Mit mond a Biblia az alkoholról: inni vagy nem inni?

A leggyakoribb bibliai ital természetesen a bor, aminek a megemlítését körülbelül 200 alkalommal találhatod meg. De vajon mit mond a Biblia pontosan az alkoholfogyasztásról?

Honnan ered az alkohol?

Ennek a csodálatos és sokak által kedvelt italnak a feltalálójának az ószövetségi prófétát és pátriárkát, Noét tartják, aki az Özönvíz idején élt.

A világméretű katasztrófa után Noé a szárazföldre lépett és elkezdett szőlőt termeszteni, majd bort készíteni (igen, Noét nyugodtan tekinthetjük az első borásznak).

Egy alkalommal Noé berúgott és meztelenül elaludt. Ebben a szégyenletes állapotban látta meg őt a saját fia, Hám, aki kinevette az apját a többi testvére előtt. Ezért Noé megátkozta Hám családját és azt jósolta, hogy az utódai Sém és Jáfet szolgái lesznek.

,,Noé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kintlevő két testvérének.” (1Móz 9:20-22)

^{Hám kineveti Noét.}

A bor következő említésével Lót és a lányai történetében találkozhatsz. Amikor az Úr úgy döntött, hogy elpusztítja Szodomát és Gomorrát, két angyalt küldött a városba, akik kivezették Lótot (Ábrahám unokaöccsét) és a családját a városból.

Az angyalok figyelmeztették őket, hogy ne nézzenek hátra. Menekülés közben azonban Lót felesége visszapillantott, és azonnal kővé változott. Lótnak és a lányainak sikerült megmenekülniük, és a hegyekben telepedtek le. Ott a lányok borral itatták meg Lótot, majd fiakat szültek neki, akik két nép – a moábiták és az ammoniták – ősatyái lettek.

^{Lót a lányaival és a „Lot’s Wife” sziklaformáció (a Holt-tenger közelében található).}

„Lót később följebb vonult Coárból, és két lányával együtt a hegyek között telepedett le. Félt ugyanis Coárban maradni. Egy barlangban lakott két lányával. Az idősebb egyszer azt mondta a fiatalabbnak: Apánk öreg, és nincs férfi a vidéken, aki hozzánk járna, ahogy ez az egész földön szokás. Gyere, részegítsük meg apánkat borral, és háljunk vele, hogy apánktól legyen utódunk!” (1Móz 19:30-32)

A „Bírák könyvében” még egy növények közötti beszélgetésére is bukkanhatsz, ahol a szőlőtőkére „vidámító nedűként” utalnak:

De a szőlőtőke ezt felelte nekik: „Talán feladjam a nedvemet, amely isteneket és embereket egyaránt megvidámít, csak hogy a fák fölött uralkodjak?” (Bírák 9:13)

„…a bor, amely megvidámítja az ember szívét, az olaj, amelytől ragyog az arca, és a kenyér, amely megerősíti a szívét.” (Zsoltárok 104:15)

Ráadásul maga Isten is szerette a bort! Időről időre pedig áldozatként akár 2 litert is fel kellett ajánlani belőle:

„Mindegyik bárányhoz adjatok ételáldozatul egy-egy tized véka finomlisztet olajjal gyúrva. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak.” (Kiv 29:40)

„A hozzájuk tartozó italáldozat pedig legyen fél hín bor egy bikához, egyharmad hín egy koshoz és egynegyed hín egy bárányhoz. Ez az újhold égőáldozata havonként, az esztendő hónapjai szerint.” (4Móz 28:14)

De azért ne áltasd magad – az alkoholhoz való túlzott ragaszkodásért Isten meg is büntethet:

„Lerészegítem vezetőit, bölcseit, helytartóit, elöljáróit és vitézeit. Örök álmot alusznak, és nem ébrednek föl – így szól a Király, akinek Seregek URa a neve.” (Jeremiás 51:57)

De a bor legnagyobb kedvelőjének Jézus Krisztust tarthatjuk – ő a vízzel teli kancsókat borrá változtatta, és ezt az italt a vérének nevezte (így született meg az eucharisztia szentsége, amely a kenyér és a bor különleges módon történő megszenteléséből és az azt követő elfogyasztásából áll).

A víz borrá változtatása a galileai Kánában tartott menyegzőn történt. Ott mutatta meg Krisztus először a dicsőségét (János 2:11): édesanyja kérésére a vizet borrá változtatta. A lakoma vezetője nagyon meglepődött – miért nem szolgálták fel korábban ezt a finom bort?

Amikor Jézus azt mondja, hogy a bor az ő vére, valószínűleg vörösborra gondolunk, hiszen az áll a legközelebb a vér színéhez. Azonban az első századi Júdeában számos borfajta létezett – ezt idősebb Plinius és a talmudi hagyomány is megerősíti.

Patrick McGovern régész (az ókori alkoholos italok történetének szakértője) szerint az első századi zsidó borok leginkább az Amarone borhoz hasonlíthattak, erős mazsolás ízzel.

Érdemes megjegyezni, hogy az újszövetségi időkben a víz nem volt elég tiszta. A megfelelő tisztítási rendszerek hiányában rengeteg baktérium lehetett benne, ezért az emberek inkább bort fogyasztottak, mert így kisebb volt a fertőzésveszély.

Pál apostol például azt tanácsolta a tanítványának, hogy hagyjon fel a puszta víz ivásával (ami valószínűleg a gyomorpanaszait okozta), és helyette fogyasszon bort. Abban az időben a bor erjesztett ital volt (azért tartalmazott alkoholt), de nem olyan magas alkoholtartalommal, mint manapság.

És te mit gondolsz az alkoholról? 🍷