Összegyűjtötte a világ összes pénzét, és megőrült: Miért halt meg félelemben a történelem egyik leggazdagabb nője

Az emberek szemében számító üzletasszony volt, aki a pénzért bármire képes.

A hatalmas vagyon azonban nem hozott neki boldogságot. A mérhetetlen gazdagságért cserébe a józan eszével fizetett.

Az asszony saját vágyainak rabjává vált, és közel harminc évet töltött egy szállodai szobában. Hogy miért és hogyan, azt mindjárt elmesélem.

„A milliomos lánya”

Ida Mayfield (lánykori nevén) 1838-ban született az Egyesült Államokban, ír bevándorlók gyermekeként. Akkoriban még Ellen Welshnek hívták. A lány szülei szegények voltak, és nem tudták kielégíteni a lányuk igényeit.

Kortársai szerint Ida már gyerekkorától kezdve a kellemes megjelenésével és az éles eszével tűnt ki a többiek közül. Ambiciózus volt, ezért már kiskorától kezdve arról álmodott, hogy kitör a szegénységből.

Amikor Ida 19 éves lett, rájött, hogy egy nagyvárosba kell költöznie ahhoz, hogy sikeres legyen. Így hát nekivágott, hogy meghódítsa New Yorkot.

Idának nem tetszett a szegény, vidéki lány imidzse, ezért úgy döntött, hogy egy kicsit megváltoztatja azt.

A ravasz amerikai lány kitalált egy legendát a múltjáról, és mindenkinek azt mesélte, hogy ő Henry Mayfield milliomos lánya, aki a cukorgyártásból szerezte a vagyonát. Így könnyedén beilleszkedett a felsőbb körökbe.

Ida új hírnevet szerzett magának: szép, gazdag és ígéretes menyasszony. A „vagyon örökösnőjét” számos befolyásos vőlegény kezdte el ostromolni, azonban egyik potenciális udvarló sem felelt meg Mayfield magas elvárásainak.

Csak a leggazdagabb vállalkozó, a hajózási társaság és a New York Daily News újság tulajdonosa, Benjamin Wood nyerte el a figyelmét. Idát az sem zavarta, hogy a férfi nős volt.

Ezért úgy döntött, hogy szembeszáll az erkölcsi elvekkel, és tönkreteszi a családját, hogy megszerezze Wood hatalmas vagyonát.

Ehhez egy félénk, szerelmes lánynak kellett tettetnie magát, aki Benjamin társaságára vágyott. Így 1857-ben úgy döntött, hogy levelet küld neki, amelyben bevallotta az érzéseit.

„Kedves Mr. Wood! Nemrég érkeztem New Yorkba, de tudom, hogy Ön új ismeretségeket keres. Tudom, hogy Önnek kapcsolata van, és talán nem vagyok olyan szép, de fiatal vagyok, vonzó és nem házsártos, ráadásul nagyon okos.

Szoros kapcsolatot ajánlok Önnek, amíg ez Önnek érdekes. Írjon nekem, ha felkeltettem az érdeklődését a levelemmel, és megbeszélünk egy találkozót” – írta Ida.

A milliomos szeretője

A fiatal Mayfield merészsége és bátorsága meglepte Woodot. Azonban elfogadta az ajánlatát, és úgy döntött, hogy találkozik az idegennel. Miután megismerte Idát, a milliomos már nem tudta elfelejteni. Titokban találkozgatni kezdett vele, és ez a kapcsolat tíz évig tartott.

Ez idő alatt Idának sikerült Woodot magához láncolnia egy közös gyermekkel, egy Emma nevű kislánnyal. Benjamin apaságát azonban nem erősítették meg. Senki sem látta Idát terhesen, és Emma születési helyéről sem léteztek adatok.

Ez a rejtélyesség ahhoz vezetett, hogy a társadalomban különféle pletykák kezdtek terjedni Wood szeretőjének a lányáról.

Magát Idát nem érdekelték a pletykák. Csak egy dolgot akart – a befolyásos és gazdag vállalkozó törvényes felesége lenni. És Mayfield megvárta. Wood felesége meghalt, ő pedig megkapta a hőn áhított ajánlatot.

A milliomos felesége

Az esküvőt New York egyik legfényűzőbb szállodájában tartották. A vendégek pedig kizárólag magas rangú személyek voltak. Mondani sem kell, hogy Ida a saját családjára még csak nem is gondolt.

Ida most már a Wood nevet viselte, és végre feleség lett, nem pedig szerető. Férje fényűző lakásában élt, a város előkelő részén. Az élete olyan lett, mint egy mese, amiről olyan régóta álmodott.

