Nemzetközi kutatócsoport első alkalommal alkalmazott modern genomszekvenálási módszereket a torinói lepel 1978-ban gyűjtött hivatalos mintáin. A Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmány lehetővé tette a világ egyik legrejtélyesebb ereklyéje összetett biológiai történetének feltárását.
A torinói lepel mintáinak elemzéséhez először használtak szigorú, új generációs metagenomikai szekvenálási módszert PCR alkalmazása nélkül. A kutatók a lenvászon szálakban megőrződött genomi DNS-t vizsgálták, hogy meghatározzák, milyen biológiai nyomok halmozódtak fel rajta az évszázadok során.
A munkában részt vett Noemi Procopio, a Lancashire-i Egyetem törvényszéki szakértő professzora. Elmondása szerint a kutatás célja nem a lepel korának vagy hitelességének meghatározása volt, hanem biológiai történetének tanulmányozása modern kriminalisztikai módszerekkel.
Az elemzés több emberi mitokondriális DNS-vonalat, valamint egy gazdag mikrobiomot tárt fel, amely baktériumokat, gombákat és sókedvelő archeákat tartalmaz. Emellett a szakemberek kultúrnövények, háziállatok, sőt még mediterrán vörös korall DNS-nyomait is megtalálták.
A talált növények között búza, sárgarépa, kukorica, banán és földimogyoró is akadt. A szöveten emellett szarvasmarhák, sertések, csirkék, kutyák és macskák DNS-nyomai maradtak fenn. A kutatók szerint ez a változatosság a lepel évszázados tárolási, szállítási történetét, valamint a különböző régiókban élő emberekkel és környezettel való érintkezését tükrözi.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy az évszázadok alatt felhalmozódott számos emberi DNS-nyom miatt már nem különíthető el az eredeti, magához a szövethez köthető genetikai anyag. A modern metagenomikai módszerek azonban lehetővé teszik a megőrzési folyamatok, a környezeti hatások és a kulturális történet részletes tanulmányozását.
„A torinói lepel továbbra is lenyűgözi a történészeket, a tudósokat és a közvéleményt. Az új törvényszéki DNS-technológiáknak köszönhetően sikerült további részleteket feltárnunk a biológiai összetettségéről.”
A kutatók szerint a munka jól mutatja a modern törvényszéki genomika és proteomika lehetőségeit a történelmi tárgyak vizsgálatában, és lehetővé teszi új információk kinyerését még a közel fél évszázada gyűjtött mintákból is.
