokásos beiktatási eljárásnak volt alávetve: a börtönhivatalnokok fényképeket, fizikai leírást és tizenegy antropometriai mérést végeztek rajta az úgynevezett Bertillon rendszer alapján.
West mérései és a személyleírása alapján a hivatalnokok összehozták egy régebben elkövetett emberölési üggyel, amit egy bizonyos William West követett el. Will West természetesen azonnal jelezte, hogy nem ő a szóban forgó William West, illetve tagadni kezdte, hogy ő követte el ezt a szörnyű bűntettet, de a hivatalnokok ezt nem tartották meglepőnek, elvégre minden bűnöző ezt tette volna a helyében.
A Will West által „elkövetett” múltbéli szörnyűségek rutin felderítésnek tűntek a leavenworthi hivatalnokoknak, akik büszkék voltak rá, hogy az általuk használt világhírű Bertillon azonosítási rendszer ismét megakadályozta, hogy egy bűnöző elmeneküljön a sötét múltja elől. Látszólag a tudomány ismét leleplezte egy gyilkos bűnöző hazugságait.
Ez az incidens azonban hirtelen eltért a megszokottól, amikor a hivatalnokok nagy megdöbbenésükre felfedezték, hogy a szóban forgó William Westet már letartóztatták korábban, sőt jelenleg is ott ül náluk a leavenworthi büntetés-végrehajtási intézetében. A két amerikai bűnügyi krónikás, Harris Hawthorne Wilder és Bert Wentworth a következőképpen írták le a történteket: „A kapott Bertillon-mérések alapján az iratvezető az aktákhoz ment, majd kivett egy teljesen egyező aktát, William West nevével és fotójával ellátva. Az aktát odavitték Will Westnek, aki csak csodálkozva vigyorgott és így szólt: – Ez az én fotóm igen, de nem tudom, honnan szerezték meg, mert még soha nem jártam itt. A jegyző ekkor megfordította az aktát, és elolvasta a benne lévő adatokat, többek között azt, hogy a férfit korábban már elfogták, és egy 1901. szeptember 9-én elkövetett gyilkossági bűntett miatt jelenleg is az életfogytiglani börtönbüntetését tölti a leavenworthi börtönben.”
A börtönőrök segítségével természetesen azonnal a helyszínre hozták a szóban forgó William West-et, aki mindenki nagy megdöbbenésére tényleg kiköpött hasonmása volt Will Westnek. A csodálkozás után a két férfi ujjlenyomatait kezdték el összehasonlítani. A minták nem egyeztek. Ez az eset egyszerre volt három személyazonosítási rendszer (fénykép, Bertillon-mérés, név) kudarca, mely nyilvánosságra hozta az ujjlenyomatos azonosítás fontosságát és nélkülözhetetlenségét az igazságszolgáltatásban.
R. W. McClaughry, a végrehajtási intézet felügyelője a legenda szerint csak annyit mondott: „Ez a Bertillon rendszer halála!” és állítólag már másnap beszüntette az antropometriai azonosítást a leavenworthi börtönben. A Will West-William West eset után a legtöbb rendőrségi részleg elkezdte átdolgozni az aktákat és a Bertillon-méréseket elkezdték összevetni az elérhető ujjlenyomatokkal, míg végül a Bertillon-rendszert teljesen elvetették az Egyesült Államokban, helyét pedig az ujjlenyomatos azonosítás vette át.
Will és William West története hatalmas szenzációt keltett akkoriban, és még ma sem tudjuk teljesen a két férfi történetét, később ugyanis kiderült, hogy a férfiak ugyanazokkal az emberekkel leveleztek a börtönből, így nagy valószínűséggel rokonok is voltak. Erről azonban nem tettek említést a szembesítéskor, így a két férfi pontos rokoni (vagy bármilyen) kapcsolata máig ismeretlen. Sokan úgy vélik, hogy Will és William talán ikertestvérek voltak, mivel általánosan elfogadott tény, hogy az egypetéjű ikrek antropometriai méretei azonosak vagy majdnem azonosak, az ujjlenyomatuk alapján azonban könnyű megkülönböztetni őket.
Will West, vagyis a később letartóztatott fogoly letöltötte börtönbüntetését, majd szabadulása után nem ütközött többet a törvénnyel, egyszerűen nyom nélkül felszívódott a történelemből. William West az életfogytiglani büntetése első éveit magánzárkában töltötte verekedés és rendbontás miatt, de 1916-ra mintafogoly lett, és a „megbízhatósága” miatt neki kellett felügyelnie a többi rabot munka közben. William azonban egy nap engedett a kísértésnek és a börtönmunkáról megszökve felpattant egy tehervonatra, amivel egészen Topekáig jutott. Másnap azonban letartóztatták és visszavitték a Leavenworthbe.
Ironikus módon a letartóztatásakor az az ujjlenyomatos személyazonosítási rendszer segített őt azonosítani, amit éppen miatta kezdtek el használni még néhány évvel korábban. Az ujjlenyomat-vétel mind a mai napig kritikus fontosságú azonosítási módszer az igazságszolgáltatásban, és sok más egyéb terület mellett, a világ összes börtönében alkalmazzák.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