A nő magas rangú társasági tagokkal találkozott, többek között a walesi herceggel és Abraham Lincolnnal. Gyakori vendég volt a társasági partikon, és fontos politikai eseményeken is részt vett.

Ida Wood rendkívül örült az új, gazdag milliomos feleség státuszának. És ugyanúgy félt is attól, hogy elveszíti. És ez bármikor megtörténhetett, mert Benjaminnak volt egy nagyon kellemetlen függősége – a szerencsejáték.

A ravasz nő sokáig gondolkodott azon, hogyan ne veszítse el a hőn áhított gazdagságot, és az esze ezúttal sem hagyta cserben.

Talált egy szokatlan módszert a pénz megőrzésére – minden alkalommal, amikor a férje veszített a kaszinóban, Idának a veszteség összegével megegyező „bírságot” kellett fizetnie, amikor pedig nyert, a felét oda kellett neki adnia. Így a nő tulajdonképpen mindig nyert.

A vállalkozó szellemű Ida egész vagyont tudott felhalmozni. Ráadásul a férje 1900-ban bekövetkezett halálakor az üzletember összes pénze és vagyona is az övé lett.

A milliomosnő őrülete

Ida Wood eleinte élvezte a rászakadt gazdagságot, amelynek egyedüli tulajdonosa volt. A nő irányította a New York Daily News újságot, és továbbra is részt vett társasági eseményeken. Néhány nagyobb összeget még jótékony célra is adományozott, olyan sok volt neki.

De nem lehetett minden ilyen egyszerű. Nincs ingyen sajt. És Idának meg kellett fizetnie az árát, mégpedig a saját józan eszével. A hatalmas anyagi helyzet kezdte megőrjíteni. Wood pánikba esett, ha arra gondolt, hogy egyszer elfogyhat a pénze.

Woodnál kialakult egy fóbia, hogy mindenki ki akarja rabolni, és ő maga is túl gyorsan költi a kincseit. Így, alaptalan félelmei által vezérelve, úgy döntött, hogy eladja a bevételi forrását, nevezetesen az újságot, és az összes ingatlant, amelynek a tulajdonosa volt.

Közvetlen bevétel nélkül, de rengeteg készpénzzel, Wood a húgával, Maryvel és lányával, Emmával átköltözött a Herald Square Hotel egyik szerény szobájába.

Ida képtelen volt megválni a pénzétől, ezért bőröndökbe és ládákba rakta, és új célt talált: szüntelenül őrizni a kincseit. A nő nem bízott a bankokban, sőt, senkiben sem.

Így éjjel-nappal őrizte a vagyonát. A pénz elvesztésétől való félelem annyira megbénította Idát, hogy nem hagyta el a szobát, és kizárt minden kapcsolatot az emberekkel és a külvilággal. Még a szobalányt sem engedte be, és az ételt is az ajtó alá kérte.

Így élt a milliomosnő, Ida Wood, körülbelül 30 évig. Csak akkor kellett elhagynia a szállodai szobát, amikor húga, Mary súlyosan megbetegedett. 1931-ben a nő erőt vett magán, és segítséget hívott.

Amikor az orvosok és a személyzet beléptek a szobába, amelyet inkább széfnek lehetett volna nevezni, megdöbbenve álltak. Az egész helyiség romokban hevert. Mindenütt kosz és szemét volt. Maguk a nők pedig úgy néztek ki, mint az őrültek.

A nő húga nem élte túl. A pénzzel teli bőröndök azonban érintetlenek maradtak. Amikor Mary holttestét kivitték, Idát jobban aggasztotta, hogy nehogy valaki ellopja a vagyonát.

Az eset után az egész város a megőrült gazdag nőről kezdett beszélni. Néhány ügyvéd még azt is megpróbálta elérni, hogy az őrült Idát pszichiátriai klinikára küldjék kezelésre.

Azonban a szenvedélye által vezérelt Wood meg tudta védeni a jogát, hogy a szállodában éljen, és folytatta remete életét.

Ida 1932-ben halt meg, 93 éves korában. A nő holttestét vizsgálva az orvosok megdöbbentek: 170 centiméteres magasságához képest Wood nem nyomott többet 30 kilogrammnál. A szobalányok szerint a nő kizárólag rántottát, friss tejet és néha nyers halat evett.

Ekkor derült ki, hogy Ida Wood egy szélhámos, és az állítólagos lánya, Emma valójában a húga. Erről árulkodtak a szobában talált dokumentumok.

Wood története városi legendává vált. A nő pénzét pedig szétosztották a rokonok között. A pletykák szerint azonban Ida vagyonának egy részét vele együtt temették el.