- A gránátokról leszakadt nyeleket pedig a német katonák tűzgyújtásra használták – ilyen is előfordult.
Nehéz olyan embert találni, aki még soha nem látott filmet a második világháborúról és nem tudja elképzelni, hogyan néztek ki a német gránátok. De ha összehasonlítjuk a hagyományos gránátokat a németek második világháborús gránátjaival, azonnal szembetűnik egy fontos különbség.
A hagyományos tojás alakú gránátok „ducik” és rövidek. A németeké ezzel szemben „soványak”, és hosszú nyelűek. Úgy néznek ki, mint a konyhai krumplinyomók, és innen ered a beceneve is. De az 1916-ban kifejlesztett német Stielhandgranate hosszú nyele nem véletlen. Most részletesen elmagyarázom, miért volt szükség erre a furcsa megoldásra.

Kétségtelen, hogy a hosszú nyél jelentősen megnövelte a gránát dobási távolságát. Ráadásul ez a forma egy másik fontos előnyt is biztosított – próbálj meg egyszerre eldobni egy kalapácsot és egy ugyanolyan súlyú, kerek vasdarabot. Melyik repül messzebbre? Hát persze, hogy a repülés közben stabilabb kalapács! Ebből adódóan a jól elhelyezett súlypontnak köszönhetően a német gránátot 30-40 méterre is könnyedén el lehetett hajítani.

A német gránát biztosíték nélküli hosszú nyelében egyúttal a gyújtószerkezet is helyet kapott ammónium-nitráttal. Vagyis ott rejtőzött egy speciális zsinór, amelyet a kupak lecsavarása után csak erősebben (de nem túl hirtelen) kellett meghúzni a dörzsgyújtó beindításához.

A speciális hosszú nyél még egy kis bónuszt adott a német gránátnak: nem engedte például, hogy elguruljon vagy véletlenül beindítsák, miközben a kezükben tartják.
A német gránát hátrányai

A német gránátnak azonban számos és jelentős hátránya is volt. Például, ha túl hirtelen húzták meg a zsinórt, egyszerűen nem robbant fel, csütörtököt mondott. Maga a fa nyél az eső és a hó hatására megfagyott, megduzzadt, nedves lett. Ettől a gránát használhatatlanná vált. És ahogy egy híres filmben mondták, csak minden második robbant fel.

Ráadásul ezzel a gyújtószerkezettel a német gránátot aktiválás után azonnal el kellett dobni. A biztosítékot már nem lehetett visszadugni, készenléti üzemmódba sem lehetett állítani. Míg a hagyományos tojásgránátokat biztosíték nélkül is a kézben lehet szorongatni, amíg csak akarták.
Bár elméletileg a fel nem robbant német „krumplinyomó” újra felhasználható volt – a gyújtószerkezet cseréjével. A hagyományos kézigránátokból egy kis furfangossággal könnyedén csapdaaknát lehetett készíteni. A német „krumplinyomóból” semmiképpen sem lehet csapdát készíteni.

A tojásalakú kézigránátok végül számos mutató alapján sokkal jobbnak bizonyultak a németnél. Például sokkal kisebb pusztítási sugárral rendelkezett – mindössze tíz-tizenöt méter sugarú körben volt veszélyes. A mérete előnytelenül nagy volt, ezért a katonák nem tudtak egyszerre sok ilyen „krumplinyomót” magukkal vinni. A német gránátnak volt még egy sajátos tulajdonsága: a túl hosszú késleltetési idő miatt könnyen vissza lehetett dobni a német katonáknak. Kölcsön kenyér visszajár, ugyebár.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK